Egy csésze tea vagy kávé jó alkalom a pihenésre. Ha tudatosan fogyasztjuk, akkor igazán szünetet tartunk. Joseph Emet megtanít nekünk egy öt lépésből álló gyakorlatot.
Tegyük fel magunknak ezt a kérdést minden kortynál. Amikor megtaláljuk ezt a személyt, engedjük el. Időről időre el kell szakadnunk a történetétől, különben a teaszünet nem lesz igazi szünet.
Ha megállás nélkül a szerepeink, kötelezettségeink és vállalásaink történeteit játsszuk, kimerülünk. Igen, lehetünk anyák, orvosok, felszolgálók, irodai alkalmazottak, de valójában többek vagyunk ennél. „Lélegzet-lélegző emberek” vagyunk, ahogy a szúfi költő, Rúmi mondta. Bármi is a történetünk, többek vagyunk a történetünknél. Teremtsünk kapcsolatot – aztán tartsuk is fenn a kapcsolatunkat – azzal a lélegzet-lélegző emberrel, akik vagyunk, miközben a teánkat élvezzük.
„Csak ez” – emlékeztessük magunkat minden kortynál. – „Csak ez.” Üljünk le és lélegezzünk, mint egy virág a réten, miközben a napon sütkérezik.
Aki már látta Thich Nhat Hanh egyik előadását, láthatta a teameditáció egyes elemeit. Egy előadás közepén Thich Nhat Hanh megáll, és tölt magának egy csésze teát. Aztán, miközben több száz ember figyeli minden mozdulatát, lassan az ajkához emeli a csészét, és iszik néhány nyugodt kortyot. Néha mindkét kezével tartja a csészét, mintha ezzel szeretné megmutatni, hogy teljes figyelmét neki szenteli.
Thich Nhat Hanh tényleg szünetet tart, amikor teázik. Nem arra használja az időt, hogy felkészüljön a témaváltásra. Látszólagos ellentmondás, hogy egy igazi szünet hatékonyabb, mint ha arra használjuk fel az időt, hogy kigondoljuk a következő teendőnket. Ahogy akár csak egy pillanatra, de magunk mögött hagyjuk tudatunk felszínét, énünk mélyebb rétegeit érjük el, melyeket bevonhatunk a párbeszédbe vagy az utazásba. Így hitelesebben, egész emberként beszélhetünk, mozoghatunk és cselekedhetünk.
Thich Nhat Hanh meg tudja ezt tenni több száz ember jelenlétében. Lássuk, mi képesek vagyunk-e rá, amikor valakivel (vagy akár egyedül) teázunk. A következő öt lépéses gyakorlatnak neki is láthatunk, amint kész a teánk.
Néhány pillanatig csak üljünk a teánk felett, mielőtt nekilátnánk. Ezt a szünetet nemcsak teaszünetnek, hanem meditációs szünetnek is szánjuk. Még ha meditáltunk is reggel, délután háromra az már csak homályos emlék. Néhány tudatos lélegzetvétellel újra a meditációs térhez kapcsolódhatunk.
Lássuk a földet, az esőt és a napot, amely hozzájárult az ital létrejöttéhez, és a férfiakat és nőket, akiknek keze learatta, elkészítette, becsomagolta, szállította és eladta azt. „Az egész univerzumot láthatjuk egyetlen virágban” – írta Thich Nhat Hanh a Földnek írott szerelmes levelében. Ez a vízió önmagában is értékes, és hasznos gyakorlat, hogy mindenre ugyanazzal a szemmel nézzünk, így a velünk szemben ülő személyre is.
A stresszünk, boldogságunk és boldogtalanságunk a saját véleményeinkből és viselkedésünkből alakul ki. Ugyanígy, a tudatállapotunk befolyásolja, hogyan érzik magukat mások a környezetünkben. Engedjük el véleményünket és viselkedésünket. Érezzük, ahogy a stresszünk feloldódik. Érezzük, ahogy tovaszáll. Érezzük, ahogy a földre esik.
„A legfontosabb feladat, hogy jelen legyünk itt és most, hogy élvezzük a jelen pillanatot” – írja Thich Nhat Hanh. Hagyjuk, hogy a tea aromája megtöltse tudatunk terét, míg a gondolatoknak már nem jut hely. Hagyjuk, hogy a gondolkodó tudatból tea-élvező tudat legyen.
Legyünk csendben az első pár kortynál. Vegyük észre, ahogy látókörünk kitágítása pillanatnyi aggodalmainkat és problémáinkat más perspektívába helyezi. Amikor ellazulunk, kreatívabbak vagyunk, és minden helyzetben meglátjuk a lehetőségeket. Tekintsünk erre a pillanatra úgy, mint napunk fontos és hasznos részére. Ha ki tudunk lépni a keretek közül néhány pillanatra, akkor friss elmével térhetünk vissza feladatainkhoz.
A nap során tartott meditációs szünetek egyfajta szelepként segítenek kiüresíteni elménket és szabadságot találni. Ezeket a lépéseket a nap során más tevékenységeknél is alkalmazhatjuk, például a vacsora fogyasztásánál, mosogatásnál vagy akár a buszon utazva. Mindegyik príma alkalom, hogy gyakoroljuk a mozgásban lévő nyugalmat, amely természetes állapotunk ezen a forgó és keringő földtekén.
Joseph Emet buddhista tanító és a Finding the Blue Sky (Megtalálni a kék eget) című könyv szerzője.
A Tibeti Szerzetesnői Projekt (Tibetan Nuns Project – TNP), egy Seattle-ben és az indiai Himácsal Prades Kangra körzetében működő, az Egyesült Államokban bejegyzett jótékonysági szervezet,
A nagyra becsült tibeti buddhista tanító és dzogcsen mester, Csökji Nyima Rinpocse a nepáli Lumbíniben, a Buddha szülőhelyén, hivatalosan felavatta a Pal Thubten Sedrub Ling,
Vaszi Sándor Urgyen saját élményein keresztül mesél a buddhista elvonulások fontosságáról, felidézve többek között Taron töltött éveit, valamint a közelmúltban zajló, Keith Dowman dzogcsen mesterrel