Főoldal > Nem hiszem el, hogy ezt nem a Buddha mondta!

Nem hiszem el, hogy ezt nem a Buddha mondta!

Mindenki hallott már az interneten terjedő álhírekről. De mi a helyzet a kamu Buddha-idézetekkel? Bódhipaksza írása arról szól, hogy miért nem hihetünk el mindent, amit az interneten olvasunk a dharmával kapcsolatban.

Bármerre nézünk, mindenhol idézeteket látunk. A Facebook-mémeken, az internetes idézetgyűjteményekben, a blogbejegyzésekben, sőt még a nyomtatott könyvekben is csakúgy hemzsegnek a jellegzetes kamu Buddha-idézetek.

Néhány éve kezdtem el gyűjteni ezeket, miután jó néhány nyilvánvaló kamura bukkantam a Twitteren. A gyűjteményem gyarapodásával elkezdtem elemezni, miből lehet megállapítani, hogy egy idézet valódi-e; ha tudtam, azonosítottam a hamis idézetek eredetét, végül néhány (legjobb tudásunk szerint) eredeti buddhista szöveggel alátámasztva ismertettem, mit is tanított a Buddha igazán. A kamu idézetek így váltak a tanulás forrásává.

A kamu Buddha-idézeteket általában a stílusuk árulja el: gyakran túl hangzatosak, költőiek vagy fennköltek. Néha a szóhasználat túlságosan modernül hangozna egy olyan személy szájából, aki mintegy 2600 éve élt.

Hogyan keletkeznek a kamu Buddha-idézetek? Vannak egyszerű tévedések, amikor a Buddhának tulajdonítják valaki másnak a szavait. Aztán ott van a „a fordításban elveszett jelentés” esete, amikor valaki kreatív módon „új, javított” változatban prezentálja a Buddha szavait. Ez a fordító saját spirituális felfogását tükrözi, a fordítás messze van az eredeti jelentéstől, ezért lényegében kamuról beszélhetünk. Ezen kívül előfordul, hogy az emberek valamilyen spirituális hangzású idézetet kreálnak, és a végén hozzábiggyesztik a Buddha nevét. Ezek származását nehéz biztonsággal megállapítani, volt olyan, hogy meg voltam győződve egy idézet eredetiségéről, aztán egyszer csak rájöttem, hogy nem az…

Egyáltalán van olyan, hogy igazi Buddha-idézet? Nem tudhatjuk, mivel a Buddha semmit sem írt le. A leghitelesebb lejegyzése annak, amit a történeti Buddha mondott, a nikájákban, ágamákban találhatóak. De ezek a tanítások, mielőtt írásba foglalták volna őket, évszázadokon át szóbeli úton terjedtek. Leegyszerűsítették, átszerkesztették, és a könnyebb memorizálás érdekében ismétléseket tettek bele. Nincs garancia arra, hogy bármi, ami a buddhista szövegekben található, pontosan az lenne, amit a Buddha mondott, de nincs más, amire támaszkodhatnánk.

Valójában nem kell száz százalékig bizonyosnak lennünk abban, hogy a Buddha mondott valamit, annak megállapításához, hogy mit nem mondott. A bevett gyakorlatom a következő: ha nem találunk meg egy idézetet a buddhista szövegekben — bármelyik buddhista szövegben, beleértve a mahájána hagyományokat is — akkor kamunak kell tekintenünk azt. Ha nincs bizonyíték arra, hogy valamit a Buddha mondott volna, akkor ne állítsuk azt, hogy ő mondta.

Az emberektől gyakran hallom, hogy a Buddha „túlságosan spirituális” volt ahhoz, hogy érdekelje a téves idézés kérdése. Ezzel szemben a valóság az, hogy a szent írásokban rengeteg történet szól arról, hogy a Buddha a hozzáfordulót eligazítja azzal kapcsolatban, hogy mit mondott, és korholja azokat, akik rosszul idézték őt.

Rengeteg időt fordítottam arra, hogy kigyomláljam és leleplezzem ezeket a kamu Buddha-idézeteket. Következzék néhány a kedvenceim közül.

 

 

Ne kutasd az igazságot, csak engedd el a véleményedet! 

 

Mondott-e a Buddha akár csak megközelítőleg valami ilyesmit?

Megközelítőleg? Igen.

Ezt az idézetet gyakran tulajdonítják a Buddhának, néha egy „ismeretlennek”, időnként pedig (talán pontosabban) Szeng-cán pátriárkának, aki 606-ban hunyt el.

A Buddha tényleg sokat beszélt a vélemények elengedéséről (hogy ne ragaszkodjunk hozzájuk), bár ő a ditthi kifejezést használta, ami nézetet jelent. Többször rámutatott, hogy szükség van a helytelen (spirituálisan korlátozó) nézetek feladására és a (spirituálisan felszabadító) nézetek elfogadására. Csak így érhetjük el a nézet-nélkülikséget.

Valójában a buddhista iratok egyik leghíresebb hasonlata, amely az Alagaddúpama-szuttában található, a helyes nézetet úgy írja le, mint egy tutajt, amelynek segítségével átkelünk a folyón a túlsó partra — ez a felébredés. A feladat végeztével hátrahagyjuk a tutajt, de a helyes nézet tutaja nélkül nem volna mód a továbbhaladásra.

 

Ha elég csendes vagy, meg fogod hallani az univerzum áramlását. Érezni fogod ritmusát. Ússz az árral… a boldogság előtted van.

 

Mondott-e a Buddha akár csak megközelítőleg valami ilyesmit?

Nem, A Buddha sohasem mondta, hogy „ússzunk az árral”. Nem használt olyan metaforát, mint az „univerzum áramlása”. Beszélt azonban képletesen patakokról és folyókról. Van erre egy szép, valódi példa a Nálaka Szuttából:

Tanulj a repedések zubogó vizétől:

Zajos a szűk csatorna,

Néma a folyam.

Ami nincs tele, zajt csap,

Ami tele van, csendes.

 

Ébredj! Légy saját gondolataid tanúja. A megfigyelő vagy, nem a megfigyelt.

 

Mondott-e a Buddha akár csak megközelítőleg valami ilyesmit?

Igen is… meg nem is. Sok kamu Buddha-idézet dharmikus szellemiségű, és néha tulajdonképpen nem más, mint az eredeti szövegek parafrázisa. De közülük sok rosszul adja át a Buddha tanításait. A torzítások egyik fajtája, amit az ilyen idézeteknél láthatunk az, amikor más spirituális hagyományokból vesznek kölcsön fogalmakat.

Ennek az idézetnek az első két mondata a Thomas Byrom-féle Dhammapada fordításból való. Az eredeti páli szöveg szó szerinti fordítása: „Szívvel-lélekkel add át magad a figyelemnek. Őrködj az elméd felett!” Megjegyzendő, hogy szó sincs benne „tanúságról”.

Az utolsó mondat „A megfigyelő vagy, nem a megfigyelt” már nem Byromtól van, hanem Robert Earl Burton írásaiból, aki a kaliforniai székhelyű Fellowship of Friends kultusz alapítója volt, amely „negyedik utas” spirituális hagyományként határozza meg önmagát, Gurdjieff és Uszpenszkij követőjeként.

A „tudat, mint tanú” koncepciója nem a buddhizmusból, hanem az advaita védánta hagyományból való. A hinduizmus törekvése az „igazi én” (átman) meghatározása, ami ez esetben az elme megfigyelő tevékenysége lenne.

A Buddhának az énre vonatkozó álláspontja teljesen más volt. Rámutatott, hogy bármi, amit a lényegünknek tartunk —akár fizikai formánk, akár a tudatunk— az valójában anátman (nem-Én). A felébredéshez (megvilágosodáshoz) vezető úton mindenféle önazonosítással fel kell hagyni, és nem tarthatjuk a tapasztalatot megfigyelő részünket —vagy bármilyen más részünket— „Énünk” lényegének. Ez az idézet, amely állítólag A Buddha tanítása, és sokat idézik buddhisták is, egyenesen ellentmond a dharmának.

 

If we fail to look after others when we need help, who will look after us?

Ha semmit sem teszünk másokért, amikor segítségre van szükségük, ki segít majd nekünk? – Buddha

 

Mondott-e a Buddha akár csak megközelítőleg valami ilyesmit?

Ami azt illeti, igen! Ez az idézet többé-kevésbé helyes, a Vinaja egy jól ismert szövegéből való, amely egy beteg szerzetesről szól. Egy fordításban: „Ha nem ápoljátok egymást, ki ápol majd titeket?” Fenti változatunkban többes szám első személyre cserélték a második személyt, de egyébként az idézet pontos, és szőrszálhasogatás lenne kamunak bélyegezni.

 

Happiness does not depend on what you have or who you are, it solely relies on what you think.

A Boldogság

Nem attól függ, mit birtokolsz vagy ki vagy

Hanem kizárólag attól, mit gondolsz. – Buddha

 

Mondott-e a Buddha akár csak megközelítőleg valami ilyesmit?

Nem igazán. A Buddhának tulajdonított idézet igazából az amerikai motivációs szónok, Zig Ziglar nevéhez köthető.

A helyzet az, hogy a Buddha nem tanította azt, hogy a boldogság kizárólag a gondolkodásunktól függ. Beszédünk, cselekedeteink és mindenekelőtt szándékaink egyformán esnek latba annak kialakulásakor, hogy boldogok vagyunk-e vagy szenvedünk. A gondolkodás csak egy része ennek.

 

Life has no meaning in itself but it is itself an opportunity to make it meaningful.

Az életnek önmagában véve nincs értelme, de esély arra, értelmessé tegyük.

 

Mondott-e a Buddha akár csak megközelítőleg valami ilyesmit?

Sajnálom, de ez teljesen kamu. Nincs olyan hely a Páli Kánonban, ahol a Buddha az élet értelméről, a „létezés titkáról” vagy valami hasonlóról beszélne.

Az „élet értelme” kifejezés tulajdonképpen egészen modern, legalábbis az angol nyelvben. Erre a kifejezésre nem találtam példát az 1800-as évek közepénél régebbről. A legkorábbi utalások az „élet értelmére” keresztény kontextusban lelhetők fel, akkoriban, amikor a kereszténység a jellemformálást hangsúlyozta. Ebben van némi irónia:, mit mond a jellemünkről, ha kitalált dolgokat adunk a Buddha szájába?

 

We are shaped by our thoughts; we become what we think.

Gondolataink formálnak minket. Azzá válunk, amit gondolunk.

 

Mondott-e a Buddha akár csak megközelítőleg valami ilyesmit?

Hát…

Ez nyilvánvalóan a Dhammapada 2. versszakának egy változata lenne: „Az elme megelőz minden lelkiállapotot. Az elme az úr, ezek mind az elme termékei. Ha az ember tiszta elmével szól, vagy cselekszik, a boldogság úgy fogja követni, mint saját árnyéka.”

De hogy „azzá válunk, amit gondolunk” már nem egészen ugyanaz. Hasonlít erre a másik, interneten terjedő idézetre: „Az elme minden. Amit gondolsz, azzá válsz”.

A Dhammapada ezen részében a Buddha arról beszél, hogyan válik tapasztalásunk megszokássá. Ha rendszeresen negatív vagy ragaszkodó gondolatokkal vagy érzésekkel reagálunk az életre, nagyobb szenvedésnek leszünk kitéve. Ha azonban józanul, türelmesen és könyörülettel reagálunk, több örömben lesz részünk. És csak ismételni lehet: az fogja meghatározni boldogságunkat, amit gondolatban, beszédben, tetteinkben csinálunk, nem pedig egyedül a gondolkodás.

 

Believe nothing, no matter where you read it, or who said it, no matter if I have said it, unless it agrees with your own reason and your own common sense.

Ne higgy el semmit, nem számít, hol olvastad vagy hallottad, még az sem, ha én magam mondtam, hacsak ez nincs összhangban a logikával és saját józan eszeddel.

 

Mondott-e a Buddha akár csak megközelítőleg valami ilyesmit?

Bizony nem! Azt hihetnénk, hogy ez a Káláma-szuttából származik, de az eredeti írás valami egészen mást mond a logikáról és a józan észről:

„Ne igazodjunk szóbeszédhez, legendákhoz, tradíciókhoz, szent iratokhoz, logikai levezetésekhez, következtetésekhez, analógiákhoz, merengésből adódó megegyezéshez, valószínűséghez, vagy ahhoz a gondolathoz, hogy tanárunknak biztosan igaza van.”

Tehát néhány azon dolgok közül, melyekre a Buddha elmondása szerint nem kellene hagyatkoznunk –mint a logika és a következtetés– annak az „észszerűségnek” és „józan észnek” példái, melyekre a kamu Buddha-idézet szerint hagyatkoznunk kellene! Nem arról van szó, hogy hagyjuk figyelmen kívül az észszerűséget és józan észt, de nem szabad elfelejteni, hogy ezek önmagukban véve nem nyújtanak elégséges alapot ahhoz, hogy egy tanítást vagy gyakorlatot érvényesnek fogadjunk el. Vagyis „Ne higgy el mindent, amit gondolsz”.

Akkor mire támaszkodhatunk? Az (igazi) Káláma-szutta ezt világosan kifejti:

Amikor szemmel látható, hogy „Ezek a dhammák [tanítások/meggyőződések/gyakorlatok] ügyetlenek; ezek a dhammák kifogásolhatók; ezeket a dhammákat bírálják a bölcsek; s ha ezeket a dhammákat átveszitek, és ezek szerint cselekedtek, az bajhoz és szenvedéshez vezet”– akkor hagyjatok fel velük.

A Buddha azt tanácsolja, hogy végső soron a tapasztalatra és a megfigyelésre kell támaszkodni, mint spirituális útmutatásra. Nélkülük az történhet, hogy egyszerűen azt hisszük el, ami egybevág prekoncepcióinkkal, még ha ennek semmi köze sincs a valósághoz. Logikus lenne például azt gondolni, hogy van bennünk egy változatlan eszencia (metafizikai „Én”), amely meghatározza, kik vagyunk. De találunk ilyen Ént a közvetlen tapasztalatunkban? Van olyan részünk, ami változatlan? A buddhizmus meditatív eszközöket kínál, melyek segítségével közvetlen, tapasztalati úton vizsgálhatjuk meg ezt a kérdést.

Egy hétköznapi példával élve: elménk és józan eszünk azt diktálja, hogy a meditációs elvonulás kellemetlen élmény lesz, mert nem az ismerős és örömteli mindennapjainban leszünk. A valós tapasztalat viszont lehet valami egészen más.

 

Ennui has made more gamblers than avarice, more drunkards than thirst, and perhaps as many suicides as despair.

Az unalom több szerencsejátékost nemzett, mint a kapzsiság, több részegest, mint a szomjúság, és talán ugyanannyi öngyilkosságot, mint a kétségbeesés.

 

Mondott-e a Buddha akár csak megközelítőleg valami ilyesmit?

Egyáltalán nem. Ez az idézet Charles Calb Colton lelkésztől való, akinek nevéhez egy sokkal ismertebb szólás is fűződik: „Az utánzás a hízelgés legőszintébb formája.”

Ami leginkább elárulja ennek az idézetnek a hamisságát, az a csiszolt, irodalmias jelleg. A buddhista szövegek sokkal inkább szóbeli, mint írott tradícióból keletkeztek, és stilisztikailag egyszerűek, repetitívek; gyakran halmoznak rokonértelmű vagy hasonló jelentésű szavakat.

 

https://www.lionsroar.com/wp-content/uploads/2017/10/quote-10.png

Mielőtt megszólalsz, mindig tedd fel magadnak a kérdést, hogy a mondandód:

  • igaz-e?

  • szükséges-e?

  • kedves-e?

– Buddha

 

Mondott-e a Buddha akár csak megközelítőleg valami ilyesmit?

Mondhatott, de ezek nem a Buddha szavai.

A gyanús idézetekkel végzett vizsgálataimmal szemben leggyakrabban emelt kifogás az, hogy egy idézet jelentése és szelleme a fontos, nem pedig az, ki mondta. És igaz, hogy attól még, hogy egy idézet nem eredeti, még nem jelenti azt, hogy helytelen vagy spirituális szempontból érvénytelen. Néhány kamu idézet már annyira buddhista, hogy azt kívánom, bárcsak a Buddha mondta volna őket. Ez az utolsó idézet egy viktoriánus költőnő, Mary Ann Pietzker szavain alapszik, de nem áll kontrasztban a Buddha tanításaival. Még formailag is döbbenetesen hasonlít a szuttákhoz. Akkor meg hol a probléma?

A probléma az, amikor a Buddhának tulajdonítunk egy idézetet, akkor tényként állítjuk: „Ezt mondta a Buddha”.

Egy idézet lehet összhangban a Buddha tanításával, lehet inspiráló és spirituálisan hasznos, de fontos, hogy tudjuk, mi micsoda. Elvégre a Buddha mondott valamit a helyes beszédről, nem?


Bódhipaksza buddhista tanító és író. Alapítója a Wildmind.org-nak, valamint a FakeBuddhaQuotes.com-nak. 2018-ban jelenik meg a könyve I Can’t Believe It’s Not Buddha! címmel.

 

 


Forrás: Lion’s Roar
Készítette: Tari Zsuzsanna, Harlam Bálint

Kapcsolódó