Amerikai zen papok a halálbüntetés ellen

Az Egyesült Államokban újra sok halálos ítéletet hajtanak végre. A tagállami kivégzések mellet az elnök 17 év szünet után elrendelte a szövetségi kivégzések újraindítását. A halálbüntetés támogatottsága mindeközben csökkent az országban. A halálbüntetés elleni tiltakozásul adtak ki nyilatkozatot zen buddhista vezetők:

A Szótó Zen Buddhista Egyesület (Soto Zen Buddhist Association – SZBA) felhívása a halálbüntetés eltörléséért és minden kivégzés azonnali leállításáért az Egyesült Államokban

kép: szba.org

 

„Fogadom, hogy nem ölök! Az életet nem pusztítva, a Buddha csíra kihajt.

Közvetítsd a Buddha életét és ne ölj!”

  • Eihei Dógen Zendzsi

A Buddha erkölcsi előírásainak mindegyik változata ezzel az alapelvvel kezdődik: Ne ölj! A Buddha és az összes nagy spirituális tanító – Jézus, Mohamed, a zsidó próféták, Gandhi – azt mondta, hogy az élet szent, hogy az erőszak erőszakot szül. Az ok és okozat logikája, a karma és annak gyümölcsei elkerülhetetlenek, még akkor is, ha egy császár vagy egy elnök büntető, megtorló igazságszolgáltatásának ruhájába is öltözteted.

2020. november 25-én az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma olyan új, vagy inkább régi módszereknek helyet adó rendelkezéseket jelentett be a szövetségi kivégzésekben, mint a kivégzőosztag, vagy a villamosszék. A The New York Times szerint:

„Múlt héten az Igazságügyi Minisztérium bejelentette, hogy három további, állami siralomházban fogvatartott elítélt kivégzésének végrehajtását tervezik. Ha ezt az adminisztráció tényleg megteszi, mint ahogy két kivégzést már végre is hajtott, akkor 13 fogvatartottat taszít majd halába július óta, ezzel a szövetségi halálbüntetés-végrehajtás történetének a leghalálosabb időszakává téve ezt az időszakot a 1927-óta.”

Szótó Zen Buddhista papokként és tanítókként, a hit embereiként, határozottan tiltakozunk az államilag támogatott gyilkosságok és a büntetések sürgető végrehajtása ellen. A halálbüntetést a jogszerűség öltözetébe burkolt kegyetlen és primitív bosszúvágy törvényesítésének tartjuk. Hisszük, hogy a halálbüntetés lefokozza és brutalizálja a társadalmunkat azáltal, hogy az erőszakra adott válaszként az erőszakot tanítja.

A halálbüntetés ártalma nem csak a halálraítéltet sújtja, hanem az egész társadalmat, az őröket és a technikai személyzetet, a felügyelőket, a kormányzókat, az áldozat családját és mindannyiunkat, akik engedik, hogy a nevükben ilyen barbár tettet hajtsanak végre.

A halálbüntetés az amerikai büntetésvégrehajtási rendszer csúcsa. Társadalomtudósok, egyházi személyek, politikusok és a színes közösségek mind tudják, hogy ez egy rossz rendszer, noha az erőszak magjainak elszórásában feltűnően hatékony. Semmilyen bizonyítékot vagy statisztikát nem láttunk arra vonatkozólag, hogy a halálbüntetés hatásosan szolgálná a bűnözéstől való elrettentést. Az egyenlőtlenségen talaján nyugvó, a rasszizmuson és a kiváltságokon alapuló halálbüntetés intézményét nem lehet megjavítani. Véget kell vetni neki most és mindenhol!

A hit és az értelem emberei egy új igazságügyi rendszert kívánnak építeni, ami a szereteten, a helyreállításon és a jóvátételen alapul. Vezéreljenek minket ezek a fények! Hisszük, hogy a társadalmi és a személyes átalakulás mindig lehetséges, és még a sérült emberek is meg tudnak változni és együtt tudnak működni a társadalommal. Míg igaz az, hogy az emberek észszerűen várják el a védelmet azokkal szemben, akik - ugyan mentális betegség és extrém fizikai vagy lelki traumákból kifolyólag – bántanak másokat, a fogvatartottak döntő többsége képes arra, hogy megváltozzon. Mi ilyennek ismerjük az emberi természetet. Ami azt a maroknyi embert illeti, akiket a saját védelmük és mások biztonsága érdekében elzárva vagy elkülönítve kell tartani, még ezeknek az elítélteknek is meg kell hagyni az életét, emberi környezetet és az értelmes munka lehetőségét biztosítva számukra.

Hisszük, hogy nincs se méltányolható, se gyakorlati indok, ami feljogosítana egy halálos ítélet meghozatalára. A büntető-igazságszolgáltatási rendszerünk részrehajló a szegények és a színes bőrű férfiak és nők ellen, olykor még a törvény érvényesítése sem lehetséges. Az elmúlt években láttuk, hogy számos halálos ítéletre cáfolt rá új DNS bizonyíték vagy ügyészi tévedés feltárása. Láttuk azt is, hogy a főbb ügyek gyakran kierőszakolt vallomásokra, téves azonosításokra és börtöninformátorokra alapultak. A halálbüntetés jelenlegi formában való további alkalmazása azt jelenti, hogy még több ártatlan embert fognak kivégezni.

A vietnámi zen mester, Thich Nhat Hanh írja a saját változatú első fogadalmában:

„Fogadom, hogy nem ölök, nem hagyok másokat ölni és nem nézek el semmilyen gyilkosságot sem a világban, sem a gondolkodásomban, sem az életmódomban.”

Ez meglehetősen lényegre törő, de a kemény munka még előttünk áll.

Mi a teendőnk? Szervezkedjetek a halálbüntetés ellen a saját közösségeitekben, központjaitokban és templomaitokban. Tanuljatok és beszéljetek a halálbüntetésről, vitassátok meg a barátaitokkal. Írjatok az államügyésznek és az elnöknek és mondjátok el az kifogásaitokat és a meggyőződéseteket. Amikor a szövetségi vagy állami kivégzéseket kitűzik, gyülekezzetek fivéreitekkel és nővéreitekkel bármilyen hitűek is, és üljetek a börtönkapukba tanúnak. Ez nagyon fontos. Testünkkel kell kiállnunk az emberi értékek és az együttérzés mellett.

A Dhammapada, Sákjamuni Buddha korai tanításai gyűjteményének 129. verse így szól:

„Mindenki fél a büntetéstől,

mindenki reszket a haláltól.

Aki úgy tesz másokkal, ahogy önmagával tenne,

az nem öl, és másokat se késztet ölni.”

2020. november 30.

 

A Dhammapada idézet Fórizs László fordítása

 

forrás

 

Az amerikai halálbüntetések végrehajtásáról

 

Hírszerkesztő Fenyvesi Róbert