30 éves a tibeti mozgalom a női egyenjogúságért

A Tibetan Nuns Project (Összefogás a tibeti apácákért) 2017. október 30-án ünnepelte megalapításának 30. évfordulóját. Hála a támogatóiknak, mára több, mint 700 apácát támogatnak 8 indiai kolostorban

Harminc év hosszú idő. Rincsen Khandó Csögyal azonban nem felejti el azt, amikor 1987-ben a tibeti apácák tömegével kezdtek menekülni a kínai üldöztetés elől.

„A legelső és legfontosabb dolog, amit az Indiába érkezettek számára biztosítani kellett, a szállás és az útmutatás volt” idézi fel a Dalai Láma sógornője. A kínai hatóságok sokukat bebörtönözték és megkínozták Tibetben.

A szálláson és az alapvető szükségek biztosításán kívül van egy másik fontos célja a szervezetnek. A ’87-ben Indiába érkezett apácák nagy része írástudatlan volt. Otthon, a saját kolostoraikban alig volt lehetőségük tanulni, mivel a szerzetesnőket mindig is másodrendűnek tekintették a tibeti buddhista hagyományban.

Napjainkban azonban a projektnek hála olyan oktatást kapnak, ami egyenértékű férfi szerzetestársaikéval. 2016-ban történt meg először, hogy néhány apáca az összes vizsgát teljesítette a Geshema fokozathoz, mely a nyugati egyetemeken a doktori címmel egyenértékű.

Egy másik mérföldkő az volt, amikor apácák először részt vehettek a Dzsang Goncsön, az egy hónapig tartó rituális vitán, mely a tibeti buddhista hagyomány fontos eseménye.

„Nagyon fontos, hogy az apácák ugyanazt az oktatást kapják, mint a szerzetesek” mondja Csögyal, a TNP társigazgatója. „Ez a tanítás arról szól, hogy felismerjük a lét természetét, hogy ezáltal kövessük a Buddha útmutatásait a békés, örömteli, alázatos életre vonatkozólag”.

Az iskolázott apácák a Dharma terjedését és jobban segítik. Egyre nagyobb szerepet vállalnak tanítóként a saját közösségeikben. Csögyal reméli, hogy egy nap majd egyetemekre küldhet apácákat, hogy fejlődjön az angoltudásuk és ezáltal „még szélesebb közönséggel tudják megosztani a bölcsességüket”.

Forrás: Lion’s Roar