Az Obon az egyik legfontosabb japán hagyomány. A japánok úgy hiszik, őseik lelkei visszatérnek az otthonukba, hogy a család Obon idején újra találkozzon. Ezért ez egy fontos családi ünnep, ilyenkor sokan utaznak haza szülővárosukba.
Japánban szinte az egész nyár spirituális, ennek oka, hogy amikor Japán a holdnaptárról áttért a Gergely-naptárra, az Obont is különböző napokon kezdték tartani országszerte, attól függően, hogy melyik naptár alapján határozták meg az időpontját.
A sicsigacu-bon, júliusban van, és a Gergely-naptár alapján ünneplik Japán keleti részén (például Tokióban és környékén). Az ország legnagyobb részében azonban a hacsigacu-bont ünneplik, amely augusztus 15-e körül kerül megrendezésre, és időpontját a holdnaptár alapján jelölik ki. Általában augusztus 13-án kezdődik, és 16-án ér véget.
A japánok ilyenkor kitakarítják az otthonukat, és ételfelajánlásokat helyeznek el a szellemek számára a bucudan (buddhista oltár) előtt, például zöldségeket, gyümölcsöket. Lampionokat és virágkompozíciókat is szoktak helyezni az oltárhoz.
Obon első napján a csocsin lampionokat meggyújtják a házakban, és az emberek elmennek a családtagok sírjához, hogy hazahívják a szellemeket. Ez a mukae-bon. Néhány vidéken mukae-bi nevű tüzeket gyújtanak az otthonok bejáratánál, hogy a szellemek hazataláljanak. Az utolsó napon az emberek visszavezetik a szellemeket a sírokhoz egy olyan lampion segítségével, melyre a családi címert festették.
Obon idején a senko füstölő illata járja be a japán otthonokat és temetőket.
A toro nagasi (úszó lámpások) egy olyan hagyomány, ami szintén az obonhoz kötődik. Az emberek elküldik őseik szellemeit a lámpásokkal, amelyekben egy gyertya ég, és leúsztatják őket a folyón az óceánba.
Esténként elterjedt hagyomány a bon odori nevű tánc. A tánc stílusa vidékről vidékre változik, de általában taiko dobosok adják hozzá a ritmust. Az emberek kimennek a közeli parkokba, szentélyekhez vagy templomokhoz, és nyári kimonójukban (jukata) táncolnak egy lámpásokkal díszített emelvényen. Az ételárusító bódéknak, táncnak és ünneplő sokaságnak köszönhetően igazi vidám fesztiválhangulat kerekedhet ilyenkor.
A Tibeti Szerzetesnői Projekt (Tibetan Nuns Project – TNP), egy Seattle-ben és az indiai Himácsal Prades Kangra körzetében működő, az Egyesült Államokban bejegyzett jótékonysági szervezet,
A nagyra becsült tibeti buddhista tanító és dzogcsen mester, Csökji Nyima Rinpocse a nepáli Lumbíniben, a Buddha szülőhelyén, hivatalosan felavatta a Pal Thubten Sedrub Ling,
Vaszi Sándor Urgyen saját élményein keresztül mesél a buddhista elvonulások fontosságáról, felidézve többek között Taron töltött éveit, valamint a közelmúltban zajló, Keith Dowman dzogcsen mesterrel
