Kagyü Mönlam 2022

Idén újra megrendezésre kerül a tibeti buddhizmus karma kagyü iskolájának nagy imafesztiválja a Kagyü Mönlam. A hagyományt a VII. Karmapa, Csödrak Gyacó indította el még a XV. században. Kezdeményezésére akkor tibetiek ezrei gyűltek össze közös imára.

A Kagyü Mönlam hagyomány indiai újrateremtői, a két nagyszerű karma kagyü mester, Kalu rinpocse és Bokár rinpocse,  előszőr 1987-ben hívták össze újra a menekült tibetieket az imaszertartásra. A helyszín azóta az indiai Bódhgája, a buddhisták talán legszentebb zarándokhelye, ott is a Mahábódhi templom környéke, Sákjamuni Buddha megvilágosodásának helyszíne. 

Hívők ezrei gyűlnek ilyenkor össze a világ minden tájáról, hogy buddhista tanításokat hallgassanak illetve hogy a világ harmóiájáért és a békéért imádkozzanak. 

Sajnos a világjárvány később közbeszólt, és lehetetlenné tette a fesztivál nyilvános lebonyolítását, azonban a Kagyü Mönlam így sem maradt el.

A fesztivál elnöke, a karma kagyü vonaltartó lámája, Őszentsége a XVII. Gyalva Karmapa Trinli Táje Dordzse. Az ő ünnepi üzenetét közöljük az alábbiakban:

 

 

“Drága Dharma barátaim!

Az idei Kagyü Mönlam immár a huszadik lesz azóta, hogy 1994-ben, Őszentsége, a XIV. Kunzig Shamar rimpocse kezdeményezésére megrendezték az első Mönlam összejövetelt Lumbíniben, a történelmi Buddhánk, Sákjamuni születési helyén. 

1996-tól 2019-ig abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy évente egyszer összegyűlhettünk és elmondhattuk kívánságimáinkat a legszentebb helyen, Bódhgájában, ahol szerncsés világkorszakunk minden buddhája eléri a tökéletes felébredés állapotát. 

Majd 2020 elején beütött a világjárvány és a nagy nemzetközi összejövetelek lehetetlenné váltak. De még ez sem volt képes megakadályozni minket abban, hogy  az éves Kagyü Mönlam találkozóinkat folytassuk, egyszerűen csak a lebonyolítás módját igazítottuk a körülményekhez. Ahelyett, hogy a tiszteletreméltó szerzetes szanghák és a világi gyakorlók fizikailag Bódhgájában gyűltek volna össze, a Mönlam imákat helyben, az indiai és nepáli kolostoraink biztonságos környezetében tartottuk, és a gyakorlatokat élőben közvetítettük a Rumtek kolostorból, így a gyakorlók világszerte csatlakozhattak az eseményhez.

Idén, bár a világjárvány körüli helyzet nagymértékban javult, még mindig úgy érzem, nem árt óvatosnak lenni. Ezért megkértem a közösségeinket, hogy az elmúlt két évhez hasonlóan ismét a saját kolostorukban végezzék el a Mönlam szertartást. Ismét lesz közvetítés a Rumtek kolostorból, hogy a világ minden gyakorlója részt vehessen az imaszertartáson, bárhol is éljen a világban. 

Rendkívűl értékesnek tartom, hogy már évek óta megszakítás nélkül képesek vagyunk fenntartani ezt az éves találkozót és a közös gyakorlást, és bízom benne, hogy jövőre végre újra a bódhgájai bódhi fa alatt gyűlhetünk össze. 

Kedves Dharma barátaim, szeretném megragadni az alkalmat, hogy néhány személyes gondolatot osszak meg veletek a kívánságima gyakorlásról: Egy ilyen alkalommal, mint a Kagyü Mönlam, amelynek középpontjában a kívánságok és az óhalyok állnak, úgy tűnik, hogy ez a bizonyos ‘buddhizmusnak’ nevezett szellemiség nagy hangsúlyt fektet a kívánságra, így az az érzésünk támadhat, hogy nagyon fontos a kívánság, és hogy kívánnunk is kell valamit. 

Mindezzel párhuzamosan elkezdhetünk olyan dolgokon is tűnődni, mint például: ‘Vajon valóra válnak ezek a kívánságok? Mikor valósulnak meg?’ Vagy eszünkbe juthatnak olyasmik, hogy: ‘Már jóval azelőtt is kívánságokat fogalmaztam meg, hogy részt vettem volna egy Kagyü Mönlamon, jóval azelőtt, hogy hallottam volna a kívánságimákról. Amióta az eszemet tudom, egész életemben vágyakoztam, és úgy tűnik, semmi nem vált valóra.’ 

Szóval most tényleg fontos, hogy kívánságokat fogalmazzunk meg, vagy hagynunk kellene a dolgokat úgy, ahogy vannak?

Én azt javasolnám, hogy a kívánságokra egy egészen más szemszögből nézzünk, úgy tekintsünk rájuk, mint valami luxusra, ami az emberi születésünk következménye. 

Mi is a kívánság, mi is ez a vágy? Gondolom senki sem tudja pontosan meghatározni. 

Azt láthatjuk azonban, hogy az úgy nevezett természeti világban  úgy tűnik nincs helye a kívánságoknak, nem abban az értelemben, hogy a természeti világ ‘kopár’ lenne a vágyak szépségétől, de látunk-e fákat, sziklákat vagy hegyeket vágyakozni? Feltételezem, nem igazán. 

Ugyanígy, ha elfogadjuk a ‘magasabb birodalmak’, például az isteni birodalmak lényei létének gondolatát, meg kell értenünk, hogy nekik sincs valós lehetőségük kívánságok megfogalmazására. 

Hasonlóképpen, ha alacsonyabb birodalmakba, például állati létbe való születésről beszélünk, hozzájuk talán egyszerűbb viszonyulnunk, mivel tapasztaljuk őket, vajon látjuk őket úgy imádkozni, mint mi? Úgy érzem, hogy nyugodtan mondhatjuk, hogy nekik sincs meg ez a luxusuk. Csak a túlélésre figyelnek, ösztönből élnek, nem törekvésből. 

Nekünk embereknek azonban megvan az a kiváltságunk, hogy kívánhatunk. Mi rendelkezünk ezzel a luxussal. Hogy miért? Mert képesek vagyunk fogalmakban gondolkodni. 

Tehát az az érzésem, hogy a buddhizmus nem azért hangsúlyozza a kívánságot, mert feltétlenül kívánnunk kell valamit. Sokkal inkább arról van szó, hogy az emberi lények természete a kívánság, már a születésük pillanatától kezdve. A természetük része, a szokásuk. Miért? Mert az emberek a fogalmak mesterei. A kívánságok is fogalmak, ezért az emberi lények meg is fognak fogalmazni kívánságokat, és a buddhizmus egyet is ért ezzel, és azt mondja: ‘Miért ne?’

Ebben az értelemben a buddhizmusnak ez a mönlam aspektusa azt mutatja, hogy a buddhizmus nem tagad meg semmit, mindennel egyetért. 

Ezért a buddhizmus azt mondja, hogy mivel most ebben a létkörben egy rövid ideig emberek vagyunk, nem kell tartózkodnunk a kívánságoktól. A buddhizmus arra tanít minket, hogy ‘Mindenképpen kövesd a természeted, törekedj és kívánj szíved szerint, de olyan kívánságokat fogalmazz meg, amelyek nem zavarnak össze, nem hoznak szenvedést okozó érzelmeket. Olyan kívánságokat és óhalyokat tegyél, amelyek szépek, megnyugtatóak számodra és a társadalmad számára.’

A buddhizmus tehát erre ösztönöz, és ezért töltöttek el a buddhák és bódhiszattvák világkorszakokat azzal, hogy a legszebb és legfelemelőbb kívánságokat kigondolják. 

Ezért hívják ezeket a kívánságokat tökéletes beszédnek, mert ezek egyike se mondja, hogy: ‘Hazudj! Csalj! Gyilkolj! Lopj!’ Ehelyett olyan dolgokat fogalmaznak meg, mint: “Kívánj boldogságot! Tégy kedves dolgokat! Tegyetek jót! Legyetek nagylelkűek!’

Más szóval a buddhizmus egyszerűen csak követi az emberi lények természetes hajlamát arra, hogy kívánságokat, óhalyokat fogalmazzunk meg. És még egyszer, mi is az a kívánság? Alapvetően egy fogalom. Ez egy életmód, egy módja annak, hogy kifejezzük magunkat. Egy lehetséges módja annak, hogy a lehető legteljesebben éljük az életünket. 

Tehát, kedves Dharma barátaim, használjuk fel a Kagyü Mönlam ezen napjait arra, hogy teljes mértékben kifejezzük az emberi természetünket, csatlakozva a buddhák és bódhiszattvák tökéletes törekvéséhez, teljesítendő küldetés érzése nélkül, bármiféle kétség vagy habozás nélkül viszont őszinte örömmel.

Végezetül, de nem utolsó sorban, alig várom, hogy jövőre végre újra személyesen is találkozhassak mindannyiótokkal, akár Európában, akár Indiában. Addig is gyakoroljatok jól és vigyázzatok magatokra.

Imádsággal,

Őszentsége a XVII. Gyalva Karmapa Trinli Táje Dordzse “

 

Forrás – Őszentsége a XVII. Gyalva Karmapa Trinli Táje Dordzse hivatalos oldala

Képek karmapa.org

Facebook/Karmapa

 

A BuddhaFM A  Tan Kapuja Buddhista Egyház által fenntartott online rádió. A rádió minden buddhista irányzat és az összes buddhista közösség számára nyitott, melynek tanítása és beszéde a BuddhaFM  küldetés nyilatkozatával  összhangban szólal meg.

BuddhaFM – Adásban a Tan!

Kövessenek minket  Facebook Spotify oldalunkon és  Youtube csatornánkon.

Hírszerkesztő: Fenyvesi Róbert