Michael Stone haláláról

Michael Stone buddhista tanító Magyarországon nem volt túl ismert, de Kanadában és az Egyesült Államokban sokak életére volt hatással.  A közelmúltban tragikus hirtelenséggel elhunyt. Hivatalos oldaláról származik a következő közlemény.

Michael Stone nemrégiben távozott ebből a világból. Július 14-én találtak rá, és július 16-án hunyt el. Összetett és szívbe markoló az idáig vezető történet.

Michaelt ragyogó eszéért és nagylelkűségéért szerették olyan sokan. Kiváló buddhista és jógatanító volt, emellett nagyszerű író, kiemelkedő aktivista és emberi lény. Tehetsége volt hozzá, hogy a régi tanításokat frissé és korszerűvé tegye. Ragyogó fényt árasztott. Ő volt a jóga- és meditációgyakorló közösség egyik alappillére, előbb Torontóban, majd a nemzetközi közösségben is. Aki találkozott vele, vagy tanult tőle, úgy emlékszik rá, mint bölcs, karizmatikus és költői emberre. Rendíthetetlennek látszott, mintha elbírná mindenki más szenvedését. Így is volt, de küszködött a sajátjával.

Michael bipoláris zavarral küzdött egész életében. A bipoláris zavar jellemzője a normalitás, a mánia és a depresszió állandó váltakozása. Ez látható és láthatatlan módon is jelen volt az életében. Tele volt életkedvvel, kereste az élményeket. Ifjúkorában versenyautókat vezetett, követte a Grateful Deadet, és pszichedelikus drogokkal kísérletezett. Hihetetlen érzékenységgel szemlélte a világot a zenén, a képzőművészeten és az irodalmon keresztül. Életszeretete mellett impulzív volt, amit igyekezett a jóga és a buddhista gyakorlás segítségével csillapítani. Elméje villámgyors volt és nagyon nyitott. Ez is része volt tehetségének és érzékenységének.

Michael egész fiatalon, magától fordult a spirituális gyakorlás felé, aztán tinédzser korában hivatalosan is tanulni kezdte. Így próbált gondoskodni mentális egészségéről. Sokáig elég jól volt ahhoz, hogy ne diagnosztizálják, és megőrizte kiegyensúlyozottságát a gyakorlás és az odafigyelés által, de ahogy a dolgok rosszabbra fordultak, megnyílt a családja és a barátai előtt, és orvosi segítséget kért. A szélsőséges mentális állapotai állandó figyelmet igényeltek párja, Carina részéről is. Egy csapat voltak. Jól működtek. Michael nemzetközi munkája hihetetlenül inspiráló és gyümölcsöző volt. Sportolt. Korán lefeküdt. Speciális étrenden élt. Természetgyógyászokhoz, edzőkhöz és terapeutákhoz járt. Fenntartotta a napi gyakorlást. Amikor rosszabbra fordult a helyzet, a pszichiátriához fordult, gyógyszereket is szedett. Nagy óvatossággal és odafigyeléssel szedte a gyógyszereit. Nehezen ment neki az, hogy mindent megosszon a környezetével. De nagyon igyekezett.

2015-ben Michael ezt írta:

„Azt hinné az ember, hogy ennyi belső munkával, a közösség hihetetlen támogató erejével, erős barátságokkal, szerető párral és gyerekekkel, és a dharma megvalósításának szentelt élettel (minden egyes nap gyakorlok és tanulok), immunis leszek a szélsőséges mentális állapotokra.

[…]
Nehéz beismerni, hogy van úgy, hogy az éberség, amit a meditációban megtalálunk, egyszerűen eltűnik. Amikor ez elkezdődött, azt mondtam, mélyebbé kell tennem a gyakorlást. De az igazság az, hogy kémiai változás történt az agyamban.”

Michael tisztában volt vele, hogy a mentális bajok tabunak számítanak a társadalmunkban, ezért félt a diagnózis által rásütött stigmától. Közel járt hozzá, hogy a nyilvánosság előtt elmondja, hogyan formálta őt a bipoláris zavar, és hogy miként boldogul.

Tavasszal a mániás ciklusai felgyorsultak. A pszichiátere szerint a bipoláris zavar legveszélyesebb része mindig a mániás epizód. Tulajdonképpen ezt kezelik. Megnövelték a gyógyszeradagját, hogy stabilizálni tudják. Néha-néha megemlítette, hogy vágyik az ópium egy biztonságos, nem addiktív, orvosi formájára. Beszélt erről a pszichiáterével és Carinával is. Úgy vélte, az lecsendesíthetné túlzottan aktív elméjét.

Senki sem tudott róla, hogy egyre inkább kétségbe esett. Július 13-án, csütörtökön Michael elindult Gulf-szigeti otthonából, hogy megszokott útvonalán Victoriába menjen. Úton a városba, felhívott egy függőkre szakosodott gyógyszertárat, valószínűleg azért, hogy egy biztonságos, ellenőrzött gyógyszert vásároljon. Nem kapott segítséget. Elment a fodrászhoz, az edzőterembe, elintézett pár dolgot, és végül drogot vett az utcán. A toxikológiai vizsgálatok szerint ópiátok, köztük fentanil volt a szervezetében. A felgyűlt vizsgálatok miatt öt hónap lesz, mire a végleges toxikológiai leletek elkészülnek. (A fentanil egy szintetikus ópiát, amely 50-100-szor erősebb a morfiumnál. Kanadában és az Egyesült Államokban az utóbbi években nagyon megemelkedett a fentanillal kapcsolatos visszaélések száma, a médiában már fentanil-válságról beszélnek: a 2016-os évben napi 2 haláleset volt a drog számlájára írható. A hírességek közül például Prince is fentanil-túladagolásban halt meg. -a ford.)

Mivel Michael nem ért haza, Carina értesítette a rendőrséget, és Michaelt aznap éjfélkor megtalálták. Nem reagált semmire, már nem volt agyműködése, mikor a kórházba érkezett. Július 14-én agyhalottnak nyilvánították, de mivel szervdonor volt, július 16-ig a gépeken maradt. Néhány órán belül három ember kapott esélyt egy új életre Michael tüdeje és veséi által.

A kórházban töltött idő gyönyörű és békés volt, tele szeretettel és hálával. Carina mellette volt éjjel-nappal, az utolsó pillanatig. A családja, a gyermekei és közeli barátai vették körül.

Nehéz lehet ezt megérteni, elképzelni, hogyan vállalhatott ekkora kockázatot családos létére (Carina most is babát vár), ilyen teljes élettel. Könnyű megcsóválni a fejünket és azt gondolni, ez szégyen és gyalázat. Nincsenek rá megfelelő szavaink, hogy megfogalmazzuk ezt az egészet. Ahelyett, hogy a szégyennel és a tragédiával foglalkoznánk, nem próbálhatnánk meg inkább kérdezni? Mit érezhetett? Hogyan küzdött meg vele? Mit nem hallunk szívesen? Mit tehetünk önmagunkért és másokért, akiknek a késztetéseit, viselkedését nem értjük? Hogyan gondoskodhatunk egymásról?

Michael csodálatos munkát végzett a világban, és sokak életét változtatta meg. Nagyszerű apa és szerető férj volt. Teljes szívéből szerette az életét, a munkáját és a tanítványait. Végtelenül szerették. Most tovább megy.

 

Forrás: Michael Stone Teaching
Készítette: Tari Zsuzsanna, Harlam Bálint