Egy csésze tudatos tea

Egy csésze tea vagy kávé jó alkalom a pihenésre. Ha tudatosan fogyasztjuk, akkor igazán szünetet tartunk. Joseph Emet megtanít nekünk egy öt lépésből álló gyakorlatot.

Íme egy házi készítésű kóan a teaiváshoz: Ki élvezi ezt a csésze teát?

Tegyük fel magunknak ezt a kérdést minden kortynál. Amikor megtaláljuk ezt a személyt, engedjük el. Időről időre el kell szakadnunk a történetétől, különben a teaszünet nem lesz igazi szünet.

Ha megállás nélkül a szerepeink, kötelezettségeink és vállalásaink történeteit játsszuk, kimerülünk. Igen, lehetünk anyák, orvosok, felszolgálók, irodai alkalmazottak, de valójában többek vagyunk ennél. „Lélegzet-lélegző emberek” vagyunk, ahogy a szúfi költő, Rúmi mondta. Bármi is a történetünk, többek vagyunk a történetünknél. Teremtsünk kapcsolatot – aztán tartsuk is fenn a kapcsolatunkat – azzal a lélegzet-lélegző emberrel, akik vagyunk, miközben a teánkat élvezzük.

„Csak ez” – emlékeztessük magunkat minden kortynál. – „Csak ez.” Üljünk le és lélegezzünk, mint egy virág a réten, miközben a napon sütkérezik.

Aki már látta Thich Nhat Hanh egyik előadását, láthatta a teameditáció egyes elemeit. Egy előadás közepén Thich Nhat Hanh megáll, és tölt magának egy csésze teát. Aztán, miközben több száz ember figyeli minden mozdulatát, lassan az ajkához emeli a csészét, és iszik néhány nyugodt kortyot. Néha mindkét kezével tartja a csészét, mintha ezzel szeretné megmutatni, hogy teljes figyelmét neki szenteli.

Thich Nhat Hanh tényleg szünetet tart, amikor teázik. Nem arra használja az időt, hogy felkészüljön a témaváltásra. Látszólagos ellentmondás, hogy egy igazi szünet hatékonyabb, mint ha arra használjuk fel az időt, hogy kigondoljuk a következő teendőnket. Ahogy akár csak egy pillanatra, de magunk mögött hagyjuk tudatunk felszínét, énünk mélyebb rétegeit érjük el, melyeket bevonhatunk a párbeszédbe vagy az utazásba. Így hitelesebben, egész emberként beszélhetünk, mozoghatunk és cselekedhetünk.

Thich Nhat Hanh meg tudja ezt tenni több száz ember jelenlétében. Lássuk, mi képesek vagyunk-e rá, amikor valakivel (vagy akár egyedül) teázunk. A következő öt lépéses gyakorlatnak neki is láthatunk, amint kész a teánk.

1. Tartsunk szünetet

Néhány pillanatig csak üljünk a teánk felett, mielőtt nekilátnánk. Ezt a szünetet nemcsak teaszünetnek, hanem meditációs szünetnek is szánjuk. Még ha meditáltunk is reggel, délután háromra az már csak homályos emlék. Néhány tudatos lélegzetvétellel újra a meditációs térhez kapcsolódhatunk.

2. Érintsük meg a tea kölcsönös létezését

Lássuk a földet, az esőt és a napot, amely hozzájárult az ital létrejöttéhez, és a férfiakat és nőket, akiknek keze learatta, elkészítette, becsomagolta, szállította és eladta azt. „Az egész univerzumot láthatjuk egyetlen virágban” – írta Thich Nhat Hanh a Földnek írott szerelmes levelében. Ez a vízió önmagában is értékes, és hasznos gyakorlat, hogy mindenre ugyanazzal a szemmel nézzünk, így a velünk szemben ülő személyre is.

3. Érintsük meg saját kölcsönös létezésünket

A stresszünk, boldogságunk és boldogtalanságunk a saját véleményeinkből és viselkedésünkből alakul ki. Ugyanígy, a tudatállapotunk befolyásolja, hogyan érzik magukat mások a környezetünkben. Engedjük el véleményünket és viselkedésünket. Érezzük, ahogy a stresszünk feloldódik. Érezzük, ahogy tovaszáll. Érezzük, ahogy a földre esik.

4. Élvezzük az első kortyokat

„A legfontosabb feladat, hogy jelen legyünk itt és most, hogy élvezzük a jelen pillanatot” – írja Thich Nhat Hanh. Hagyjuk, hogy a tea aromája megtöltse tudatunk terét, míg a gondolatoknak már nem jut hely. Hagyjuk, hogy a gondolkodó tudatból tea-élvező tudat legyen.

5. Lazítsunk, és szélesítsük látókörünket

Legyünk csendben az első pár kortynál. Vegyük észre, ahogy látókörünk kitágítása pillanatnyi aggodalmainkat és problémáinkat más perspektívába helyezi. Amikor ellazulunk, kreatívabbak vagyunk, és minden helyzetben meglátjuk a lehetőségeket. Tekintsünk erre a pillanatra úgy, mint napunk fontos és hasznos részére. Ha ki tudunk lépni a keretek közül néhány pillanatra, akkor friss elmével térhetünk vissza feladatainkhoz.

A nap során tartott meditációs szünetek egyfajta szelepként segítenek kiüresíteni elménket és szabadságot találni. Ezeket a lépéseket a nap során más tevékenységeknél is alkalmazhatjuk, például a vacsora fogyasztásánál, mosogatásnál vagy akár a buszon utazva. Mindegyik príma alkalom, hogy gyakoroljuk a mozgásban lévő nyugalmat, amely természetes állapotunk ezen a forgó és keringő földtekén.

Joseph Emet buddhista tanító és a Finding the Blue Sky (Megtalálni a kék eget) című könyv szerzője.

Forrás: Lion’s Roar

Illusztrációk: Tomi Um

Készítette: Tari Zsuzsanna, Harlam Bálint