Gyönyörű bolygónk: a Saihō-ji mohakert

A természet évszázadokkal ezelőtt visszafoglalta egy zen buddhista templom területét, és természeti csodává alakította. Most bársonyos mohából kialakult puha zöld szőnyeg borítja ezt a kivételes kertet Japánban.

DW eco@africa - Saiho Ji (Imago/Leemage/M. Guillemot) 

Nem gondos tervezés vagy emberi munka eredménye az, ahogyan a Saiho-ji kert ma kinéz – az elhanyagolás és a természet kiszámíthatatlan jelensége, az árvíz alakította ezt a templomi romot Kiotó külvárosában egyedi kertté.

Ma a Saihō-ji (西芳寺) több templomot és szentélyt rejt. Vannak benne patakok, aprólékosan megmetszett bokrok, gyönyörű fenyő- és juharfák. De valami más vonzza ide évtizedek óta a látogatókat: valami, amit első ránézésre fűnek is vélhetünk. A mindent benövő vastag, zöld moha lágy árnyalatai.

Nem meglepő, hogy a hegyoldalba épült templomkomplexum közismert neve „mohatemplom”, és az Unesco Világörökség része.

DW eco@africa - Saiho Ji moss garden (Imago/Leemage/M. Guillemot)

Nemcsak a neve alakult ki generációk alatt. A Saihō-ji megalkotása óta folyamatosan változik. Az első templomot a 8. században emelték. Idővel más célra kezdték használni a helyet, és 1339-ben Musō Soseki, zen buddhista szerzetes és Japán egyik leghíresebb kertésze zen templomi épületegyüttessé alakította át. A legtöbb történész szerint a templom az Edo korszakban (1603-1868) indult romlásnak. Ami moha korábban felütötte a fejét a kertben, ekkor szabadon terjedhetett. Terjedését tovább segítette az árvíz, míg bársonyos moha borított be szinte minden lapos felszínt a kertben. Figyelemre méltó, hogy 120 féle moha burjánzik ezen a különleges helyen, amelyek néha egymás tetejére nőnek a túlélésért folytatott harcban.

És az idő most sem állt meg a kertben. A főépület 1969-ben készült el, a pagoda pedig 1978-ban. Más viszont nem változik. A kert gondozói még mindig ősi eszközökkel nyesik meg a fákat és seprik fel a számos kerti ösvényt. Gyengéden leseprik a mohát is, eltávolítva a leveleket és a törmeléket, a gyenge növények így könnyebben megújulnak.

DW eco@africa - Saiho Ji (Imago/Leemage/M. Guillemot)

Japánban kevés a hely. Kiotóban ma töb mint egymillió ember lakik, és minden zöldterületre szükség van. Ez a kert ősszel a leggyönyörűbb, amikor a fák színesek lesznek, és az esős évszakban, mert a több esőtől a moha dúsabb lesz.

Ám aki ide akar látogatni, annak előre kell terveznie, és levélben (válasz levelezőlapot mellékelve) kell időpontot egyeztetnie. Nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy ez egy működő templom. Minden látogatót megkérnek rá, hogy vegyen részt egy templomi tevékenységben, mielőtt belépne a kertbe: például mantrázásban, kalligráfiában vagy meditációban.

Nehéz elképzelni olyan helyet, amely ilyen időtlenséget, békét és nyugalmat áraszt. Aki ide ellátogat, sosem fogja elfelejteni az élményt.

 
 
 
Forrás: DW
Készítette: Tari Zsuzsanna, Harlam Bálint