Buddhizmus a vágy korában

A buddhizmusban az egyik kulcsfontosságú gondolat a tanhá, azaz a vágy. Bizonyos szükségletek és szenvedélyek gazdagítják az életünket -a szerelem jó példa erre-, de a tanhá azért ösztönöz arra, hogy egyre többet akarjunk, mert elveszítettük a kapcsolatot a világgal. A tanhá ellentéte ezért a kapcsolódás.

Korunkat több okból kifolyólag úgy lehet jellemezni, mint “A Vágy Kora”. Ennek egyik összetevője a fogyasztói társadalom, de leginkább talán az Internet a vétkes benne.

Húsz évvel ezelőtt a “Web prófétái” megjövendölték, hogy az Információ Korában mindannyian össze leszünk kapcsolódva. A realitás azonban az, hogy nagyobb a szakadék, mint valaha. A tweetek, szelfik, telefonhívások, sms-ek és e-mailek állandó áramában nem könnyű elfordítani a fejünket a kijelzőről és körbenézni, megnézni, mi van a világban.

Amikor ez a tendencia szokássá válik, függőség lesz belőle. A technológia kemény felhasználói állandó információéhségben vannak még akkor is, ha nem tudják, mit keresnek. Néha, amikor nagy ritkán elhallgat a telefonjuk, megrémülnek.

Az átlagos amerikai ötvenszer nézi meg a telefonját egy nap, a 18 és 24 év közöttieknél ez az arány ennek a duplája. (Európában sem jobb a helyzet: egy felmérés szerint, amikor várunk valakire, átlagosan fél perc kell, hogy elővegyük a telefonunkat. -a ford.). Sokan annyira ijesztőnek látják azt az időmennyiséget, amit a fiatalok online töltenek, hogy egy coloradoi csoport javaslatot nyújtott be, hogy ne lehessen 13 évnél fiatalabbaknak mobilt árusítani.

Persze a javaslatot nem fogják megszavazni. De még ha meg is történne, a probléma megmaradna, mivel ezeket a készülékeket úgy tervezték, hogy az elménk működését imitálják. A számítógépeknek ugyanúgy van memóriája, mint nekünk. A fejünkben mindannyiunknak van “képernyője”, amin megnézhetünk egy múlt- vagy jövőbeli eseményt, akár egy filmet. Fülhallgatóra, vagy Spotify-ra sincs szükségünk, hogy a kedvenc dalainkat meghallgassuk.

Mindez a technológia csupán felerősítette a problémát, ami már jóval a világháló előtt létezett. Persze jó ötlet kikapcsolni a telefonunkat néha. A barátaink nem fognak elhagyni minket, ha pár óráig csak az űrben kering az üzenetük. De a kikapcsolás csak részmegoldás. A világgal kell újraépíteni a kapcsolatunkat.

Ha egy kicsit csendben ülsz, észre fogod venni, hogy nem kell semmilyen szerkentyű, hogy teljesen szétszóródjon a figyelmed. Nehéz lesz figyelmedet egyhelyben tartani, mert az gondolatról-gondolatra ugrál, mohón falva valamit, ki tudja, mit. Ez az, amit a Buddha tanhának nevez.

Az egyik mód, hogy megszabaduljunk a tanhától, az, hogy figyeljük a lélegzetet. Először el fog kalandozni a figyelmünk, de ha kedvesen visszavezetjük, elfogynak a figyelmet elvonó gondolatok. Egy bizonyos ponton az elménk nem képzelődik már többé, és ha a lélegzetre összpontosítunk, azt fogjuk érezni, hogy nyugodtan időzünk.

Nem tűnik nagy dolognak, de azzal, hogy megtanuljuk, hogyan időzzünk a lélegzettel, új életet kezdünk. Az “időzés” azt jelenti, hogy végre igazából összekapcsolódtunk a világgal. A gyakorlás által aztán megtanulhatjuk, hogy miként fokozzuk ezt a kapcsolódást, akár van a kezünkben telefon, akár nincs.

És ezt úgy hívják: szabadság.

 

Kurt Spellmeyer, a new jersey-i Cold Mountain szangha vezetőjének írása.

 
Forrás: My Central Jersey
Fordította: Harlam Bálint