Pozsonyban járt Őszentsége, a Dalai Láma, avagy a Dalai Láma könyve

Vasárnap, október 16-án a Buddha Fm szerkesztősége kirándulást tett Pozsonyba, hogy meghallgassa Őszentsége, a XIV. Dalai Láma nyilvános előadását, reménykedve abban, hogy ez jó alkalom lesz arra is, hogy átadjuk neki ajándékát, hallgatóink öröm, együttérzés és boldogság-történeteiből szerkesztett több mint 170 oldalas könyvét,  Book of the Dalai Lama, azaz A Dalai Láma könyve címmel.

 

 

 

A kb. 4500 férőhelyes csarnokba lépve tudomást szereztünk arról, hogy a mai program a Dalai Láma előadása mellett tollas és teniszmérkőzés az épület másik felében.

A csarnok fokozatosan meg is telt emberekkel, néhányan még a földön is ültek, és nem sokkal később megérkezett a Dalai Láma is, akit nyugati szokás szerint tapsvihar fogadott, amit ő igyekezett hamar eloszlatni, és a bemutatóbeszédet is azzal ütötte el, hogy „én is csak egy egyszerű ember vagyok, két szemem van, két fülem, egy orrom és egy szám”.  Egyik első kérése az volt, hogy ő is látni szeretné a közönséget, látni szeretné az arcokat, így az addig sötét nézőtér hamarosan fénybe is borult.

Ezután nekifogott beszédének, ami a pergő nyelvű szlovák tolmács hölgy nagy igyekezettel jegyzetelt és fordított. Sajnos az ő mikrofonja volt erősebbre állítva, így Őszentsége angol beszédének nem minden részlete volt tisztán kivehető.

Nagy vonalakban mégis szeretnénk megosztani a kedves hallgatókkal, miről is esett a szó. Először arról beszélt, hogy ő legszívesebben csak három dolgot állít saját magáról: (1) ő is egy egyszerű ember, egy a hétmilliárd közül, (2) ő egy szerzetes, és (3) a tibeti néphez tartozik. Ezekről kicsit bővebben is beszélt, először az emberi élet fontosságát hangsúlyozva, és azt, hogy mindannyiunkban ugyanaz a lehetőség rejlik, a megszabadulásé, amelyet emberi intelligenciánkat aktívan használva érhetünk el. Tibetet említve szóba hozta a környezetet érintő egyre súlyosbodó helyzetet, ezzel is jelezve, hogy ez nagyon fontos téma: Tibet a világ „harmadik sarkvidéke”, és a klímaváltozás miatt ott lassan (vagy nem is olyan lassan) olvadó és eltűnő hómennyiség sokszázezer ember életét veszélyezteti. A Himalája lábainál fekvő országok nagy folyói mind a hegyekből erednek, így ha ezek a folyók kiáradnak a környező településeket mind magukkal viszik.

Később szót ejtett az aktuális események kapcsán arról is, hogy minden vallásnak egy az üzenete: a szeretet, és hogy nagyon is téves azt gondolni, hogy ha valaki iszlám vallású az azt jelenti, hogy rossz szándékú ember.

A körülbelül egy órás beszéd közben a közönségnek több alkalommal lehetősége nyílt a komoly témák említése ellenére is elmosolyodni: vagy azon a kedvességen, ahogy vizet kért a tolmács hölgynek; vagy azon a játékosságon, ahogy táskájából előhúzta híres ellenzős sapkáját, vagy, ahogy ő maga is mosolyogva mutatott meg egy rajzot, amit egy kislány dobott fel neki ajándékba.

Ezután tér nyílt a kérdéseknek és válaszoknak is. Hamarosan hosszú sor kígyózott a tér közepén a mikrofonra várva, és végül nagyjából tíz embernek volt lehetősége rá, hogy feltegye kérdését. Az első jelentkező persze rögtön két kérdéssel kezdte, amelyek közül az első arra vonatkozott, hogy mi a különbség a szeretet különböző formái között - ő a barátaink és a párunk iránti szeretetre különbségeire kérdezett rá, de a Dalai Láma szerzetes lévén nyilván máshogy állt ehhez a kérdéshez, és el is magyarázta, hogy több különböző fajtájú szeretet létezik, amelyek közül az egyik inkább biológiai, természetes módon jelenik meg az életünkben, a másikat viszont meditációval fejleszthetjük (szerető kedvesség, maitri), míg képesek nem leszünk kiterjeszteni azt minden érző lényre, még azokra is, akik esetleg bántottak minket. A második kérdés Donald Trump-ra vonatkozott, amelyre Őszentsége nem kívánt válaszolni.

A későbbiekben felmerültek kérdések azzal kapcsolatban, hogy mit tehetünk, ha folyton olyan helyzetekbe kerülünk, ahol mások bántanak bennünket (karmikusan érdemes megvizsgálni, mi okozhatja ezt a kötést, illetve nekünk attól még nem kell negatív érzelmekkel reagálnunk az ismétlődő helyzetre); egy fiatal lány elsírta magát a világ mai helyzetén, és azt kérdezte, tőle, hogy Őszentségében, hogyhogy van még remény (megnyugtatta őt, hogy nincs egyedül, és hogy érdemes minden helyzetet több oldalról megfigyelni, nem csak a rosszat látva meg benne); felmerült, hogy ha a világ poláris, akkor a békéhez vajon mindig szükséges az is, hogy háború legyen (nem ilyen szélsőséges a világ, a valóság ennél sokkal relatívabb);  hogy vajon az új generáció képes lesz-e egy békésebb világot teremteni (csak most tudunk változtatni, a múlton már késő, így a jövő minden most élő lényen múlik, viszont a mai fiatalok fogják csak látni mostani tetteink eredményeit); illetve, hogy vajon hogyan lehetne eljutni oda, hogy a politikusok valóban segítség egy nemzet életét (az oktatásügy reformját hangsúlyozta, a materiális tudás mellett a szellemi képzését, amelynek révén olyan emberek kerülnek majd ki az iskolapadból, akikből felelős politikusok válhatnak).

Ez csak egy kis szelete mindannak, ami elhangzott, de azt hiszem, mindannyian némi gondolkodnivalóval tértünk haza. Őszentsége gyakran hangsúlyozta annak fontosságát, hogy tanuljuk meg használni emberi intelligenciánkat, és végezzünk elemző meditációt, ahogy azt ő is teszi, amikor hajnali kettőkor ébredve leül meditálni. Ez segíthet bennünket abban, hogy ne csak egy oldalról, beszűkülten lássuk a dolgokat - hogy meglássuk még a legrosszabbnak tűnő helyzettel járó jót is.

A tanítóbeszéd végeztével rögtön egy figyelemreméltó és szívmelengető felajánlást kaptunk egy magyarországi fotóstól, aki látva fényképezőgépünket kedvesen megkérdezte, hogy sikerültek-e a fotók és arra az esetre, ha nem sikerültek volna felajánlotta a saját fotóit. Szívesen élünk majd a felajánlással, ha ezek után, - hogy így leleplezzük - még mindig vállalja, akkor a képeit közölni fogjuk.

Végül a magyarországi mongol csoporttal karöltve megvártuk a Dalai Lámát a hátsó kijáratnál és kísérőinek át tudtuk adni a kézi kötésű könyvet és a hozzá tartozó, Mata Kata által készített csodálatos, egyetlen fadarabból kifaragott könyvtartót. Ekkor a mi szívünket is elöntötte az öröm és a béke. Ezúton köszönjük minden kedves hallgatónak, aki fáradságra, idő hiányára fittyet hányva történeteit elküldte nekünk. Külön köszönjük a fordítók lelkes munkáját, írók, költők, művészek és a Százhalombattai Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola részvételét.

Kívánjuk, hogy találja benne örömét ő is, és mindenki más, aki kíváncsi rá.

 

A Dalai Láma könyve letölthető  innen

A teljes előadás megtekinthető itt

 

A cikket írta: Kiss Anna és Horváth M. Zsófia, fotó: Harlam Bálint

Varga Imre nagylelkű felajánlásaként nekünk adta az általa készített fotókat: