- Műsorajánló
A Microsoft alapítója Miért szerettem meg a meditációt című blogbejegyzésében arról ír, hogy az egyre népszerűbb Headspace alkalmazás miként lehet hasznos eszköz azok számára, akik szkeptikusan állnak a spirituális irányzatokhoz, de mégis szeretnének jobban összpontosítani és tudatosabban élni a mindennapjaikat.
A huszas éveimben abbahagytam a TV-nézést és a zenehallgatást. Ez talán szélsőségesnek hangzik, de azért csináltam, hogy semmi ne vonja el a figyelmemet a szoftverekről. Ez az időszak öt évig tartott, ma már nagy rajongója vagyok az olyan sorozatoknak, mint a Narcos, és sok U2-t, Willie Nelsont és Beatlest hallgatok.
Abban az időben, amikor kerültem a TV-t és a zenét, hogy jobban tudjak összpontosítani, sokan meditáltak ugyanezen célból. Engem a meditáció azonban nem érdekelt. Spiri halandzsa, ami valahogy a reinkarnációhoz vezet, vagy valami ilyesmi.
Újabban azért csak megismertem egy kicsit jobban a meditációt. Szakértő nem vagyok, de mostanában hetente kétszer-háromszor is leülök, alkalmanként 10 percre. Melinda (a feleségem) is meditál. Van, hogy együtt (de kényelmes székben tesszük; kizárt, hogy a lótuszt meg tudnám csinálni).
Most már értem, hogy a meditáció pusztán elmetorna, mint ahogy az izmainkat használjuk sportolás közben. Számomra semmi köze nincs a hithez vagy a misztikumhoz. Arra való, hogy pár percet a napomból arra áldozzak, hogy gyakoroljam a figyelmet a gondolataimra és megtanuljam, hogyan tartsak tőlük bizonyos távolságot.
Andy Puddicombe, a népszerű Headspace alkalmazás alapítója és hangja volt az, aki miatt szkeptikusból hívővé lettem. Mielőtt rátaláltam a Headspace-re, olvastam pár könyvet a meditációról, de mindegyik félelmetes képet festett a meditációról. Olyan dolognak tűnt, mint amibe óriási mennyiségű időt és energiát kell belefektetni. A Headspace-nél ez a befektetés pont olyan kicsi, hogy számomra könnyen vállalható. Naponta 10 percet azzal töltök, hogy hallgatom Andy balzsamos brit akcentusát és megpróbálom követni az instrukciókat. Andy sok kígyót-békát kapott a komoly meditálóktól, amiért így közelíti meg a gyakorlást, de én nagyon örülök, hogy engem rávett, hogy elkezdjem.
Ha ki akarod próbálni a meditációt, és ugyanolyan szkeptikus vagy, mint én voltam, olvasd el Andy könyvét, ami elmagyarázza a meditáció alapjait. Andy nagyon humorosan adja elő a mondandóját és számos remek hasonlatot alkalmaz az amúgy nehezebben érthető fogalmak illusztrálására. Ettől a könyv nagyon könnyed, jól olvasható lesz. Külön kigyűjtötte a kutatások adatait az állításainak alátámasztására, így mindenki meggyőződhet róla, hogy valódi eredményekkel járnak a bemutatott gyakorlatok. Maga Andy is hiteles meditáló. Felavatott szerzetes, aki sok éven át gyakorolt India, Nepál, Burma, Thaiföld, Ausztrália Oroszország és Skócia kolostoraiban.
A könyv nyitó gondolatai egy ilyen kolostorban tapasztalt élményeit írják le: “Éjjel-nappal magas kőfalak közé bezárva, senkiről nem tudok a falakon kívül: néha inkább börtön volt ez”.
Egy másik kolostorban az volt a gyakorlat, hogy a szerzetesek a tanoncok számára rizst és curryt szolgáltak fel, a tanoncoknak pedig nagyon lassan, pontosan egy óra alatt kellett megenniük az ételt. Egy forró napon a szerzetesek nagyszerű meglepetést tettek a tanoncok orra elé: fagylaltot. “Úgy éreztem magam, mint a kisgyerek a szülinapi zsúrban, amikor előkerül a torta”. Sajnos hamar rá kellett jönniük, hogy addig nem ehetik meg a fagylaltot, amíg a curry-vel nem végeztek a szokásos csigalassú tempóban. Ahogy a fagyi fokozatosan elolvadt az orra előtt, Andy mérges volt, majd szomorúságot és bűntudatot érzett a harag miatt. A szerzetesek pontosan tudták, hogy ez lesz.
Andy végül otthagyta a kolostori életet. 10 év után –nem vicc– cirkuszi bohócnak állt Londonban. Annyira bele akarta vetni magát az életbe, amennyire csak lehetséges. Nem akart többé elvonultan élni mesterséges csendben.
Bohócként kezdett meditációt tanítani azok számára, akik pánikbetegséggel, vagy más problémákkal küzdenek. Néhány évre rá megalapította a Headspace-t, hogy a tömegek is megismerhessék a meditációt. Alapgondolata az, hogy a meditációt bárki megtanulhatja, nem kell kolostorba vonulnia, vagy egy mester elmetrükkjeit szenvednie.
Melindával annyira élveztük Andy könyvét, hogy felvettük vele a kapcsolatot és megkértük, hogy tanítson minket. Nagyon szerencsések vagyunk, mert igent mondott. Másfél napon keresztül segített a családunknak megtanulni azokat a gyakorlatokat, amik a könyvben is megtalálhatóak. Andy pont olyan kedves, alázatos és őszinte figura, amilyennek a könyvéből és az alkalmazásból gondolná az ember.
Nem tudom, mennyire segített volna a meditáció a korai Microsoft-os éveimben, mert nélküle is monomániásan fókuszált voltam. Most azonban, hogy feleségem és három gyerekem van, valamint sokkal több szakmai és egyéni érdeklődési területem, a meditáció nagyon hasznos számomra, hogy segítsen jobban összpontosítani. Abban is segít, hogy képes legyek hátralépni egyet és kibékülni az adott gondolatokkal és érzelmekkel. Jó hatással van rám ez a heti párszor 10 perc. Hálás vagyok Andynek, hogy elindított ezen az úton.
–Bill Gates
Forrás: Gatesnotes
Új hangoskönyv a BuddhaFM-en! – Seung Sahn: A zen iránytűje Seung Sahn (Szung Szán) koreai zen mester (1927-2004) az első koreai zen tanító volt, aki
Bódis Kriszta író, szociálpszichológus, dokumentumfilmes, és a Van Helyed Alapítvány alapító vezetője. Társadalmi aktivista, közéleti személyiség, verseket és prózát húszéves kora óta publikál rangos irodalmi
Könyvajánló – Kuzder Ritával, A Tan Kapuja Buddhista Főiskola tanárával beszélgettünk az idén megjelent Klasszikus tibeti nyelvtankönyv és feladatgyűjtemény c. művéről Riporter: Udvardi Márton (2024)