Nyílt levél a művészek következő generációjához

A jazz óriásai, Herbie Hancock és Wayne Shorter (akik mindketten buddhisták) ebben a szenvedélyes nyílt levélben mutatnak irányt egy művészibb, békésebb világ felé.

 

Gyorsan változó, kiszámíthatatlan világban élünk. A bataclani horrortól a szíriai háborúig mindenhol zavarodottság és fájdalom található. Arra kérünk titeket, művészeket, alkotókat, akik ebben a világban éltek, hogy ne bátortalanítson el az, amit láttok, hanem használjátok a saját tapasztalataitokat és a művészi kifejezésmódotokat arra, hogy békét teremtsetek vele.

 

Bár az igaz, hogy a világot sújtó problémák összetettek, a békéhez vezető út egyszerű: nálatok kezdődik. Nem csak akkor változtathattok a dolgokon, ha a harmadik világban éltek vagy egy segélyszervezetnél dolgoztok. Mindegyikünknek egyéni küldetése van. Mindannyian egy óriási, szövevényes kirakós darabjai vagyunk, ahol ha az egyik darab megmozdul, a többi is érzi a hatását. Ti is számítotok, számít, hogy mit tesztek, számít, mit hoztok létre.

 

Szeretnénk leszögezni, hogy bár ez a levél a művészeknek íródott, a benne megfogalmazott gondolatok nem ismerik a szakmákat és a hivatásokat, így minden emberhez szólnak.

 

Először is ébredjetek rá az emberségetekre:

 

Nem vagyunk egyedül. Nem egyedül létezünk és alkotni sem tudunk egyedül. A világnak el kell jutnia egy olyan szintre, ahol a tetteinket már az altruizmus és az együttérzés vezérli. Nem bújhattok egy szakma vagy hangszer mögé; embernek kell lennetek. Összpontosítsátok az energiáitokat arra, hogy a lehető legjobb emberek legyetek. Összpontosítsatok az empátia és az együttérzés fejlesztésére. E folyamat során rá fogtok találni arra a temérdek inspirációra, ami pusztán abból a különös és összetett dologból ered, hogy élünk és létezünk ezen a bolygón. A zene csupán egy csepp a létezés tengerében.

 

Szeressétek és hódítsátok meg a járatlan utakat:

 

A világnak szüksége van új ösvényekre. Ne hagyjátok, hogy az unásig ismert fordulatok és téveszmék mondják meg nektek, hogyan éljétek az életeteket. Rajtatok áll, hogy felfedezők lesztek-e. Arra bátorítunk titeket, hogy hagyjátok el az ismétlést, annak minden negatív formájával és következményével. Lehet, hogy ez új hangzások, új ritmusok és harmóniák felfedezésével, vagy szokatlan kollaborációk, munkafolyamatok és tapasztalatok segítségével teszitek majd. Törekedjetek az újdonságra zeneileg és az életetekben is. Soha ne adjátok alább.

 

Örüljetek az ismeretlennek:

 

Az ismeretlen dolgok a pillanatnyi improvizációt követelik meg, ami páratlan lehetőségeket és sikerélményt nyújthat. Az életben nincs ruhapróba, mert az élet maga a valódi próba. Minden kapcsolat, akadály, találkozás gyakorlás a következő kalandhoz az életünkben. Minden összefügg. Minden épít minket. Semmi sincs hiába. Ehhez a gondolkodáshoz bátorságra van szükség. Legyetek bátrak és ne hagyjátok, hogy elvesszen az a csodálat és tisztelet, amit a titeket körülvevő világ iránt éreztek.

 

Ismerjétek meg az akadályok igazi természetét:

 

Van egy elképzelésünk a kudarcról, de az nem valós; csak illúzió. Nincs olyan, hogy kudarc. Amit kudarcnak értékelsz, az valójában új lehetőség, új kártyák a kezedben, új vászon, amire festeni lehet. A lehetőségek száma az életben végtelen. A „siker” és a „kudarc” szavak nem többek címkénél. Minden pillanat új lehetőség. Neked, mint embernek semmi sem szab határt és ezért bármely pillanatban bármerre elindulhatsz.

 

Ne féljetek megismerkedni azokkal, akik különböznek tőletek:

 

A világnak több interakcióra van szüksége azok között az emberek között, akiknek eltérőek a gyökereik és ez különösen így van a művészetben, a kultúrában és az oktatásban. A közös nevezőnk a különböző tulajdonságaink. Együtt megteremthetünk egy nyitott, közös teret, ahol a legkülönbözőbb emberek oszthatják meg a gondolataikat, a forrásaikat, a törődésüket és a kedvességüket. Szükségünk van arra, hogy kapcsolatot teremtsünk egymással, többet megtudjunk egymásról és együtt tapasztaljuk meg az életet. Sosem lelhetünk békét, ha nem értjük meg egymás fájdalmát előbb. Minél többet kommunikálunk, annál inkább meg fogjuk érteni, hogy az emberség minden másságon túljut.

 

 Törekedjetek a nyílt párbeszédre:

 

A művészet minden formájában alkalmas a dialógusra, ami komoly fegyver. Ideje a zene világának olyan hangtörténeteket teremtenie, amik párbeszédet robbantanak a bennünk lévő rejtett dolgokról. Tudatosítani kell és eloszlatni a félelmeinket, amik meggátolnak minket a végtelen erőforrásaink használatától. Igenis elég jók vagytok. Igenis számít, mit mondtok. Igenis tovább kell csinálnotok.

 

 Vigyázzatok az egóval:

 

A művészek arrogánssá válhatnak, ha elhiszik, hogy a státuszuk egyben fontosabb emberré is teszi őket, vagy hogy a kreatív munkájuk valamilyen felsőbbrendűséget kölcsönöz nekik. Legyetek óvatosak az egóval: a kreativitás áramlása megszakad, ha csak az egót szolgálja.

 

Építsétek ki az Üzlet Határok Nélkül-t:

 

Az orvosi szakmának van egy olyan szervezete, hogy Orvosok Határok Nélkül. Ez a nagyszerű kezdeményezés kiváló példa lehet ahhoz, hogy meghaladjuk a régi üzletmodellek korlátait, amik régi rendszereket szolgálnak mindig más és más köntösben. Arról a rendszerről beszélünk, ami most is működésben van, és arra szoktatja a fogyasztókat, hogy azokat a termékeket vegyék meg, amik eladható minősítést kaptak. Ebben a rendszerben csak a pénz számít. De a zeneipar is csak az élet része. Ha kreatívan önazonosak maradunk, az elképesztő eredményekkel jár.

 

Tiszteljétek az előttetek járó generációt:

 

Az idősebbek segíthetnek. Bölcsesség formájában övék a legnagyobb gazdagság. Megéltek viharokat és túl vannak már ugyanazokon a csalódásokon; legyen az ő tapasztalatuk az a fény, ami átvezet a sötétségen. Ne fecséreljétek az időtöket azzal, hogy az ő hibáikat ismétlitek meg. Ehelyett azzal, amit adnak, építsetek egy jobb világot az utánatok következőknek.

 

Utolsósorban reméljük, hogy az állandó rácsodálkozás állapotában éltek:

 

Ahogy gyűlnek az évek, a képzeletünk hajlamos ellaposodni. Lehet, hogy a szomorúság, a sokáig tartó küzdelem, vagy a közegünk nyomása miatt elfelejtjük, hogy merre található az elménkben a varázslat. Ne engedjétek, hogy ez a részetek eltűnjön! Nézzetek fel az égre és képzeljétek azt, hogy űrhajósok vagy pilóták vagytok! Képzeljétek el, milyen volna felfedezni a piramisokat vagy a Machu Picchut! Képzeljétek azt, hogy madárként szálltok, vagy keresztül törtök egy falon, mint Superman! Képzeljétek el, milyen lenne dinoszauruszok közt, vagy a víz alatt élni! Minden, mit ember teremtett, valakinek az agyszüleménye; ha megbecsülöd és gondozod a saját képzeletedet, folyton egy új felfedezés küszöbén leszel.

 

 

Hogyan segít mindez megteremteni egy békés társadalmat? -kérdezhetnének. Minden egy céllal kezdődik. A céljaitok formálják a jövőtöket és a körülöttetek élők jövőjét. Ti csináljátok életetek filmjét. Ti vagytok a rendezők, a producerek és a színészek benne. Legyetek merészek és fáradhatatlanul együttérzőek, amint végigtáncoljátok életetek utazását.

 

 

Herbie Hancock és Wayne Shorter a dzsessz úttörői és máig meghatározó alakjai. Miles Davis legendás Második Nagy Kvintetjében játszottak együtt és egész karrierjük során komponáltak és koncerteztek. Mindketten a Nicsiren Buddhizmust gyakorolják és tagjai a Soka Gakkai International-nek.

 

 

 

Forrás: Lion's Roar

Fordította Harlam Bálint