Beszélgetés Kenéz Lászlóval az Üres harang c. új könyve kapcsán

Az „Üres harang” a zen művészet jegyében született, mégis eltér a klasszikus hagyománytól, mivel, egyfajta épületes olvasmányként segítséget nyújthat a zen művészetek gyakorlói számára. Annál is inkább, mert a szerző önmaga megsegítésére írta, amikor szembekerült azokkal a nehézségekkel, amelyekkel a sakuhacsi, a japán bambuszfuvola praxisának elsajátítása során találkozott. Nem kíván azonban a sakuhacsi játék rendszeres elmélete lenni, noha első olvasata szerint tartalmaz erre mutató elemeket. A könyv olyan szellemi dimenziókat érint, amelyek túlterjednek a művészet bizonyos értelemben zárt, biztonságos és kísérletezésre is alkalmat adó körein, s ilyenként olyan olvasók érdeklődésére is számot tarthat, akik nem a művészet felől fogalmazzák meg egzisztenciális kérdéseiket. Fő témája az emberi cselekvés, amely nem merülhet ki a művészetek gyakorlásában, ahogyan a zazen értelmét sem merítheti ki a dódzsóban való mozdulatlan ülés ténye: a művészet gyakorlása, miként a zen buddhista meditáció is végső jelentését a világban való cselekvés során nyeri el.

Kenéz László A Tan Kapuja Buddhista Főiskola docense, a Tan Kapuja Zen Közösség dharma-tanítója, a Zen Akadémia vezetőségi tagja, művészeti oktatója. A filozófia doktora, fő érdeklődési és kutatási területe, tudományos tanulmányainak témája a zen művészetek jelenkori, nyugati integrációjának lehetőségei, a zen buddhizmus hagyományos zenéje, különös tekintettel a sakuhacsi, a japán bambuszfuvola művészi és meditatív megszólaltatásának elméletére és gyakorlatára.

Riporter: Bende Zsuzsanna (2023)