Főoldal > Krúdy Gyula: A vörös postakocsi pihenése

Krúdy Gyula: A vörös postakocsi pihenése

„– Ámde még fiatal voltam ez idő tájt – folytatta elmerengve Rezeda Kázmér –, és nemigen tulajdonítottam fontosságot kis barátom tanításának, az élettől való szépséges elborultságának, keresztbe vetett lábakkal, kiegyenesített derékkal és éberen felemelt fejjel való üldögélésének a budai hegyek elhagyott barlangjaiban vagy magányos fák alatt. Pedig hányszor kérdezte, hogy miért nem akarok szenvedéseimtől megszabadulni, a vágyaktól megmenekülni, testemet megvetni és a nyolcrétű útra lépni, amelynek a végén a paradicsom, a Nibbanám van, ahol a láng kialszik! Kedvesemre néztem ilyenkor, és megcsóváltam a fejem. Még nem múltam el harminc esztendős, és örömet leltem abban, hogy én vagyok az a boldogtalan úriember, akinek már semmije sincs, csak a szerencsétlensége mulattatja. „

Elmondja: Koleszár Bazil Péter

Az adás időpontja: 2020 július 21., kedd 07:47; szerda 10:47; csütörtök 13:47; péntek 16:47; szombat 11:47; 27-én hétfőn pedig 20:47

Kép forrása

Kapcsolódó

Műsorajánló

Beszélgetés Rieger Johannával

„Arra jöttem rá, hogy amit én idáig letettem az asztalra, amit munkának hívnak, én azt mind imádtam, szerettem és szenvedélyből csináltam. És én ezt hívom