A Mind & Life kétnapos megbeszélése a Dalai Lámával

Két napos találkozóra látta vendégül Őszentsége, a Dalai Láma, rezidenciáján, az indiai Dharamszalában a Mind & Life Institute-ot és a Mind & Life Europe szervezet képviselőit.

 A megbeszélés az Egymásrautaltság, etika és társadalmi hálózatok címmel korunk szociális kérdéseit vizsgálta tudományos és vallási szempontból egyaránt.

Az október 12-13-a között megtartott eseményen az első nap 180-an vettek részt, közülük 101-en a Mind & Life Institute és Europe képviseletében, de jelen voltak az Emory Egyetem képzési programjaiban részt vevő tibeti szerzetesek és szerzetesnők, a Men-tsee-khang, azaz a Library of Tibetan Works & Archives diákjai, valamint dél-indiai kolostoriskolák hallgatói is.

 Susan Bauer-Wu, a Mind & Life Institute elnöke üdvözölte elsőként Őszentségét, örömét fejezte ki, hogy három év után újra találkozhatnak.

Őszentsége válaszában elmondta, hogy fontosnak tartja azt a sok párbeszédet a Mind & Life Intézettel, amit eddig tartottak, a tudományos és a buddhista megközelítés közötti párbeszédet, de kihangsúlyozta, hogy a fizikai dolgok mellett, amikre most a szükségesnél nagyobb figyelmet fordítunk, a mentális tapasztalatok felé kell fordulnunk, mivel a lelki békénk képes csak megszabadítani a szenvedéstől.

 A világban jelenlévő konfliktusok java része is a fizikai erőforrások birtoklásáról szól Őszentsége szerint. A békén, boldogságon és összetartozáson alapuló jövőt csak a múltunk vizsgálata és a hibákból való tanulás mentén tudjuk felépíteni.

A Dalai Láma ezután az együttérzés fontosságáról beszélt, felidézve gyerekkori emlékeit. Édesanyját hozta fel példának, aki az együttérzés légkörét biztosította számára. Ez a gyerekkori természetes együttérzés tette lehetővé azt is, hogy gondolkodás nélkül játszott muszlim és kínai gyerekekkel is.

 Ezek után az oktatás helyzete kapcsán Őszentsége megállapította, hogy tapasztalatai szerint a jelenkori oktatásból kevés teret kapnak az olyan alapvető értékek, mint az együttérzés, a belső béke.

Az ezt követő nyitóbeszédben Richard Davidson örömének adott hangot, hogy új és régi barátok között lehet. Az előadók többféle tudományterületről érkeztek, van köztük antropológus, pszichológus, filozófus valamint a kognitív kutatásokat képviselő tudós is.

Korunk nagy kihívásai közül Davidson kiemelte az éghajlatváltozás, valamint a magány és a depresszió veszélyét. Felhívta a figyelmet az egymáshoz való kapcsolódásunk fontosságára, és ennek az összekapcsoltságnak olyan lehetséges buktatóira, mint pl. a mesterséges intelligencia.

 A nyitóbeszéd végén megköszönte Őszentségének az immár 35 éve tartó figyelmet, nyitottságát a tudósokkal való párbeszédre, majd jókívánságait fejezte ki, hosszú életet és jó egészséget kívánva Őszentségének.

A Dalai Láma köszönete után a moderátor, Roshi Joan Halifax bemutatta az első előadót, Joseph Henrichet, a Harvardon dolgozó antropológust, aki azt vizsgálja, hogy a genetika és a kultúra hogyan formálja együttesen az elménket. A kutatásokat összefoglalva megállapította, hogy az emberiség az elmúlt 100 000 évben az eszközhasználat mellett a nyelv kialakulása és a társadalmi együttműködés miatt lett a bolygó uralkodó faja.

A moderátor ezután átadta a szót Molly Crockett-nek, aki másfajta tudományos szemszögből járta körül a problémát. Idegtudósként tudományos módszerekkel vizsgálja az erkölcs, az altruizmus kérdését és a döntéshozatali mechanizmusainkat egyéni és társadalmi szinten egyaránt. Arra a sokak által még ma is hirdetett megállapításra, miszerint az ember alapvető természete szerint önző, ezt válaszolta:

“Az az elképzelés, hogy az emberek önzőek, befolyásolta a politikát, ahogy azt a világjárványban is láthattuk. De ezek a megállapítások nem véglegesek vagy teljesek, mert azt is tudjuk, hogy mások segítése boldoggá tesz minket. Amikor ezt tesszük, az agy olyan részei stimulálódnak, mint amikor élvezzük a jó ételt vagy gyönyörködünk egy gyönyörű naplementében. Az önzés akadálya az együttműködésnek.”

A kutatónő összefoglalásként kifejtette, hogy “azt kell szem előtt tartanunk, hogy mennyire ki vagyunk szolgáltatva egymásnak. Pozitívabb történeteket kellene mesélnünk.”

 Őszentsége csak annyit tett hozzá, hogy: “Mindannyian boldog életet akarunk élni, és mindannyiunknak joga is van ehhez. Ezt a józan ész diktálja, ehhez nincs szükség fegyverekre.”

Az emberi önzőség okai között Őszentsége megemlítette az oktatást is. Mint mondta: “Ez az oktatásunkban tapasztalható hiányosságokkal és azzal van összefüggésben, hogy hajlunk az anyagias gondolkodásra. Arra kell nevelnünk a diákokat, hogy a melegszívűséget pozitív és hasznos dolognak lássák. Ez a boldogság és a belső erő valódi kulcsa.”

 Molly Crockett, Joe Henrich és Őszentsége közti beszélgetés során felmerültek még olyan kérdések, mint az orosz-ukrán háború, az ennek következtében megjelenő és fokozódó félelmek és indulatok, a nyilvánosság és a szabad véleménynyilvánítás szerepe a demokratikus tendenciák megerősödésében, valamint a nem-katonai megoldások a konfliktuskezelésben.

 John Dunne a moderátor kérésére Sántidéva, A bódhiszattva ösvény című munkájának egyik versével foglalta össze az ülés tanulságait:

 “Mindazok, akik szenvednek a világban, a saját boldogságuk iránti vágy miatt szenvednek. Mindazok, akik boldogok a világban, azért boldogok, mert mások boldogságára vágynak.”

Az első nap zárásaként Richard Davidson megköszönte a lehetőséget Őszentségének.

 A második nap reggelén Őszentsége, a Dalai Láma széles mosollyal üdvözölte a gyülekező résztvevőket és bejelentette, hogy a tudatról szeretne mondani valamit.

 “A tudósok eddig nem vizsgálták elég mélyen a tudatot. Hajlamosak a tudatot és az agyat összekapcsolni, pedig a tudat más, mint az agy. A tudat nem az agy terméke. Saját léte van. A ma tudata a tegnap tudatának a folytatódása. A tudat olyasvalami, amiről érdemes többet megtudni.

Amikor például az emberi élet kezdetéről van szó, a fizikai tényezők találkozása nem feltétlenül eredményez fogantatást. A harmadik tényező ehhez a tudat. Éppen ezért lenne érdemes alaposan megvizsgálni, mi is az a tudat.”

 Ezt követően Őszentsége tovább beszélt a tudat természetéről, az agy és a tudat különbségéről, de mégis egymásrautaltságáról, a tudat folyamat jellegéről, az újraszületések sorozatáról, a tudat és az emberi test halálának viszonyáról.

Őszentsége tanítását követően a Mind & Life Europe igazgatótanácsának elnöke, Amy Cohen Varela kapott szót. Elmondta Őszentségének, hogy szervezetük ügyvezető igazgatója, Karsai Gábor is szeretett volna jelen lenni Dharamszalában a megbeszélésen, de az utazás előtt covid-beteg lett, így nem tudott megjelenni. Egy levelet küldött maga helyett a résztvevőknek, amit Valera asszony olvasott fel. Az üzenetben Karsai Gábor üdvözölte, hogy a Mind & Life közösség már 35 éve oszt meg a kontemplatív gyakorlással kapcsolatos kutatási eredményeket. Mint mondta: “Reményt ad, hogy ezekben a szenvedéssel terhelt időkben folytathatjuk a tudat további vizsgálatát és művelését, mintegy ellensúlyozva a kihívásokat, amikkel szembesülnünk kell.” Hozzátette: “Együtt dolgozunk ezen, egymásra utalva, azzal a szándékkal, hogy létünk és erőfeszítéseink egy erkölcsi célt szolgáljanak és hogy létrehozhassunk olyan társas kapcsolódásokat, amelyek minden érző lény javára válnak, úgy az emberi, mint a természeti világban.”

A teljes levél itt olvasható

(A második nap videófelvétele, 29.05-től Karsai Gábor levelét olvassák fel.)

Ezután a nap moderátora, Martijn van Beek összefoglalta az előző nap témáit és konklúzióit, majd bemutatta a nap első előadóját, Hanne De Jaegher filozófust és kognitív tudóst. Ő az értelemalkotást és az emberi interakciókat tanulmányozza:

 “Azt vizsgálom, hogy az emberek hogyan lépnek kapcsolatba egymással. A közöttünk meglévő különbségek dacára is kölcsönhatásba kerülünk egymással. A kérdés az, hogyan teremtsük meg a bizalmat. Felfigyeltem arra, ahogy Ön és barátja, Tutu püspök interakcióba lépnek egymással. Megfigyeltem hogyan ugratják egymást, és hogyan képesek felismerni azt, ami közös magukban, és mi az, ami különböző. Fontosnak tartom, hogy van egyfajta játékosság önök között. Meg akartam kérdezni, hogy számítanak-e a különbségek, amikor megpróbálnak kapcsolatba lépni egymással?”

Őszentsége rögtön válaszolt is: “Nem! A köztünk való különbségek felismerése olyasmi, amit mi magunk teremtünk, és ennek a túlhangsúlyozása vezet a problémákhoz. Ha viszont elsősorban emberi mivoltunkban látjuk egymást, akkor könnyedén kapcsolatba tudunk lépni egymással.”

 Az interakciók jelentőségét hangsúlyozó Hanne De Jaegher előadása után a moderátor bemutatta a következő előadót. Abeba Birhane kognitív tudós, viselkedéskutató és AI szakértő informatikus előadásában elsősorban a mesterséges intelligencia kérdéseivel foglalkozott.

 Birhane miután kifejezte örömét, hogy itt lehet, megkérdezte Őszentségétől, van-e számítógépe. Kissé meglepetten hallotta a választ, hogy “nincs”.

Ezek után a kutató a mára általánosan elterjedt információ-feldolgozási módszerről, az arcfelismerésről és annak etikai aspektusairól beszélt. Ezzel a technológiával regisztrálják vízumkérelemnél például a menekülteket is. Bizonyos értelemben rendkívül hatékony a módszer, de vannak hátrányai is. Birhane elmondása szerint míg a fehér arcok felismerésében a módszer hatékonysága 100%, a színes bőrű emberek esetében már van egy viszonylag komolynak mondható 35%-os hibalehetőség. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert akár komoly ítéletek is születhetnek ennek a technológiának az alkalmazásával.

 Őszentsége szerint: “Általánosságban véve az, hogy egy technológia jónak vagy rosszank tekinthető-e, attól függ, hogyan alkalmazzák. Nekünk embereknek nem szabadna a technológia, vagy a gépek rabszolgáivá válnunk. Nekünk kell irányítanunk!”

 Birhane szerint ezek a technológiák óriáscégek kezében vannak. Ezeknek a vállalatoknak az érdeke pedig a pénzszerzés, nem pedig az érdemek gyűjtése. Őszentsége teljes mértékben egyetértett ezzel a meglátással, és megjegyezte, hogy “ez van, ha túlságosan materialisták vagyunk.”

 Őszentsége és Birhane beszélgetésének végén a kutatónő megkérdezte Őszentségétől, mit üzen az ilyen területen dolgozóknak.

 „Mindenféle technológiának az emberiség javát kell szolgálnia, valamint hozzá kell járulnia az ökológia védelméhez” – válaszolta a Dalai Láma.

 A kétnapos konferenciát Amy Cohen Valera zárta le. Köszönetét és örömét fejezte ki a Mind & Life Institute és a Mind & Life Europe nevében is, hogy lehetőséget kaptak Dharamszalában erre az eszmecserére.

Elköszönésképpen Őszentsége kifejtette:

 “Barátságunk nem egy, vagy két találkozó eredményeként jött létre. Már régóta barátok vagyunk. Őszinte és bizalmon alapuló a mi barátságunk.

Menekült vagyok itt Indiában. Elvesztettem a hazámat. De aztán olyan sok máshonnan származó emberrel találkoztam, hogy boldognak éreztem magam, hogy ennek a világnak a része lehetek. Azt is szeretném, ha tudnátok, hogy a Tibetben élő tibetiek számára a Dalai Láma barátai Tibet barátai is egyben. Szülőföldemen nagyra értékelik a jó kapcsolatainkat és hiszünk abban, hogy az igazság végül győzedelmeskedni fog.”

 

Forrás – Őszentsége hivatalos oldala 1. nap

Őszentsége hivatalos oldala 2. nap

Fényképek – Őszentsége hivatalos oldala/Tenzin Csödzsor

 

A BuddhaFM A  Tan Kapuja Buddhista Egyház által fenntartott online rádió. A rádió minden buddhista irányzat és az összes buddhista közösség számára nyitott, melynek tanítása és beszéde a BuddhaFM  küldetés nyilatkozatával  összhangban szólal meg.

BuddhaFM – Adásban a Tan!

Kövessenek minket  Facebook Spotify oldalunkon és  Youtube csatornánkon.

Hírszerkesztő: Fenyvesi Róbert