Imádkoznak a buddhisták? Miért?

Miért imádkozna egy buddhista, ha nincs kihez és nincs miért? Hiszen a cél a lemondás és ezáltal a megszabadulás. Következzen pár gondolat arról, hogy mit jelent imádkozni buddhistaként.

Imádkozni azért, hogy együttérzőek legyünk

Könnyű elfeledkezni arról, hogy a végső megvalósítás a határtalan együttérzés és egység állapota. Amikor összetesszük a kezünket, nem csak egy kéz érinti a másikat. Ha odafigyelünk, észrevesszük, hogy ilyenkor mintha tanítónk, vagy a Buddha fogná a kezünket, hogy átérezzük a mérhetetlen együttérzést és bölcsességet. Abban a pillanatban az hogy, élünk-e vagy halunk, egészségesek vagy betegek vagyunk, megvilágosodunk, vagy sem másodlagos lesz ahhoz képest, hogy teljesen jelen van a buddhatermészet velünk. Minden, amire szükségünk van, ott van a kezünkben, miközben meghajlunk. A nagy együttérzés itt és most teljesedik ki.

Ezt akár imának is hívhatjuk.

Imádkozni, hogy megértsük az ént

Sok buddhista tanító imádkozik. Egy nem istenhívő vallásban ez felvet pár kérdést: Kihez? Mihez? A mindennapos zen gyakorlásban mintha magunkhoz imádkoznánk. Egyszerre a korlátozott, egyéni énünkhöz, valamint a határtalan lényünkhöz. Nem személyes javakért imádkozunk, hanem hogy szívünket és elménket az együttérzés és a világosság pozitív tulajdonságaira hangoljuk. Kifejezzük a szándékunkat, hogy képesek legyünk kiterjeszteni együttérzésünket és bölcsességünket magunkra és másokra egyaránt.

Imádkozni a felébredésért

Mit jelent imádkozni a saját egyéni érdekeinktől függetlenül? Azt, hogy a mély, feltétlen éberségért imádkozunk, ami független az egónktól. Már attól, hogy ezt kérjük, megtapasztaljuk az áhitatot és az alázatot. Engedjük az életnek, hogy megérintsen minket, és halljuk meg a hívását, hogy együttérzően, szeretetteljesen haladjunk előre.

Forrás: Lion’s Roar

Készítette: Harlam Bálint