Főoldal > Bhikkhu Bódhi beszéde az Egyesült Nemzetek Szervezetében a klímaváltozás veszélyeiről

Bhikkhu Bódhi beszéde az Egyesült Nemzetek Szervezetében a klímaváltozás veszélyeiről

Srí Lanka tisztelt képviselői, Rohan Perera, Thaiföld állandó képviselője, a Sangha értékes tagjai és tisztelt vendégek!

 Nagyon nagy megtiszteltetés számomra, hogy a Vészákh ünnepének alkalmából szólhatok néhány szót  az Egyesült Nemzetek Szervezetében. A Buddhát gyakran dicsérik, mint a béke, a tolerancia, a jóakarat és az együttérzés tanítóját. És bár bizonyosan tanította ezeket a tulajdonságokat, de ezek semmiképpen nem merítik ki üzenetének teljes tartalmát. A Buddha nemcsak jóindulatú bölcs volt, de mindenekelőtt az emberi kondíciók olyan éber elemzője, ami valószínűleg páratlan az emberi gondolkodás történetében. Orvos volt, aki akut diagnózist állít fel az ember állapotáról, vagy sebész, aki kihúzza a szenvedés nyilait az emberi szívből. A szövegek őt múla dászaviként írják le, aki látta az emberi szenvedés legmélyebb és legrejtettebb gyökereit.

Ezeket a tudatlanság és vágy kettősségében, illetve a gonoszság, a kapzsiság, és gyűlölet három téveszméjében összegezte. A Buddha beszédei elsősorban az egyéni megszabadulás törekvéseinek szemszögéből, a szenvedés ok-okozati eredetéről szólnak. Megmutatják, hogyan károsítják a tudat szennyeződései személyes életünket, és hogy hogyan szabadulhatunk meg tőlük egyénileg. Mivel azonban világunk egyetlen, – egymástól  kölcsönösen függő – globális rendbe van ágyazva, meg kell vizsgálnunk, hogy ez az ok-okozati folyamat hogyan működik kollektív szinten, majd e vizsgálat alapján meg kell határoznunk, milyen változásokat kell végrehajtanunk társadalmunkban, politikai intézményeinkben és globális stratégiánkban, hogy – egy nemzetközi közösségként – elkerüljük a ránk váró csapást. Nevezhetjük ezt szati szampadzsánnának, az éberség és a tiszta megértés globális alkalmazásának. Az összes ránk leselkedő veszély közül a legfélelmetesebb, a legátfogóbb és a legveszélyesebb az, amit mostanában éghajlatváltozásnak hívnak, de talán pontosabb az éghajlat destabilizációjának vagy az éghajlat zavarainak hívni. Egy kritikus helyzet, amikor az éghajlat egyre szokatlanabb, kiszámíthatatlanabb és pusztítóbb. Minden héten új hírek vannak  új küszöbérték átlépéséről, új adatok, amelyek megmutatják, milyen sebességgel haladunk egy éghajlat-okozta káoszba. Mégis alig kapnak ezek a hírek figyelmet a mainstream médiában. Annak a tünetei, hogy nem veszünk erről tudomást, már közvetlenül jelentkeznek. Van a Buddhának egy híres tanítása, az úgynevezett Tűzbeszéd, mely azzal a kijelentéssel kezdődik, hogy minden ég, minden lángban áll. A mahájána szentírás, a Lótusz Szútra ezt a témát az égő ház példázatában vitte tovább. Odabent a gyerekek önfeledten játszanak a játékaikkal, miközben a lángok minden oldalról elborítják a házat. Ebben a példázatban a ház a világot szimbolizálja, az ostoba gyermekek pedig az embereket, mi magunkat, ahogy belemerülünk mindennapi gondjainkba, ignorálva, hogy az öregség és a halál lángjai felemésztik az otthonunkat.

Ma a világnak égő házként való ábrázolása szó szerint megfelel a valóságnak. A kizökkent éghajlat jelenségei minden évben egyre súlyosabbá, pusztítóbbá és halálosabbá válnak. A hatalmas hurrikánok, ciklonok, hőhullámok, a partok mentén zajló eróziók, a heves áradások, a szörnyű erdőtüzek, mind a megváltozott éghajlat tünetei, de a hosszú távú következmények még veszélyesebbek. Láthatjuk, hogy a jövőben a bolygó egész régiói válhatnak az emberek számára lakhatatlan helyekké, ami milliók tragikus halálához és tömeges elvándorlásához vezethet. Ennek mértéke most még nem megbecsülhető. A világ élelmiszer-ellátása drasztikusan csökkenhet, ami az éhezők számának hirtelen növekedésével jár. A civilizált élet alapjai omolhatnak össze, egész nemzeteket barbárságba sodorva.

Tudjuk, mi rejlik az éghajlatváltozás mögött. Az okokat tudományos pontossággal már meghatározták. A fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségünk, a gondatlan földhasználat gyakorlata, a ipari modell mezőgazdasági alkalmazása, és egy olyan gazdaság, amelyet a könyörtelenül növekedő termelés és fogyasztás szédítő körforgása irányít. A Buddha diagnózisa egy lépéssel mélyebbre visz minket, és rámutat, hogy az éghajlati válság alapjait az emberi tudat torzulásai idézik elő. A vágy, a tudatlanság, kapzsiság és téveszmék összhatása. Évtizedekkel ezelőtt, a nyolcvanas években, a fosszilis tüzelőanyagokat felhasználó vállalatok tudták, hogy termékeik égetése megváltoztatja az éghajlatot, de a tudományos bizonyítékokat elrejtették és a tudományban való kételkedést szították. A profit kapzsisága eluralkodott a józanság felett. A sikeres vállalat előírásai diadalmaskodtak a társadalmi felelősségvállalás felett. Saját téveszméink sodornak bennünket az élet  önelégült rutinjainak kialakításában, ahelyett, hogy kiállnánk a szükséges lépések megtétele mellett. És ismét, a téveszmék és a tudatlanság késztet bennünket azt gondolni is, hogy lesznek, akik majd túlélik, bolygónk összeomlását.

Ha tagadásba burkolózva, önelégülten tovább sodródunk, eljutunk egy olyan ponthoz, ahol már csak azt mondhatjuk, hogy túl késő. Amennyiben el akarjuk kerülni ezt a végső pontot, hatékonyan és haladéktalanul kell cselekednünk. A Buddha egyik szuttájában – vagyis értekezésében, – tanítványait négyféle lóval  hasonlítja össze, amelyek abban különböznek egymástól, hogy hogyan reagálnak gazdájuk ostorának látványára. A legjobb ló már akkor teljesíti gazdája parancsát, amint meglátja az ostor árnyékát. A legbutább lónak súlyos verést kell kapnia, mielőtt engedelmeskedik a gazdájának. Évtizedekkel ezelőtt már láttuk az ostor árnyékát, a közelgő éghajlatváltozásról szóló tudományos jelentést. Most már élesebb csapásokat kapunk, és a jövőbeni  brutális csapások elkerülése érdekében bátorsággal kell cselekednünk, tisztán megértve a válság elkerüléséhez szükséges lépéseket.

Határozott változtatásokra van szükség egy kollektív szemlélet kialakításához, az energiatermelés módjában, a szállítási formákban és így tovább. De a Buddha azt mondaná, hogy belső változásokra, az értékrendünk és életmódunk megváltoztatására is szükségünk van. A gondolkodásmódunk, – az elmélyülő éghajlati válság alapjául szolgáló – tudatállapotunk megváltoztatására. 

Azonban mindenekelőtt el kell fordulnunk attól a társadalmi rendszertől, amit a kapzsiság, a korlátlan haszonra irányuló törekvés, a versengés, a más emberek, valamint a természet kizsákmányolása és az erőszak vezet. Attól a társadalmi rendszertől, amely lehetővé teszi, hogy páran viruljanak, miközben milliók élnek a túlélés szélén. Ehelyett látnunk kell egy új közös rendszer globális egységét, amely prioritásként kezeli az összefogást, az egymással és a természettel való harmóniában élést, és az együttmûködést olyan rendszerekkel, amelyek minden ember számára gazdasági, társadalmi és szellemi virágzást tesznek lehetõvé.

Mondják, hogy a Buddha a világ iránti együttérzésből jelent meg az egész emberiség érdekében. Világos képünk van a felmerülő közös veszélyekről, és a láthatáron láthatjuk egy jobb közös jövő reményét. Most kell bejárnunk az utat, amely elvezet minket a jövő felé, amiben jelenleg reménykedünk. Tudjuk, milyen irányba kell haladnunk. Most kell elindulnunk, mielőtt túl késő lenne. Nagyon szépen köszönöm!

 

 

Fordította: Bende Zsuzsanna

Kapcsolódó

Hírek

Egyszázalék – 2024

A Tan Kapuja Buddhista Egyház technikai száma 0255 – Köszönjük szépen, ha adója egy százalékával fenntartónkat támogatja! Az állampolgárok az idei évben is felajánlhatták személyi