Tudatos újságírás és a buddhizmus

A Nemzetközi Buddhista Konföderáció (IBC) által szervezett Buddhista Média Konklávén arra keresték a választ, hogy miként profitálhatnak a médiában dolgozók a buddhista éberség gyakorlásából. Az augusztus végén, Új-Delhiben megtartott, két napos konferencián a média és a közbeszéd jelenlegi helyzetét vetették össze a Nemes Nyolcrétű Ösvény által kínált lehetőségekkel olyan előadók segítségével, mint Shri S. Gurumurthy, a Nemzetközi Vivékánanda Alapítvány alelnöke, és Dr Kalinga Seneviratne, a Lotus Kommunikációs Hálózat alapítója.

Ki? Mit? Hol? Mikor? Miért? Hogyan?

Ezek az újságíró alapkérdései, amikor egy témát feltár, hogy azután bemutassa a nyilvánosságnak.

Azonban mint minden eszközt, e kérdéseket is rengeteg célra lehet használni. Önmagukban még nem garantálják az újságírói pártatlanságot. Ezt a jelenséget tetten érhetjük a média minden oldalán: a különböző világnézetű hírforrások világszerte mind a részrehajlástól való mentességet tűzik zászlajukra, de ugyanazt a hírt teljesen máshogy közöl egy szélsőséges, egy konzervatív, egy alapítványi, vagy egy állami sajtóorgánum.

A nyilvános vitákat a legritkább esetben jellemzi a tényszerűség és egymás véleményének tiszteletben tartása; a felkorbácsolt érzelmek és a személyeskedés annál inkább.

Ezt a jelenséget csak tovább erősíti a közösségi média: a szenzációs, megosztó vélemények nagyon sok emberhez jutnak el, a mérsékeltek pedig kevesekhez.

Nagyon könnyűvé vált a manipuláció: a mindenki által elérhető kommunikációs felületeken csak bizonyos érzékeny pontokat kell megnyomni, és máris elszabadul az indulat, a konfliktus.

A problémák kitárgyalását az is nehezíti, hogy egy téma hírértéke elképesztő gyorsasággal zuhan. Napokig uralják a közbeszédet, majd eltűnnek, mintha sosem léteztek volna, mert átveszi a helyüket egy újabb, hasonlóan botrányos hír. A bennük rejlő, komoly társadalmi problémáknak nincs megnyugtató megoldása, és ezzel együtt a megoldásra való igényről is egyre inkább lemondunk.

Ami marad, az a keserűség, melyet újra meg újra gyűlölködéssé szít egy hangzatos szalagcím. A társadalom akut gyulladásban szenved.

Mi lehet a gyógymód?

A Buddha szerint az elfogultság mindenkit érint, aki nem megvilágosodott. Az életünket áthatja a nemtudás, a jelenségekről alkotott tévképzetek hálója. Ha ez tényleg így van, az elfogultságra a Buddha gyógymódját kell alkalmaznunk, a Nemes Nyolcrétű Ösvényt.

A Nemzetközi Buddhista Konföderáció (IBC) által szervezett Buddhista Média Konklávén ez volt a fő téma. Az augusztus végén, Új-Delhiben megtartott, két napos konferencián arra keresték a választ, hogy miként profitálhatnak a médiában dolgozók a buddhista éberség gyakorlásából.

Shri S. Gurumurthy Ji előadásában azt a kétféle attitűdöt elemezte, amely egy beszélőre (itt akár egy sajtóorgánumra) jellemző. Ez a két pólus a doktrinális tolerancia, illetve intolerancia.

Doktrinális intolerancia alatt azt érti, amikor a beszélő a saját álláspontját igaznak, a vele ellenkezőkét pedig hamisnak bélyegzi. Ez a vallási és világi területen ugyanúgy megtalálható, kirekesztő hozzáállás nagy mértékben járul hozzá a konfliktusokhoz, háborúkhoz.

A doktrinális tolerancia eszméje szerint azonban két ellentétes nézetnek ugyanúgy lehet igazságtartalma. Ez az ideológiai szintről filozófiaivá nemesíti a kérdést, és ez a minőségi lépés Gurumurthy szerint elengedhetetlen ahhoz, hogy meghaladjuk a folytonos csatározást. Ebben a fajta dialógusban ahhoz, hogy valaki kritizálhassa ellenfele nézetét, előbb teljesen el kell sajátítania azt –ez olyan filozófiai alapvetés, melyet évezredek óta ismernek.

Azután, ha a két fél még mindig nem tudja feloldani a nézeteik között lévő ellentétet, a kompromisszum az, hogy elfogadják a másik véleményét, ha egyet nem is értenek vele. Ezzel a dialógus alapvető célját így is megvalósítják, ami az, hogy elkerüljék az összetűzést, és fenntartsák a harmóniát.

Dr. Kalinga Seneviratne, az ázsiai tudatos újságírói mozgalom szószólója szerint, a Nemes Nyolcrétű Ösvény használható kommunikációs képzésként is. Beszédében kifejtette, hogy a erkölcsi alapelvek, a tudat képzése és a bölcsesség hármasa megfelelő rátermettséggel ruházza fel az újságírókat is, hogy megfontoljanak minden felmerülő körülményt, melyek az ítéletalkotásukra befolyással bírnak, amikor egy adott témát dolgoznak fel.

Plum Village híres tanítója, Shantum Seth szerint is szükség van a meditációra az újságírásban –elvégre nem várható el a kiegyensúlyozott történetmesélés egy zaklatott, egyensúlyából kibillent tudattól.

Dorju Wangchuk, a bhutáni királyi család volt tanácsadója a középutas újságírás eszméjét vezette elő, mely szerint a médiának tudnia kell, mennyi az “elég”. Ebbe beletartozik az, hogy minél kevesebb vágy és elégedetlenség jelenjen meg, de annak mérlegelése is, hogy milyen hatása van egy sztori publikálásának vagy visszatartásának az érintett közösségekre. Azt is kiemelte, hogy hajlamosak vagyunk a hősőket túldicsőíteni, a bűnözőket pedig démonizálni, és elfeledkezünk az együttérzés gyakorlatáról.

A konferencián sikerült körüljárni, hogy a felelősségteljes újságírás milyen módon lehet hatással a társadalomban zajló folyamatokra. A Nemes Nyolcrétű Ösvény tagjai, mint a Helyes Szemlélődés a szenvedés megszűnéséhez vezetnek a Buddha tanításai szerint. Hivatásszerűen gyakorolva elvezethet egy adott hírtermék megszületésének, kiváltó okainak, valamint a társadalomra kiható következményeinek szélesebb belátásához. A Helyes Beszéd gyakorlása pedig elvezethet az emberek, embercsoportok közötti harmonikus kommunikáció felé.


Forrás: Buddhist Channel