A tudatosság gyökere: Hakuin Ekaku és a zen művészete

A buddhizmus mély hatást gyakorolt a japán társadalomra és kultúrára. Manapság a zen „tudatosság” hatását már szerte a világon mindenhol érezhetjük. A következőkben a régmúlt nagy zen mestereinek emberi oldalára tekintünk rá, továbbá megvizsgáljuk, miként tud a zen releváns maradni a modern társadalomban.

 

A zen azt tanítja nekünk, hogy bátran nézzünk szembe a valósággal. Ez egy gyakorlat-központú filozófia és a középpontjában a zazen, vagyis a meditáció áll. Hakuin Ekaku szerzetes (1686-1769) azt tanította, hogy a zen meditációval hatékonyan tudunk egészséges testet és szellemet építeni, ezáltal módunk nyílik a hosszú és egészséges életre.

 

Képzeld el magadat meditációban ülve egy tojás alakú vajdarabbal a fejed tetején. A vaj lassan elolvad, és lecsurog a fejedről a vállaidra Ez a „nanszo” módszer, a befelé tekintő meditáció egy formája, melyet Hakuin Ekaku talált ki. Hakuin azt tanította a tanítványainak, hogy képzeljék el, ahogy a vaj megolvad és végigcsurog a testükön, miközben meditálnak. Úgy gondolta, ez a gyakorlat növeli a test- és az elmetudatosságot, és közelebb juttat a megvilágosodáshoz. Ha elég ideig műveljük, e gyakorlat által képesek leszünk kigyógyulni fizikai betegségekből és sikert érhetünk el az élet bármely általunk választott ösvényén.

 

A mindfulness, az a meditációs forma, melyben a légzésünkre koncentrálva fejlesztjük a test-tudatosságunkat egyre növekvő népszerűségnek örvend szerte a világon. A zen meditáció hatásosnak bizonyult betegségek gyógyítása terén, és néhány nemzetközi vállalat bevezette azt a munkahelyeken is, a munkafolyamat hatékonyságának növekedésében bízva.

 

Látogatás a Daruma Templomban

 

Kjóto Kamigjó körzetében található a Hórindzsi Templom, amely a rinzai zen Mjósindzsi iskolájához tartozik és kedvesen csak „Daruma Templomnak” nevezik. A daruma babák Japánban a mindennapi élet megszokott részei. – Ezek a papírmaséból készült, kerek kis jószerencse talizmánok otthonok és munkahelyek ezreiben megtalálhatók, szerte az országban. De mielőtt jószerencse talizmánná vált volna, Daruma valóságos személy volt: egy szerzetes, akit Bódhidharmának hívtak. Ő hozta be a zen (csan) buddhizmust Indiából Kínába. A kiotói Daruma templom szorosan kacsolódik Hakuin alakjához, aki híres arról, hogy számtalan képet készített Bódhidharmáról.

 

Ahogy átsétálok a templom kapuján egy meleg, kora őszi napon, az utolsó fülledt nyári nap párája még a levegőben terjeng. Középkorú hölgyek csoportja jön velem szembe. “A templom igazán elképesztő!” mondják.

Rögtön meg is látom, mire gondolnak. Amerre csak nézek, mindenütt különböző méretű és formájú daruma babák és képek. Több ezer lehet belőlük.

 

A templomban lakó pap, Szano Jaszumori tart egy kis szünetet teendői közben, hogy meséljen nekem Hakuin tanításairól, ami a mai napig inspirációt nyújt az embereknek a világ minden táján.

 

 

“A modern társadalomban az emberek többsége már nem kiegyensúlyozott sem testileg sem tudatilag. Ez egyensúlyvesztéshez és stresszhez vezet” –mondja. “Az emberek az orvosokra és a modern gyógyszerekre bízzák magukat, pedig nekünk megvan a természetes, belső erőnk is. A zazen és a meditáció segít rendet tenni a tudatunkban. Megtanuljuk, hogyan ne húzzuk fel magunkat apró bosszúságokon, és engedjük el a jelentéktelen dolgokon való aggódást. Ennek a spirituális állapotnak a fenntartása a legrövidebb út a sikerhez bármiben, amiben szeretnénk.”

 

Egy különleges kiállítás a zen művészetről

 

Tavaly több eseményen is megemlékeztek Hakuin halálának 250-ik évfordulójáról. Mivel a zen ismét nagy népszerűségnek örvend Japánban, sokan látogattak el ezekre a rendezvényekre.

 

Október közepén a Tokió Nemzeti Múzeumban, az Ueno parkban nyitottak meg egy kiállítást, mely “A zen művészete: A tudattól a formáig” címet viselte. A kiállítás célja, hogy megemlékezzenek a Hakuin halála óta eltelt 250, és Rinzai Gigen, a zen buddhizmus rinzai iskolájának megalapítójának halála óta eltelt 1150 évről. A kiállításon ötven év óta először szerepelt együtt több ritka műalkotás, köztük 24 nemzeti kincs és 102 kiemelten fontos kulturális hagyaték. A kiállításon látható volt több híres zen mester portréja, neves szerzetesek kalligráfiái, buddhista képek és más művészeti alkotások. A kiállított műtárgyak közül sokat a Rinzai és az Óbaku iskola fő templomaiból kértek kölcsön erre az alkalomra.

 

A kiállítás látogatóit feltűnő látvány fogadta: a bejárati csarnokba lépve egy hatalmas, két méteres vászonnal, rajta egy kidülledő szempárral találkoztak. Ez az erőteljes, de humoros portré egyike a Hakuin által festett híres Daruma ábrázolásoknak. A koromfekete háttéren egy zen felirat látható: dzsikisi, dzsinsin, kensó, dzsóbucu (直指人心 見性成仏), mely azt jelenti, „Nézz közvetlenül a szívbe és valódi természetét meglátva eléred a buddhaságot.” Ez a zen tanítások lényege, eszenciája. Hakuin több mint 10,000 festményt és kalligráfiát hagyott hátra, melyek segítségével  a zen tanításokat a mindennapi ember számára hozzáférhető módon tudta átadni.

 

A kiállításon egy meglehetősen szokatlan szobor kiválóan példázta azt a törekvést, hogy közérthetőbb módon adjuk vissza a zen néha homályos, titokzatos üzenetét. A szobor Ráhulát, Sákjamuni Buddha fiát ábrázolja. Az alkotáson Ráhula mellkasából a Buddha szelíden mosolygó arca kandikál ki. Hakuin egyik alapvető tanítása az volt, hogy belül minden ember buddha: Sudzsó honrai hotoke nari (衆生本来仏なり), “Minden lény a kezdetektől fogva rendelkezik a buddha-természettel.” A szobor ezt a tanítást jeleníti meg.

Japánul, az olyan emberre, akinek arcán szelíd, békés kifejezés ül, azt mondják, hogy olyan az arca, mint a Buddháé. De nem minden buddhista ábrázolás a béke és a nyugalom kifejeződése. Némely alak ökölbe szorított kézzel áll, mintha menten rá akarna rontani a nézőre dühében. A kiállításon szereplő művészeti alkotások között szerepelt egy portré Lin-Csi apátról, a Rinzai Zen alapítójáról melyen „dühtől szikrázó szemmel, ökölbe szorított kézzel ábrázolják.” Ő híres volt arról, hogy milyen könyörtelenül lehordta tanítványait. Nem valószínű, hogy túl sokan tudtak volna nyugodtan ülni és a belső békére koncentrálni, mikor egy ilyen tanító ült velük szemben a meditációs teremben.

 

A zen és a japán kultúra

 

De a kiállításon nem csupán a zen szerzeteseknek volt nyugtalanító a tekintetük. Voltak ott sárkányok, melyek szeme, úgy tűnt, végig követi a nézőt a teremben, és ádáz tigrisek, akik bármelyik pillanatban kiugorhattak a képből a nézőre. Ezeken a munkákon erőteljesen érezhető volt a Rinzai Zen szenvedélyessége és energikussága, az a képessége, hogy még ma is magával ragadja a nézőt.

 

Ezen kívül, ki volt állítva egy sakuhacsi furulya is, mely hajdanán Ikkjú Szódzsun (1394-1481), a különc zen költő és szerzetes tulajdona volt. A látogatók meg is hallgathatták a hangszert. Volt még a kiállításon számos nemzeti kincs a zen hatására elterjedő teaszertartás történetéből, köztük számos felbecsülhetetlen értékű csésze és tárolóedény. A kiállított tárgyak élénken emlékeztettek arra, hogy a zen a japán kultúra szerves részét képezi.

 

 

Összpontosítás cselekvés közben

 

A japán kultúra különösen gazdag és szerteágazó. A kiállítás ideje alatt megkérdeztem Haszunuma Josinaot, a Rinzai és az Óbaku Zen Közös Tanácsának vezetőjét arról, hogyan közelítsük meg a Zent a modern társadalomban. Válasza lényegre törő volt: „Gyakorolni kell a zazent, és törekedni kell a megvilágosodás felé a mindennapos teendőinkben.” A japán zen hagyomány e kiemelkedő alakja tekintélyt parancsoló, szinte félelmetes jelenség, éles ragyogással a szemében. De amint beszélni kezd, szelídebb, barátságos kifejezés ül ki az arcára.

 

„Egyszerűen csak ülj és válj eggyé önmagaddal. Ez a mushin (無心 nem elme) és a sódzsósin (正常心 tiszta tudat) állapotához vezet. Képzeld el hogy sáros vizet öntesz egy csészébe. Az először talán sáros és fekete, de ha hagyod, hogy leülepedjen, fokozatosan egyre tisztább lesz. Végül áttetszővé válik.”

 

„De ne próbáld kidobni a sarat! Mindannyiunk életében van némi sár.”

 

De sok ember számára, aki elfoglalt modern életet él, nagyon nehéz időt szánni az ülőmeditáció, a zazen gyakorlására. Mintha csak olvasna a gondolataimban, Haszunuma így folytatja: „De még csak nem is feltétlenül szükséges leülnöd ahhoz, hogy a Zent gyakorold. Megteheted ezt a vonaton, vagy séta közben. Elég, ha a szíved békében van, ha nem aggódsz minden miatt, ami körülötted történik. Ez a dócsú no kufú (動中の工夫), vagyis az összpontosítás cselekvés közben. Nem kell mindig a csendben és a nyugalomban keresned a tudatosságot; mozgás és cselekvés közben is megtalálhatod azt. Hakuin egyenesen azt állította, hogy a cselekvés közben végzett összpontosítás százszor, ezerszer, sőt tízezerszer magasabb rendű a nyugalomban végzett összpontosításnál.”

 

Zen a jövőben

 

Haszunuma szavaitól fellelkesülve, a múzeumból kifelé sétálva a nedves kövezet keltette érzésre koncentrálok. Édes illat terjeng a levegőben a nemrég lehullott frissítő zápor nyomán. A parkban a fák zöldje üdének és fényesnek hat.

 

A zen néha egyszerre tűnik pofonegyszerűnek és misztikusan komplexnek. Talán éppen mélysége és összetettsége tette alkalmassá arra, hogy ilyen hosszú időn át képes legyen hatást gyakorolni oly sok népre és kultúrára a világ minden táján.

 

Eszembe jut, mit mondott Haszunuma a megnyitóbeszédében: „A legtöbb ember olyan, mint eltévedt hajó a ködben. A Zen meghaladja az időt és a teret, és szüntelenül sugározni fogja fényét az emberek életébe a távoli jövőben is.”

 

Fordította: Elsik Emese

Forrás: Nippon