Senkinek nem segítünk azzal, ha hagyjuk, hogy a berögzült sémáink szerint reagáljunk a provokációra. Következzen öt módszer ennek az elkerülésére.
Pema Chödrön hozta be a köztudatba a shenpa fogalmát, ami annyit jelent, hogy ráakadunk a berögzült viselkedésmintáink “horgára”. Ha valaki elhagy minket, ráakadunk a ragaszkodás horgára. Ha igazságtalanság történik velünk, haragosak leszünk. Amikor csalódunk, a lemondás, a dermedtség horgára harapunk. Mi lenne, ha egyszer nem kapnánk be a horgot?
Mi a nem-shenpa? Akit érdekel ez a kérdés, annak kiváló lehetőséget adhat például a politika, hogy megtudja. Napjainkban sok oldalról kapjuk az érzelmileg túlfűtött véleményeket a legkülönfélébb ügyekben. Mi a teendő ilyen és hasonló helyzetekben? Aki manipulálni akar minket, arra számít, hogy berögzült, ösztönös sémáink szerint, vakon reagálunk. Ha okosan, és az együttérzés szellemében akarunk cselekedni, mást kell kitalálnunk. Íme öt módszer, ami segíthet ebben:
Ahelyett, hogy a félelmeinket próbálnánk igazolni, vagy megcáfolni azáltal, hogy szüntelenül a környezetünket pásztázzuk, keressünk inkább valakit, aki hasznát venné egy jó szónak vagy pillantásnak. Ilyen egyszerű is lehet. Ha a ragaszkodás, agresszió vagy tompaság horgán vergődünk, csak egy módja van a szabadulásnak: segítsünk valakin, aki szintén fennakadt! Ezzel nemcsak másokkal, hanem magunkkal is jót teszünk. Amikor félünk, erőtlennek érezzük magunkat. A nagylelkűség erődemonstráció.
Csak a mai nappal foglalkozzunk. Sőt, egy gondolattal, egy pillanattal, egy szívdobbanással. Ami azt illeti, ezért gyakoroljuk a meditációt, amely nem egy újabb technika, amitől menőbbek lehetünk. A meditáció a harcos útja. Megtanít minket, hogyan álljunk bátran, szépítgetés nélkül a tapasztalásunk elé. Szembe kell néznünk a reményeinkkel és a félelmeinkkel.
Az életünk – az otthonunk, a családunk, a barátaink, a munkánk, a testünk, a képességeink – a mi királyságunk. Itt teljhatalmunk van. Mit tudunk tenni a saját világunkért? Mivel vagy kivel kellene foglalkoznunk? Mire van és mire nincs már szükség? Ideje alaposan megvizsgálni azt a területet, amelyért felelősek vagyunk. Mivel semmi sem biztos, foglalkozzunk azzal, ami tényleg fontos. És ami a fő: távolítsunk el minden akadályt, ami köztünk és aközt áll, ami a küldetésünk a világban. A világnak szüksége van a ragyogásunkra, ezért vessük magunkat a munkába teljes szívvel!
Egyfelől ismerjük fel, hogy a világon a legtöbb ember úgy érez, mint mi: nem kér a gyűlöletből. Nem kér a rasszizmusból, nőgyűlöletből, homofóbiából vagy vallási összetűzésekből. Kapcsolódjunk! Kössünk barátságokat! De ne álljunk meg itt. Gondoljunk azokra is, akik nem osztják a véleményünket. Nem kell lepacsiznunk a gyűlölködőkkel, de találjuk meg a közös pontokat velük. Ha testvéreink tízezreit száműzzük az elménkből és a szívünkből, megszámlálhatatlan lépéssel hosszabb lesz a kivezető út a szamszárából.
Próbáljuk meg nem színlelni, hogy nem félünk, nem vagyunk szomorúak vagy dühösek. Nem baj, ha így érzünk, bármilyen fájdalmas legyen. Az a baj, ha letagadjuk az érzéseinket, aztán – ahogy az emberek hajlamosak rá – úgy szabadulunk meg tőlük, hogy valakit bűnbaknak teszünk meg. Ez nagyon veszélyes. Nem azt mondom, hogy nincsenek olyan emberek, akiket felelősségre kell vonni a tetteikért. De ha ráakadunk a ragaszkodás, agresszió vagy a tompaság horgára, elveszik a tisztánlátásunk, amire most nagyobb szükségünk van, mint valaha.
A közismert buddhista szerzetesnő, író és elismert Dhrama-tanító, Ani Pema Csödrön, különleges nyilvános Dharma-beszédet tart július 16-án, amelyen személyesen és online közvetítésen keresztül is részt
„Mondhatom, hogy ő példakép is a számomra!” Szathmári Botond mesél Kőrösi Csoma Sándorhoz fűződő kutatásairól, kapcsolódásairól és a 1990 óta Kovásznán megrendezésre kerülő Kőrösi Csoma
A Vatikán Vallásközi Párbeszédért Felelős Dikasztériuma üzenetet küldött a buddhistáknak Vészák ünnepe alkalmából, hangsúlyozva, hogy a párbeszéd nem korlátozódhat szavakra, hanem „konkrét tettekké kell válnia
