Dzongszár Dzsamjang Khjence rinpocse a biodiverzitásról – interjú

Dzongszár Dzsamjang Khjence rinpocse 2022. augusztus 13-án adott interjút a Künszelnek, Bhután országos hírlapjának. Rinpocse bhutáni származású vadzsrajána mester, tulku, vándortanító, író, fotográfus, és filmkészítő jellegzetes őszinte, szókimondó stílusáról ismert. A Künszel internetes oldáláról idézzük a beszélgetést:

Künszel: A tudomány szerint a biodiverzitás a legfontosabb dolog az emberi túlélés és a világ működése szempontjából. Mi a buddhista nézőpont a biológiai sokféleségről úgy általában?

Dzongszár Dzsamjang Khjence: Bizonyosan állíthatom, hogy a Buddha volt az első lény ezen a Földön, aki felismerte és megmutatta nekünk az összes jelenség függő természetét. Mindez 2.500 évvel azelőtt volt, hogy az emberi pszichológia egyáltalán kitalálta volna a biodiverzitás és a természetvédelem modern fogalmait. 

A Buddha a gyökerét és a lényegét értette meg a biológiai sokféleségnek. Ennek értelmében nem csak az emberek, de minden lény túlélése teljes mértékben okoktól és feltételektől függ. Ez nem valamiféle fennkölt moralizálás, és nem is csak a jó vagy rossz cselekedetekről szól. A Buddha inkább azt tanította, hogy nem különálló és független lények és fajok vagyunk, hanem azt, hogy minden mindennel összefüggésben van. Ennek értelmében nem vagyunk elkülönülve más fajoktól és lényektől.

Az összes buddhista tanítás talán leginkább idézett sora az, hogy minden feltételhez kötött és hogy nincs semmi, ami ne lenne maga is feltétel, illetve ne lenne más feltételekhez kötve. Mindezen kondicionáltságok közül a legfontosabb a tudat kondicionáltsága. Tehát a biológiai sokféleség megóvása éredekében a megfelelő gondolkodásmód kiemelt fontosságú, nem csak az emberek, hanem minden lény túlélése szempontjából. 

K: A buddhisták hisznek az istenek, emberek, az állatok és a szellemek különböző birodalmaiban. Az, hogy valaki állatként, például tigris, aranylangur vagy hal születik, azt jelenti, hogy az a múltbéli “rossz” karmája?

DzDzsKh: A buddhisták tényleg hisznek különböző létbirodalmakban, de ez nem olyan, mint a keresztény elképzelések a menyről és a pokolról. Például a különböző birodalmakat gyakran pszichológiai hozzáállással tanítják, ami azt jelenti, hogy egy ember egy nap leforgása alatt is valóban végigjárhatja az összes különböző birodalmat – néha az isteni büszkeséget tapasztalja, máskor az emberi sóvárgást, a pokoli haragot, az éhes szellemek birodalmának fösvénységét és így tovább. 

Ahogy a “rossz” és a “jó” teljesen relatív, éppúgy teljesen szubjektív és relatív, hogy mit nevezünk rossz, vagy jó karmának. Lehetne azzal érvelni, hogy néhány emberi születés sokkal rosszabb karma, mint állatnak születni. 

A buddhisták gyakran hivatkoznak az “értékes emberi születés” fogalmára, hogy felmutassák azt, hogy az emberi test, ha megfelelően használják, értékes edény is lehet. Ez az elképzelés pusztán azon alapul, hogy az embernek megvan az a képessége, hogy szomorúságot és kellemetlenséget érezzen és ezért vágyik a magasabb rendű igazságra. És ez azt jelenti, hogy van esélyük vagy lehetőségük arra, hogy meg is szerezzék ezt az igazságot, ami a legtöbb állatnak egyszerűen azért nem adatik meg, mert teljes mértékben a puszta túléléssel vannak elfoglalva. 

K: Emberként felsőbbrendűek vagyunk az állatoknál? És ez azt is jelenti, hogy jogunk van arra és szabadságunkban áll, hogy rosszul bánjunk az állatokkal (házi vagy vadon élő állatokkal)?

DzDzsKh: Ahogy az imént mondtam, ez a feltételezett felsőbbrendűség nem vonatkozik minden emberre. Csak azokra, akik az igazságot keresik vonatkozik az, hogy értékes emberi testtel rendelkeznek. A nagy költő és szent, Milarépa, elénekelt egy vadásznak egy dalt, amiben azt a felismerését fejezte ki, hogy nem minden emberi lénynek van értékes emberi teste. 

Ön “jogról és szabadságról” is kérdezett. De ezek nagyon is monoteista elképzeléseknek tűnnek, amelyeket leginkább az ábrahámi illetve a keresztényi hagyományokban talájuk meg. A buddhizmusban senki sincs felhatalmazva arra, hogy jogokat adományozzon, és joga sincs arra hogy valakinek boldogságot vagy boldogtalanságot adjon. tehát senkinek sincs joga rosszul bánni mással, ártani valakinek. Az emberek még mindig így tesznek, de ez azért van, mert tudatlanok, nem pedig azért, mert joguk van hozzá. 

K: Az emberek általánosságban némi rosszindulattal viseltetnek a kígyók iránt, függetlenül attól, hogy mérgesek vagy nem mérgesek. A kígyókat sok történetben is pusztítóként vagy rossz példaként említik. Lehet, hogy ez az oka annak, hogy a kígyókkal és más vadállatokkal szemben általános ellenszenv alakult ki bennünk? 

DzDzsKh: Ezek az érzések az emberek kulturális hátterében gyökereznek, nem a buddhizmusból származnak. A Buddha tanítványai között nagyon sok nága volt, és a Buddhadharma legbőkezűbb támogatói között is találunk nága királyokat és királynőket. Szóval, ha a kígyók, pókok és skorpiók léte sok embert kényelmetlenül érint, az szerintem inkább rasszizmus, semmi köze a buddhizmushoz. 

K: A vadon élő állatokkal való illegális kereskedelem féktelenül terjed, különösen az ázsiai országokban, amelyek többsége azért buddhista ország. Hogyan kommentálná ezt a jelenséget?

DzDzsKh: Ebben az esetben gondolnunk kell a keresletre és a kínálatra egyaránt. Bizonyos okokból, amire most nincs időnk kitérni, sok buddhista ország nagyon szegény. De a mai, úgynevezett gazdag országok közül sokan úgy szerzték a vagyonukat, hogy évszázadokon keresztül kizsákmányolták ezeket a szegény országokat. Tehát a vadon élő állatok kereskedelméért épp annyira felelősek azok, akik használják a terméket mint azok, akik megvásárlásra kínálják azt. 

Minden esetre ennek semmi köze a buddhizmushoz, és az, hogy egy ország buddhista, biztosan nem teremt több lehetőséget az illegális vadkereskedelemre. 

K: Az elefántcsont a legértékesebb, és szentnek is tekintik, mivel a buddhista templomok oltárain is megtalálható. Az elefántcsont az oltáron több érdemet hoz? 

DzDzsKh: Ismétlem, az elefántcsontot értékes árucikknek tekinteni pusztán kulturális jelenség, és semmi köze a buddhizmushoz vagy az érdemekhez. Egyszer Asóka király aranypénzeket ajánlott fel szerzetesek ezreinek. Majd ezután egy idős koldusasszony vízzel kínálta a szomjas szerzeteseket. Amikor Asóka a vezető szerzetest kérdezte az érdemekről, a szerzetes azt válaszolta, hogy a koldusasszony sokkal több érdemet gyűjtött, mint amennyit Asóka az összes aranypénzével. 

A buddhizmusban az érdem teljes mértékben a motivációtól függ. A legmélyebb, helyes motivációval, még egy száraz falevél felajánlásával is rengeteg érdemet lehet felhalmozni. Helytelen motivációval egy egész elefántcsontkastély felépítése is csak az állatoknak okozott szenvedést eredményezi, amúgy semmit nem ér. 

K: A bhutáni oltárbanban, a csoszumban a Bumpa készítéséhez is kiváló minőségű pávatollat használunk. Lényeges ez? Létezik jobb amivel helyettesítő? 

DzDzsKh: A pávatollakat egyetlen tantrikus szöveg sem említi. A legmegfelelőbb és leghelyesebb anyag a váza vagy bumpa számára valójában a kusa fű vagy levelek. Mint mondom, mindez kulturális poggyász, és semmi köze a buddhizmushoz. 

K: A bhutáni hagyományos orvosságokhoz néhány állati részre, például medve epére van szükség. Összhangban van ez azzal a buddhista hittel, amely szerint nem szabad az állatoknak ártani?

DzDzsKh: Még egyszer mondom, a bhutáni hagyományos orvoslásnak semmi köze a buddhizmushoz.  A gyógyító művészet az gyógyító művészet. A buddhizmus pedig a Dharma, ami olyan igazságokat tanít, mint a mulandóság, a dukkha és a jelenségek üressége. Buddhista szemszögből nézve felejtsd el a medve epét. Ha egy szál levendulát helytelen motivációval szedünk le, az ugyanúgy ellenkezik a buddhista elvekkel.  

K: Kijelenthetjük-e, hogy sürgősen meg kell állítani az orvvadászatot és a vadállatokkal való kereskedelmet, és inkább a vadállatok vagy úgy általában a biológiai sokféleség védelmére kell törekedni?

DzDzsKh: Teljes mértékben! Sürgősen meg kell állítani az orvvadászatot és a vadállatokkal való kereskedelmet, valamint meg kell védeni a vadállatokat és a biológiai sokféleséget. Nem vagyok tudós, de megértem, hogy a vadvilág, a biológiai sokféleség, az ökológia és a környezet védelme kiemelkedő fontosságú.

De ki fogja megtenni ezt az erőfeszítést? Nem látom, hogy sokan lennének. Ha igaz mindaz amit a tudósok és az ökológusok állítanak, akkor hamarosan nem lesz édesvíz, amit ihatnánk, friss levegő amit belélegezhetnénk és katasztrofális globális felmelegedés elé nézünk. Már csak az én életemben is, az éghajlat megváltozása rendkívül egyértelmű és mindenhol tapasztalható. 

Ennek ellenére alig látok valakit, aki harcolna törékeny ökológiánk védelméért. Talán a The Guardian kivételével, mennyi címlaptudósítást láthattunk ökológiai témában a fő médiákban? Melyik országot szankcionálják azért, mert tönkreteszi az ökológiáját? Melyik országot sújtja kereskedelmi embargó azért, mert kiirtja az élővilágát? Hány szót ejtenek rendszeresen a világ lehatalmasabb politikai vezetői az ökológia és a vadvilág megmenntéséről? 

De ha a tudományos bizonyítékok helytállóak, akkor mi értelme van a pluralizmusnak, az általános választójognak, a szólásszabadságnak és az összes többi értéknek, amiket állítólag oly nagyra tartunk? Teljesen haszontalanok. Az Egyesült Államokkal az élen sok háborút vívnak állítólag a szabadságért és a demokráciáért. Én tényleg szeretnék egy reggel arra ébredni, hogy az újságban azt olvasom, hogy az Egyesült Államok ás a NATO azért visel hadat egy ország ellen, mert az nem védi a környezetet, vagy nem őrzi meg a biológiai sokféleséget.

K: Az ember és a vadon élő állatok közötti konfliktus egyre nagyobb gondot jelent Bhutánban. A gazdák a természetvédelmi politikát és a vadon élő állatokat (például tigriseket, vaddisznókat, majmokat, madarakat) okolják, amikor terményeiket vagy állatállományukat elvesztik a vadállatok miatt. Mit mond a buddhizmus az ember-vadon konfliktusokról? 

DzDzsKh: Emberek a vadállatok ellen, emberek az emberek ellen, emberek a gépek ellen. A konfliktusoknak sosincs vége. Száz év múlva, mikor már a bhutániaknak a mesterséges intelligenciával lesznek konfliktusaik, teljesen másfajta gondjaink lesznek. 

K: Képesek az emberek és az állatok harmóniában együtt élni? Mit mond a buddhizmus az ember-állat együttélésről? DzDzsKh: Bizonyos területeken igen, az állatok és az emberek együtt tudnak harmonikusan élni, például a házi kedvencek esetében. De azt hinni, hogy az emberek, az élővilág vagy ami azt illeti az összes többi jelenség együtt fognak létezni és boldogan élni amíg meg nem halnak, hát a buddhisták nem így gondolkodnak. 

K: Mint buddhista tanító, mit tanácsol olvasóinknak a biológiai sokféleség megőrzésével kapcsolatban, Bhután és a világ számára? 

DzDzsKh: Ki vagyok én, hogy ilyen tanácsot adjak? Talán az iménti válaszaim tükrözik a környezetvédelemmel kapcsolatos nézeteim egy részét. De ha ragaszkodik ahhoz, hogy mondjak valamit, akkor azt mondanám: a kapitalizmusnak el kell tűnnie.

 

Forrás  – Kuensel

A BuddhaFM A  Tan Kapuja Buddhista Egyház által fenntartott online rádió. A rádió minden buddhista irányzat és az összes buddhista közösség számára nyitott, melynek tanítása és beszéde a BuddhaFM  küldetés nyilatkozatával  összhangban szólal meg.

BuddhaFM – Adásban a Tan!

Kövessenek minket  Facebook Spotify oldalunkon és  Youtube csatornánkon.

Hírszerkesztő: Fenyvesi Róbert