Krúdy Gyula: A vörös postakocsi pihenése

„– Ámde még fiatal voltam ez idő tájt – folytatta elmerengve Rezeda Kázmér –, és nemigen tulajdonítottam fontosságot kis barátom tanításának, az élettől való szépséges elborultságának, keresztbe vetett lábakkal, kiegyenesített derékkal és éberen felemelt fejjel való üldögélésének a budai hegyek elhagyott barlangjaiban vagy magányos fák alatt. Pedig hányszor kérdezte, hogy miért nem akarok szenvedéseimtől megszabadulni, a vágyaktól megmenekülni, testemet megvetni és a nyolcrétű útra lépni, amelynek a végén a paradicsom, a Nibbanám van, ahol a láng kialszik! Kedvesemre néztem ilyenkor, és megcsóváltam a fejem. Még nem múltam el harminc esztendős, és örömet leltem abban, hogy én vagyok az a boldogtalan úriember, akinek már semmije sincs, csak a szerencsétlensége mulattatja. „

Elmondja: Koleszár Bazil Péter

Az adás időpontja: 2020 július 21., kedd 07:47; szerda 10:47; csütörtök 13:47; péntek 16:47; szombat 11:47; 27-én hétfőn pedig 20:47

Kép forrása