Hollósy-Gecseg András a soproni Théraváda Buddhista Közösség gyakorlója szánta el magát a feladatra, hogy a régi idők dharma-bhánakáihoz hasonlóan kívülről megtanuljon és előadjon egy szent szöveget.
Választása a buddhizmus minden irányzata által tisztelt és az öregek iskolája szerint a legfontosabb meditációs tanítóbeszédének tekintett, az éberség négy alapjáról szóló Szatipatthána szuttára esett. A beszéd a testet, az érzéseket, a tudatot és a dhammákat helyezi lépésről-lépésre a meditációs figyelem középpontjába. Ez a beszéd képezi az alapját a minden iskola által gyakorolt éberségmeditációknak, a théraváda hagyomány pedig ebből a szövegből fejlesztette ki a negyven kammatthána, azaz meditációs terület gyakorlatgyűjteményét.
A szöveg több helyen is megtalálható a páli kánonban. Az előadó a középhosszú beszédek gyűjteménye, a Maddzshima Nikája 10. beszédét vette alapul. A szöveg és Análajó Bhikkhu hozzáfűzött tanulmánya nyomtatásban is megjelent a Tan Kapuja Főiskola kiadásában.
Az előadó köszönetét fejezi ki tiszteletreméltó Dhammanandó szerzetes és Gambhíró Bhikkhu szellemi támogatásáért.
A szöveg Tóth Zsuzsanna fordítása.
A Harmadik Nemzetközi Buddhista Konferencián Pakisztán megerősítette elkötelezettségét a gandhárai örökség iránt Nemrég zárult le Iszlámábádban a Harmadik Nemzetközi Konferencia a Pakisztáni Buddhista Örökségről, amely
” Az igazi természeten nem lehet meditálni. …A tudat példája az ég hasonlata. A tudat jelentése a jelenségek valósága. A valóság születetlen dimenziójában az akadálytalan,
A Japán délnyugati részén, a Misen-hegy csúcsához közel található Reikado-csarnok régóta a buddhizmus szent emlékműveként áll, és ad otthont egy „örök lángnak”, amely a vallási
