Ki menti meg Tibetet? Fogy az idő.

A tibeti mozgalom válaszúthoz ért, ahol növekvő kínai elnyomással és csökkenő nemzetközi támogatással néznek szembe. Ha a nemzetközi közösség továbbra is szemet húny az egyik utolsó erőszakmentes ellenállási mozgalom gyötrelmei felett, annak olyan következményei lesznek, melyek messze túlnyúlnak a Tibeti-fennsíkon.

A Tibet-kérdés három nagy trend metszéspontjában helyezkedik el: a nacionalizmus erősödése, az emberi jogok és a demokrácia visszaszorulása, valamint Kína felemelkedése. Az utóbbi kettőnek köszönhetően a tibeti nép túlélésért, becsületért és autonómiáért vívott harca egyre kevésbé feltűnő. Ez késztette arra a tibeti, száműzetésben élő kormányt, hogy Észak-Indiában soha nem látott konferenciát tartsanak az előttük álló út témájában.

5-50 Fórumnak nevezték azt a konferenciát, ahol öt évre szóló tervet kívántak felvázolni a Kínával való párbeszéd és tárgyalások újrakezdésére. Ha ez nem sikerül, a tibetiek újabb 50 év ellenállásra, módszeres elnyomásra és kulturális megsemmisítésre számítanak.

A Freedom House legfrissebb jelentése szerint Tibet a világ második legkevésbé szabad országa egy kicsit Szíria előtt, de például Észak-Korea után. Szíria és Észak-Korea azonban bőséges figyelmet kap a világsajtótól, részint azok háborús és nukleáris vonatkozásai miatt. A tibeti vezetők bánata az, hogy az ő erőszakmentes törekvésüket hanyagolják, míg az erőszakos diktatúrák sikereket érnek el.

“Mostanság a racionálisra, az értelmesre, az erőszakmentes, békés módszerre nem figyelnek” mondja Lobsang Sangay, a tibeti emigráns kormány elnöke. “De a lefejezés, az emberrablás, az emberölés megmozdítja a kormányokat.”

A tibetiek nacionalisták, de nem törekednek ethnikai tisztaságra, mint a burmai hadsereg. A tibetiek saját országot sem akarnak, mint a Kurdok. A tibeti vezetés a középútra törekszik, ami korlátozott autonómiát biztosítana Kínában.

2009 óta több, mint 150 tibeti gyújtotta fel magát a kínai elnyomás elleni tiltakozásképpen. Ezekben az esetekben senki másnak nem esett baja. Az erőszakmentesség része a nép identitásának, mondja Sangay, de a tibetieknek is van egy pont, ahol elszakad a cérna.

“A kínai kormány kezében van a dolog” mondja. “Ha meg akarod ismerni Kínát, meg kell értened, mi történik Tibetben.”

A Dalai Láma évtizedek óta szigorú erőszakmentességhez tartja a tibeti mozgalmat. Ám amikor a 82 éves spirituális vezető eltávozik ebből a világból, előfordulhat, hogy a békés ellenálláshoz való ragaszkodás is vele megy majd, ahogy a Pekinggel való megállapodás lehetősége is.

A kínai hatalom elrabolta Tibet második legfőbb vallási méltóságát, a Pancsen Lámát 6 éves korában és egy bábot ültetett a helyére. Amikor a Dalai Láma meghal, Peking egy hamis Dalai Lámát nevezhet ki a helyére, ami könnyen azt eredményezheti, hogy a krónikus helyzet hirtelen felrobban.

Eközben sebesen halad a kínai terv a tibeti történelem, kultúra és nyelv teljes eltörlésére. A fejlesztés köntösében több száz történelmi és vallási helyszínt tettek a földdel egyenlővé. Kínai polgárok tömegeit telepítik át, ezzel kisebbségbe taszítva a tibetieket saját szülőföldjükön.

Kína emellett szorgosan építi ki a megfigyelőrendszert a tibeti régióban, mely a kameráktól és egyéb berendezésektől a félelem kultúrájáig terjed, melyben minden szomszéd besúgó lehet. A kínai elnök, Hszi Csinping úgy fogalmazott, hogy Tibetben a biztonság és a stabilitás a cél. Az intézkedései ellenkező eredményeket fognak hozni.

Lehet, hogy Trump nem helyezi az emberi jogokat, vagy az erőszakmentes mozgalmak támogatását előtérbe, de Tibet támogatása az Egyesült Államoknak is érdeke. A tibeti helyzet jelentheti azt a fegyvert, amivel Trump nyomást gyakorolhat Pekingre. Gazdasági eszközökkel nem lehetett Kínát jobb belátásra téríteni olyan ügyekben, mint például Észak-Korea, de a tibeti téma bevonása a tárgyalásokba biztosan felkeltené a kínai fél érdeklődését.

Trump már a következő látogatásán említést tehetne erről, felvetve, hogy a felek folytassák a 2010-ben abbamaradt tárgyalásokat. A kínai vezetés a Tibeti Különleges Koordinátor üres pozícióját is betölthetné a Belügyminisztériumban.

Trumpnak a Dalai Lámával is találkoznia kellene, ahogy George W. Bush és Barack Obama is négyszer-négyszer megtették hivatali idejük alatt. Trump és a Dalai Láma talán nem értenek egyet olyan dolgokban, mint a klímaváltozás, de természetes szövetségesek abban, hogy szabályozzák Kína hatalmának növekedését. Ezek a lépések nem fogják megoldani a tibeti kérdést, de legalább elejét vennék annak, hogy Kína -céljának megfelelően- kivonja a képletből a nemzetközi közösséget.

Hosszútávon Kína világhatalommá válását csak úgy lehet kezelni, ha a nemzetközösség számon kéri a kirívó és mértéktelen kihágásokat. Ha Kína Tibet-stratégiáját siker övezi, senki nem lesz biztonságban, aki útjában áll a kínai terjeszkedésnek, az Egyesült Államok sem.

Forrás: Washington Post

Kép: Galen Rowell​

Készítette: Harlam Bálint