Ritkán hallani olyan történeteket, hogy a kisemberek nyernek a nagyvállalatok ellen. Egy ideig úgy tűnt, az észak-dakotai indiánoknak sikerült: felemelték a hangjukat a földjükre tervezett olajvezeték környezetkárosító és szentségtörő hatása ellen.
Dávid és Góliát harca ez, melyben a markológépekkel és a sztárügyvédekkel szemben a magukat “vízvédőknek” nevező törzsek állnak. Az utóbbi időkben szinte példa nélküli összefogásban 200 törzs, valamint több civil és vallási szervezet is képviselte a helyi indián lakosság érdekeit. Az esemény jelentősége azonban túmutat a puszta tiltakozáson. Teret ad a törzsek kapcsolatainak megújulására, a hagyományaik felelevenítésére, ahogy a szertartások és az imák gyakorlására is. Mindez megerősíti indián identitásukat, ahogy maga az a tény is, hogy egy “idegen” erővel szemben őslakosként kiállnak, némiképp újraélve és feldolgozva a gyarmatosítás nem is olyan régmúlt korában elszenvedett kollektív traumát.
A helyi média nagy része nem látta ilyen szépnek ezt a harcot. Az indiánokat bajkeverőknek titulálták, a tüntetésekre pedig elképesztő méretű rendőri és katonai mozgósítás volt jellemző.
A helyieknek több, mint 500 különböző vallási felekezet, köztük számos buddhista is segített a tiltakozásban. Az egyházak koordinátora John Floberg tiszteletes volt, akinek az észak-dakotai Episzkopális Egyházon keresztül évtizedekre visszanyúló személyes kapcsolata van a helyi Sziú törzzsel.
Az egyházi tiltakozás jelszavai az Ima, a Béke, az Erőszakmentes, és a Törvénytisztelő voltak. Mindenki megegyezett abban, hogy tisztelettel forduljon a rend őrei felé, cserébe ők biztosították, hogy aki akarta, kinyilváníthassa véleményét a tömegben vagy a pódiumon.
A tiltakozás egyik legfontosabb eseménye annak a 15. századi hittételnek a megtagadása volt, mely pápai bulla formájában szentesítette a gyarmatosító seregek népirtását a keresztény hit nevében. A megtagadás ceremóniáján nyolc keresztény felekezet képviseltette magát, és mindegyikük felolvasott egy nyilatkozatot a törzsek véneinek tanácsa előtt, melyben nyilvánosan megtagadják ezt a hittételt. A nyilatkozatokat átadták egy-egy vénnek, akik aztán rituálisan elégették a papírokat.
A ceremóniát követően mindenki a hídhoz vonult, ahol korábban nyílt összetűzés volt a rendfenntartók és a tüntetők között. A kiégett kocsik romjaival a háttérben, rövid beszédek, különféle imádságok és énekek hangzottak el.
Bár egy időre úgy tűnt, a tiltakozás elérte célját és a dakotai olajvezetéket máshova fektetik majd, az amerikai elnökválasztás átrendezte az erőviszonyokat, és az új elnök, Donald Trump közel sem olyan nyitott a konfliktus rendezésére, mint elődje.
A tiltakozók még a tárgyalóteremben vannak, ahol a bíróságon próbálnak érvényt szerezni a jogaiknak, miközben egy másik, hasonló vezeték építését már engedélyezte a hatóság.
A Tibeti Szerzetesnői Projekt (Tibetan Nuns Project – TNP), egy Seattle-ben és az indiai Himácsal Prades Kangra körzetében működő, az Egyesült Államokban bejegyzett jótékonysági szervezet,
A nagyra becsült tibeti buddhista tanító és dzogcsen mester, Csökji Nyima Rinpocse a nepáli Lumbíniben, a Buddha szülőhelyén, hivatalosan felavatta a Pal Thubten Sedrub Ling,
Vaszi Sándor Urgyen saját élményein keresztül mesél a buddhista elvonulások fontosságáról, felidézve többek között Taron töltött éveit, valamint a közelmúltban zajló, Keith Dowman dzogcsen mesterrel