BUN SALUTH, a kambodzsai erdők védelmezője

Bun Saluth a Rukhamon Erdei Szerzetesi Közösség vezetője és a buddhista környezetvédő mozgalom úttörője Kambodzsában. A szerzetesi közösséget 2002-ben alapította, bár élteveszélyesen megfenyegették, sikerült törvényesen megvédenie 18 261 hektár örökzöld erdőt, amelyet most a Rukhamon Erdei Szerzetesi Közösség erdejeként tartanak számon, és amelyet a mai napig védelmez.

„Akkor hallottam először a klímaváltozásról, amikor a Buddha tanításait tanulmányoztam. Azt tanítja nekünk, hogy semmi sem állandó. A klímaváltozás számomra azt jelenti, hogy a föld természeti kincsei semmivé válnak” – mondja Bun Saluth, akinek vezetésével - a több mint másfél évtizedes munka után - a Rukhamon Erdei Szerzetesi Közösség erdeje a legnagyobb közösségi tulajdonban lévő természetvédelmi terület lett Kambodzsában.

Bun Saluth kambodzsai földműves családba született, és azért hagyta el a szülőházát, hogy buddhista szerzetes legyen. Útja Thaiföldre vezetett, ahol kapcsolatba lépett az „ökológus szerzetesekkel”, akik az elkötelezett buddhizmushoz tartoznak. Öt évet töltött Thaiföldön, elsősorban tanulással, és eközben született meg a Szerzetesek Közösségi Erdejének terve is, az ökológus szerzetesek természetvédelmi taktikáinak felhasználásával.

„A buddhizmus nagyon fontos szerepet játszik a természet megőrzésében” – mondja Saluth. – „Amikor a Buddha még élt, fák alatt és barlangokban húzta meg magát, hogy elérje a megvilágosodást. Ezáltal azt tanította nekünk, hogy szeressük a természetet és az állatokat.”

2002. február 7-én Bun Saluth  úgy tért haza Kambodzsába, hogy világosan tudta, mit akar tenni. Meggyőződése volt, hogy az ország erdőit meg kell menteni, és megalapította a Rukhamon Erdei Szerzetesi Közösséget. „Amikor hazatértem Oddar Meanchey-be, rádöbbentem, milyen fontosak ezek az erdők… Thaiföld elvesztette erdőségei nagy részét, és a kormánynak most muszáj nagy területeken újratelepítenie a fákat. Kambodzsában meg kell őriznünk a még meglévő erdőket, hogy továbbadhassuk őket a következő generációknak.

A helyiek eleinte nem nézték jó szemmel erőfeszítéseit. A tartomány, amely a harminc éven áttartó kambodzsai háborúban a hadműveletek fő helyszíne volt, vonzotta a bevándorlókat és befektetőket, akik az erdőségeket termőfölddé akarták alakítani.

Mahatma Gandhi egyik híres mondása volt: „Először semmibe vesznek, utána nevetnek rajtad, majd harcolnak ellened, ám végül nyersz!”

Bun Saluth története ennek megfelelően alakult. „Eleinte féltem” – meséli. – „2004-ig nem lakott senki más az erdőben. Aztán 2004 és 2008 között egyre többen jöttek ide. Összesen nyolc falu alakult ki az erdőben. Aggódtam, mivel a falusiak nem ismerték a határokat, és elkezdték kivágni a fákat. Hiába tettem ki jelzéseket, néhányan letörték azt és visszautasították a kérésemet.”

„Elvesztettük az erdőségeinket, és emiatt emelkedik a hőmérséklet. Elvesztettük az erdőségeinket, és az esőzések kiszámíthatatlanok lettek, betegségek terjednek, és megnőtt szén-dioxid kibocsájtás. Ki kellett találnom, hogyan védjem meg ezt a területet. Végül a szerzetesekkel úgy jelöltük ki az erdő határát, hogy árkot ástunk az egész erdő köré.”

2008-ban a falusiak végre elkezdték megérteni, miért fontos megvédeni az erdőt. Bun Saluth tanácsait követve fenntarthatóbb módon gazdálkodtak vele, és rendszeres kiegészítő jövedelemforrásként használták az erdőben gyűjtött gombákat, bambuszt, gyantát és vadburgonyát. Azóta nagyon kevés erdőirtás történt. „Bár egyre többen élnek a területen, ma már senki sem szegi meg a szabályokat” – meséli Bun Saluth büszkén.

Sőt, a helybéliek elkezdtek önkéntes munkát végezni az erdőgazdálkodási bizottság irányításával. A szerzetesekkel együtt őrjáratoznak az erdőben, hogy elejét vegyék az illegális fakivágásoknak, és megmentsék a vadállatokat az orvvadászoktól. Táblákat helyeznek ki, hogy a közösség minél többet tudjon meg az erdőről, és figyelmeztetnek az erdőtüzekre. Nem kell sokat tennünk ahhoz, hogy megállítsuk a klímaváltozást. Csak állítsuk meg a nagyvállalatokat, a tengerek kizsákmányolását, az ércbányászatot.. Ha ezt megtesszük és közben fejlesztjük a modern technológiákat, újrahasznosíthatjuk, amit használunk, beleértve az erdőből származó kincseket is. Ha újraültetjük a fákat, óvjuk és védjük az erdőt, mérsékelhetjük a klímaváltozás hatásait. Az ember mindent el tud pusztítani, de ha arra kérnek minket, hogy hozzunk létre valamit, az már nehezebb."- mondja a most 42 éves Bun Saluth, aki az ENSZ Fejlesztési Programjától 2010-ben Equator díjat kapott.

„Azért kezdtem foglalkozni a klímaváltozással, mert ha én nem teszem, ki más tenné?”

„A kérésem a kormányhoz az, hogy támogassák, minden faluban jöjjön létre egy erdőközösség. Ha így lenne, a közösség független és önellátó lehetne. Akkor gyümölcsöző életet élhetnek a saját erdőségük ingyenes erőforrásainak köszönhetően. Ha egy falunak nincs erdőközössége, a jövőben könnyek nélkül fognak sírni.”

"Szeretnék mindenkit arra bíztatni, hogy óvjuk, védjük együtt az erdőket! Ha te nem teszed, ki fogja? Ha csak vársz és nézed a pusztítást, de nem segítesz, egy nap te is könnyek nélkül fogsz sírni. Ha teszünk érte, meg tudjuk védeni a természetet, meg tudjuk óvni a környezetünket, támogatni tudjuk a természet kincseinek növekedését. Utoljára azt kérem, hogy kezdd el te magad, segíts másokat is a fák, az erdő védelmére inspirálni itt és a világon mindenütt!"

Kiegészítés: a Világbank szerint Kambodzsa területének 73%-át erdő borította 1990-ben. A legális és illegális kivágások következtében ez 2010-re 57%-ra csökkent. Ha a trópusi erdők átlagos széntartalékával számolunk (250 tonna hektáronként), akkor körülbelül 4,4 milliárd tonna szén került az erdőkből a légkörbe ezalatt az idő alatt.

Helyszín: Oddar Meanchey Province, Cambodia

Írta: Sunnie J. Groeneveld

Forrás: climateheroes.org

Képek forrása: Luke Duggleby, Climateheroes.org

Fordította: Tari Zsuzsanna