A Dalai Láma öröksége

Őszentsége, a Dalai Láma július 6-án ünnepelte 90. születésnapját. Lilly Greenblatt korunk egyik legkedveltebb szellemi vezetőjének életét és örökségét vizsgálja – a Lion’s Roar magazin cikke

Bár számos elismerést szerzett, ha megkérdezzük a Dalai Lámát, hogy ki ő, szerény választ fog adni: „Egyszerű buddhista szerzetes vagyok, se több, se kevesebb.”

Ez az a szerénység, ami Őszentségét egyedivé teszi a világ vezetői között. Globális befolyása és figyelemre méltó eredményeinek hosszú listája ellenére magára csak úgy tekint, mint egy tagjára az „emberek közös családnak” – ahogy Ő nevezi – egy olyan családnak, amelyet mélyen tisztel.

A Dalai Láma a béke felé tartó úton vezeti az emberiséget, de gondnoksága egész bolygónk védelmére is kiterjed. A világ minden táján, bármilyen vallási hagyományhoz tartozó ember számára Ő a szeretet sugárzó jelzőfénye és az emberi jogok lelkes szószólója. Őszentsége fényt jelent világunk sötétségében, és hangját arra használja, hogy megtanítsa, hogy a harag, az erőszak és a gyűlölet csak még több ilyet szül. „Az én vallásom nagyon egyszerű” – mondta. „A vallásom a kedvesség.”

Tibet szellemi vezetőjeként a Dalai Láma az államférfi, a teológus és az együttérzés hírnökének szerepét is megtestesíti. Ő a tibeti buddhizmus gelug vagy „sárgasüveges” iskolájának első számú vezetője, amely a négy fő tibeti buddhista iskola közül a legjelentősebb. Ezen túlmenően minden tibeti számára egyesítő spirituális figura, aki a felekezeti határokon túlmutató buddhista értékeket és hagyományokat képviseli. Korábban Tibet politikai vezetője is volt.

A Dalai Láma régóta érdeklődik a tudomány, különösen az elme tudománya iránt. 1987-ben segített megalapítani a Mind & Life Institute-ot, egy alapítványt, amely a tudomány, a szemlélődő gyakorlatok és a bölcsesség hagyományinak integrálását tűzte ki célul az tudat jobb megértése érdekében. Évtizedek óta számos személyes kapcsolatot és párbeszédet tart fenn a modern tudósok globális közösségével, és bátorítja a buddhista meditáció tudományos vizsgálatát.

A ma ismert Dalai Láma a tizennegyedik a Dalai Lámák között, azoknak a reinkarnálódott lények sorában, akiket Avalokitésvara, az együttérzés bódhiszattvájának megtestesüléseként tartanak számon. A benne rejlő együttérzés az, ami a nagy megpróbáltatásokon keresztül is segítette őt, a világ színpadára állította, és milliókat inspirált arra, hogy boldogabb, kedvesebb és értelmesebb életet éljenek.

Legkorábbi emlékeim a Dalai Lámáról gyerekkoromból származnak, amikor a szüleim a reggeli híreket nézték a televízióban, és láttam egy vörös és sárga köntösbe öltözött férfit. Emlékszem, hogy kezet rázott különböző méltóságokkal, csodálók tömegével és alkalmanként hírességekkel.

Ruhája és jellegzetes szemüvege mellett Őszentsége mindig olyan mosolyt viselt, amelyből az sugárzott, aről ma már tudom, hogy a szerető kedvesség az. Bár semmit sem tudtam a világban betöltött szerepéről vagy a tanításairól, amiket később a szívembe zártam, jellemének lényege nyilvánvaló volt a lényéből. Csak később, amikor elolvastam életének és tanításainak történetét, kezdtem megérteni együttérzésének mélységét és a mosolya mögött rejlő rugalmasságot.

A Dalai Láma 1935. július 6-án született Lhamo Donrup néven egy tibeti földműves családba, Takcerben, egy északkelet-tibeti parasztfaluban. Egyike volt a család tizenhat gyermekének, akik közül kilenc csecsemőkorában meghalt. Családja hajdinát, árpát és burgonyát termesztett. Kisgyermekként élvezte, hogy édesanyjával együtt tojásokat gyűjthet a családi tyúkólban, néha felmászott a fészek tetejére és kukorékolt, úgy téve, mintha ő maga is csirke lenne.

A tizenharmadik dalai láma, Tubten Gyacó 1933-ban bekövetkezett halálát követően a tibeti kormány kutatócsoportot küldött ki reinkarnációjának megtalálására. A csapat egy sor szerencsés jel és látomás hatására végül megérkezett Lhamo Donrup házához. A keresőcsapat zarándoknak adta ki magát, vezetőjük, Kecang Rinpocse pedig szolgának álcázta magát. Beszélt a fiúval, aki megmagyarázhatatlan módon felismerte őt, mint egy lámát Szerá-ból, a Rinpocse kolostorából.

A fiú felismerésén felbuzdulva a keresőcsapat elment, majd hetekkel később visszatért egy csoport méltósággal, akik egy sor további hivatalos vizsgálatot végeztek, amelyek reményeik szerint a fiút a reinkarnálódott Dalai Lámaként azonosítják. A fiatal Lhamo Donrupnak átadtak olyan tárgyakat, amelyek közül volt néhány ami a tizenharmadik Dalai Lámáé volt, mások pedig nem. A fiú könnyen felismerte a tizenharmadik Dalai Láma tárgyait, és sajátjaként azonosította őket. Miután megfelelt a teszteken, a keresőcspat megbizonyosodott arról, hogy Ő lesz a következő Dalai Láma. A fiú mindössze két éves volt.

Lhamo Donrupot a Kumbum kolostorba vitték, ahol tizennyolc hónapig maradt, mert a helyi uralkodó és hadúr, Ma Bufang váltságdíjat kért érte, és azt követelte, hogy fizessék ki, mielőtt a fiú Lhászába utazhat. Nem sokkal negyedik születésnapja után, 1939-ben Lhamo Donrup végül három hónapos útra indult családjával Tibet fővárosába. Lhamo Donrupot 1940-ben hivatalosan is a reinkarnálódott Dalai Lámává avatták, spirituális névnek a Tenzin Gyaco-t kapta.

A Dalai Láma hatéves korában kezdte meg hivatalosan a buddhista tanulmányait Tibetben, a Potala palotában élt, és számos tanítótól tanult. Éveken át különböző tantárgyakat hallgatott, többek között buddhista filozófiát, tibeti kultúrát és szanszkrit nyelvet, valamint memorizálta a buddhista szentírásokat.

Az 1950-es években a kínai kommunista erők megszállták Kelet-Tibetet. Az alig tizenöt éves Dalai Láma átvette a nemzet politikai irányításának pozícióját, és ezzel hatmillió, háború által fenyegetett ember vezetőjévé vált. 1951-ben küldöttséget küldött Pekingbe, hogy találkozzon a kínai kommunista vezetőkkel, és – kényszer alatt – aláírta a „Tizenhét pontos egyezményt Tibet békés felszabadításáról”, amely Tibetet átengedte a kínai hatalomnak. Őszentsége három évvel később Pekingbe utazott béketárgyalásokra, hogy erőszakmentes megoldást találjon Kínával, ami végül nem hozott eredményt.

1959-ben, huszonhárom évesen a Dalai Láma letette utolsó vizsgáit a lhászai Dzsokhang templomban, és kitűnően megfelelt. Megkapta a gese fokozatot, a buddhista oktatás legmagasabb szintű elismerése, a buddhista filozófia doktori fokozatával egyenértékű. Közben egyre világosabbá vált, hogy a Dalai Lámát a kínai hadsereg általi elrablás veszélye fenyegeti, ezért kíséretével együtt elmenekült Tibetből. Az indiai Dharamszalába vonult száműzetésbe, ahová a következő években tibeti menekültek tízezrei követték.

Dharamszalában tibeti oktatási rendszert hozott létre, valamint kétszáz kolostort alapított újra, hogy Indiában is megőrizze a hagyományos tibeti életmódot. A Dalai Láma hamarosan létrehozta a Száműzetésben Élő Tibeti Parlamentet, és az ENSZ-hez fordult a tibetiek jogainak védelméért. Az ENSZ 1959 és 1965 között három határozatot hozott, amelyekben felszólította Kínát a tibetiek emberi jogainak tiszteletben tartására, de ezeket lényegében mind figyelmen kívül hagyták. 1970-ben Dharamszalában megnyitotta a Tibeti Művek és Archívumok Könyvtárát, amely ma is a tibetológia egyik legfontosabb intézménye a világon.

Őszentsége száműzetése óta először 1967-ben utazott külföldre, Japánba és Thaiföldre. Attól kezdve folytatta világkörüli útjait, találkozott a világ más vezetőivel és méltóságaival, mindig azzal a céllal, hogy előmozdítsa a békét és felhívja a figyelmet Tibet ügyére, bár Tibetbe nem tudott hazatérni, mert továbbra is kínai uralom alatt áll.

Egy 1987-es, a washingtoni Kongresszus Emberi Jogi Frakciójában tartott beszédében Őszentsége felvázolt egy ötpontos tervet, hogy Tibet demokratikus „békezónává” váljon, amely a „strasbourgi javaslat” néven vált ismertté, miután a következő évben a franciaországi Strasbourgban egy önigazgatású Tibet létrehozását javasolta. Bár ez a törekvés még nem valósult meg, Őszentsége továbbra is kiállt Tibet felszabadítása mellett.

Ötvennégy évesen, 1989-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki az erőszakkal szembeni ellenállásáért és a tibeti kultúra békés megoldásokkal való megőrzése iránti elkötelezettségéért. „Imádkozom mindannyiunkért, elnyomókért és barátokért” – mondta a Dalai Láma köszönőbeszédében – „hogy sikerüljön együtt egy jobb világot építenünk az emberi megértés és szeretet által, és hogy így csökkentsük minden érző lény fájdalmát és szenvedését”.

Soha nem találkoztam a Dalai Lámával, és valószínűleg soha nem is fogok, de amikor arra gondolok, hogy ki ő számomra, nem tudok nem úgy gondolni rá, mint egy barátra, valakire, akiről tudom, hogy az én érdekeimet tartja szem előtt. Őszentsége bízik abban, hogy mindannyian ebben az emberi családban alapvetően jók vagyunk. Minden egyes embert az együttérzés szemével lát, akik megérdemlik a szeretetet, a boldogságot és a békés életet.

Bár a Dalai Láma 2011-ben visszavonult Tibet politikai vezetői szerepéből, továbbra is ő a globális tibeti közösség spirituális vezetője. Ma is száműzetésben él Dharamszalában, ahol rendszeresen tart tanításokat és fontos beszélgetéseket. Több mint hetven könyvet írt, amelyek az érdeklődési körét tükröző témák széles skáláját ölelik fel, beleértve a tudományt, az együttérzést, az erőszakmentességet és a boldogságot.

A „Dalai Láma” tiszteleti nevet úgy lehet fordítani, hogy „A bölcsesség óceánja”. Őszentsége ismeri népe, az emberiség és a világ fájdalmát. De a mosolya megmarad. Az önzetlenség, a szeretet és az együttérzés szimbólumaként áll magasan – egy bódhiszattva, aki tökéletesen felkészült arra, hogy nagy bölcsességével túlvezessen minket a szenvedés óceánján.

 

Forrás – Lion’s Roar

 

A BuddhaFM A  Tan Kapuja Buddhista Egyház által fenntartott online rádió. A rádió minden buddhista irányzat és az összes buddhista közösség számára nyitott, melynek tanítása és beszéde a BuddhaFM  küldetés nyilatkozatával  összhangban szólal meg.

Buddha FM – Adásban a Tan!

Kövessenek minket  Facebook Spotify oldalunkon és  Youtube csatornánkon.

Hírszerkesztő: Fenyvesi Róbert