Az Erőszakmentesség Nemzetközi Napja – 2022. október 2.

2022. október 2-án immár 16. esztendeje ünnepeljük az Erőszakmentesség Nemzetközi Napját. Az ENSZ Közgyűlése 2007-ben hozta létre e jeles eseményt, határozatában pedig az október 2-i dátumot jelölte meg. A dátumválasztás nem véletlen, hiszen 1869-ben ekkor született Mohandász Karamcsand Gandhi, az Indiai függetlenségi mozgalom vezetője és az erőszakmentesség filozófiájának úttörője. Gandhi rendkívüli személyisége és tevékenysége sokak szemében példaértékű, ezért születésnapja kiváló alkalom arra, hogy felhívjuk az emberek figyelmét az erőszakmentesség fontosságára és gyakorlására.

Az ENSZ határozatában kijelenti: „Szem előtt tartva, hogy az erőszakmentesség, a tolerancia, az emberi és a mindenkit megillető alapvető szabadságjogok teljes körű tiszteletben tartása, a demokrácia, a fejlődés, a kölcsönös megértés és a diverzitás tiszteletben tartása összefüggnek egymással és kölcsönösen erősítik egymást, megerősítve az erőszakmentesség elvének egyetemes jelentőségét, és azzal az óhajjal, hogy biztosítsák a béke, a tolerancia, a megértés és az erőszakmentesség kultúráját, úgy határoz, hogy (…) minden év október 2-án tartja az Erőszakmentesség Nemzetközi Napját.” Továbbá „Felkéri valamennyi tagállamot (…), hogy megfelelő módon emlékezzenek meg az Erőszakmentesség Nemzetközi Napjáról, és terjesszék az erőszakmentesség üzenetét, többek között az oktatás és a közvélemény figyelmének felkeltése révén.”1

1. A megcsomózott fegyver (The Knotted Gun). Az erőszakmentesség szimbóluma – Carl Fredrik Reuterswärd alkotása

1 https://documents-dds-ny.un.org/doc/UNDOC/GEN/N06/510/63/PDF/N0651063.pdf?OpenElement

Gandhi személye és törekvése – Mohandász Karamcsand Gandhi 1869. október 2-án látta meg a napvilágot az indiai Porbandar-ban egy jómódú kereskedőcsalád sarjaként. Londonban végzett jogászként, s pályafutását ügyvédként kezdte. Egy megbízás alapján Dél-Afrikába költözött, ahol a hindu közösséget ért diszkrimináció egyre inkább a politikai pálya felé terelte. Itt alakította ki erőszakmentes ellenálló módszereit. Később visszatérve Indiába az erőszakmentes polgári ellenállás ikonikus alakja lett. India ekkor brit koronagyarmat volt és a gyarmatosítók kizsákmányoló tevékenysége az országot súlyos válságba, a lakosságot pedig élhetetlen viszonyok közé sodorta. Gandhi azonban nem csak a politikai rendszer változását sürgette, hanem a vallási és faji diszkrimináció ellen is sikeresen lépett fel. Hírneve Európában is visszhangra lelt, sokan támogatták, de legalább annyian bírálták. Élete során többször letartóztatták, s mint politikai foglyot börtönre ítélték az Indiai Nemzeti Kongresszusban betöltött vezető szerepe nyomán. A polgári engedetlenségre buzdító tevékenységét a II. világháború alatt is folytatta, ám India függetlenségét ekkor még nem sikerült kivívni. Végül India 1947-ben szabadult fel a brit elnyomás alól, többek között Gandhi erőfeszítésinek köszönhetően. Másik szívügye azonban nem járt sikerrel. A hinduk és a muszlimok közötti társadalmi konfliktusokat nem sikerült kibékítenie, s az ország kettészakadt Indiára és Pakisztánra. Közvetve e két csoport közötti békítő tevékenysége okozta halálát is, mivel egy szélsőséges hindu nacionalista 1948. január 30-án lelőtte.

Gandhi már életében is az erőszakmentesség megtestesítője volt, hiszen politikai és társadalmi eredményeit mindvégig békés módszerekkel érte el. Többször tartott éhségsztrájkot, mely az emberekre gyakorolt befolyása okán sikeresnek bizonyult és hatást ért el. Az igazságosság elkötelezettje volt. Az általa kifejlesztett erőszakmentesség nem a teljes önfeladást szorgalmazza, hanem a jogokért kiálló passzív ellenállást, mint módszert. Ilyen tevékenység a tiltakozás és a meggyőzés, beleértve a felvonulásokat és a virrasztásokat; az együttműködés megtagadása; az erőszakmentes beavatkozás, például blokádok és megszállások. Gandhi erőszakmentes törekvése az igazságra és a békére mindannyiunk szeme előtt példaként lebeghet és az elmúlt évtizedekben is hatással volt politikai vezetőkre, tudósokra és művészekre.

2. „Az erőszakmentesség az emberiség rendelkezésére álló legnagyobb erő.” Mahátma Gandhi – 1869.10.02-1948.01.30.

A nap aktualitása – Sajnos az erőszakmentesség gyakorlatának jelentősége, aktualitása napjainkra sem csökkent, hiszen a világban számos erőszakos konfliktus van folyamatban jelenleg is. A szomszédunkban zajló Orosz-Ukrán háború az egész emberiségre nyomást helyez; a Mianmarban uralkodó katonai rezsim erőszakos eszközökkel tartja kordában a civil lakosságot; Tibetben a helyiek sinizálása sem éppen békés eszközökkel folyik; határainkon rendszeresek a konfliktusok a bevándorlás következtében; de említhetnénk az idei Oscar díjátadó sajnálatosan emlékezetes jelenetét is.

„Más emberek dehumanizálása, fajzatosítása, más embercsoportok démonizálása ma is jelen van. Az ilyen személyekkel és közösségekkel szemben megengedhetőbbnek tekintjük azt, amiket a hozzánk közelebb állókkal szemben elutasítunk, így az erőszak alkalmazását is. Csakhogy az erőszakot nehéz elszigetelni, az hamar tovaterjed, és a következményeket az erőszakot tevők meg környezetük is viselni fogja. Sokszor leírták már ezt a folyamatot, miként rombolja le önmagát egy társadalom, amelyben az erőszak megerősítést kap, sőt normává válik. Nyilván, itt nem egy fegyverrel megtámadott közösségről beszélünk.

Az agresszió elvetését sokan nyámnyilaságnak, sőt életképtelenségnek tekintik, mondván, az élet harc. De az erőszakmentesség is lehet védekezés, és a szociáldarwinista klisék sokszor önpusztítóak. A konfliktusok békés, tárgyalásos (nem háborús) rendezése a nemzetközi politikában éppúgy alkalmazható, mint kertszomszédok közt vagy a családban.”2

Buddhista gyakorlókként önmagunk megnyilvánulásait is meg kell vizsgálnunk. Vajon a saját életünkben tudatában vagyunk-e az erőszak jelenlétének akár a test, a beszéd vagy a gondolatok szintjén?

Az erőszakmentesség szerepe a buddhizmusban – Az erőszakmentesség elvét és gyakorlatát az összes világvallás támogatja és tanításai között tudja. A buddhizmusban ahimsza, azaz nem- ártás formájában ismert és alkalmazott alapvető etikai és spirituális érték. A szenvedés megszüntetéséhez vezető nemes nyolcrétű ösvény három tagja is a helyes etikai megnyilvánulásról szól. Ezek a helyes beszéd, a helyes tett és a helyes életmód. Mindegyik szinten kerülendő az erőszak kifejezése, hiszen az mind másokra, mind magunkra vonatkozóan rossz következményekkel jár. Még az olyan gondolatok és érzelmek is mint például a mások iránt felmerülő megvetés, harag, gyűlölet olyan tudati akadályokat képeznek, melyek lassíthatják, vagy teljesen ellehetetlenítik a spirituális fejlődésünket. A rossz-akarás (vjápáda) tagja az öt akadály csoportjának.

Az erőszakmentesség azonban nem csupán embertársaink irányába nyilvánulhat meg, hanem minden érző lény, az állatok, a növények, sőt tágabb környezetünk felé is. Napjaink egyik legégetőbb társadalmi kérdése a környezetvédelem és a Föld megóvása, mely érdekében iránymutató elv kell legyen az erőszakmentesség. A világi buddhisták önként tett öt fogadalma között szerepel az élet megóvása az öléstől való tartózkodás által. A Buddha nem-ártásra vonatkozó intelmei: „Mivel nem lehetséges, hogy a világi élettel elfoglalt személy a teljes szerzetesi gyakorlást megvalósítsa, a világi ezt követve lesz erényes. Nem szabad életet elvennie, sem élet elvételét okoznia, sem mást élet elvételére felbujtania. Tiltott bármilyen lényt, gyengét vagy erőset megsebeznie az egész világon.” (Snp 2.14 – Dhammika-szutta, fordította: Kolozsvári Ágnes)

2 https://helsinki.hu/esemeny/oktober_2_ma_van_az_eroszakmentesseg_vilagnapja_354/

A nem-ártás buddhista gyakorlata – A nem-ártásra való törekvést belső és külső formában is gyakorolhatjuk különféle módszerek által. Van amelyik megelőzi, s van amelyik megszünteti a már bennünk felkélt rossz akaratot.

• Mettá – a szerető kedvesség gyakorlata. E gyakorlat első lépése az önmagunk felé érzett szeretet és elfogadás kifejlesztése. Amíg nem tudunk megbékélni saját magunkkal, korlátainkkal és erényeinkkel, addig a mások iránt érzett szeretetünk sem fog biztos lábakon állni. Majd ahogy egyre stabilabb az elfogadás bennünk, úgy terjeszthetjük ki a szeretet érzését eleinte közeli hozzátartozóinkra, barátaikra, majd tágabb környezetünkre, végül vélt ellenségeinkre is. Ennek eredménye lehet az a felismerés, hogy minden lényt egyformán súlyt a szenvedés, ártó tetteik a 3 gyökérokból fakadnak, és hogy végső soron hozzánk hasonlóan a boldogságra törekszenek.
• Ksánti – a türelem tökéletessége. A ksánti gyakorlásának több szintje is van, melyek mindegyike eredményes a nem-ártással szemben. Első lépésként a passzív türelem megvalósítása lehet cél, mely esetében olyan kisebb zavaró tényezőket, eseményeket figyelhetünk meg, melyeknek nincs különösebb káros következménye ránk nézve, ám mégis kellemetlen érzéseket kelthetnek bennünk. Ha ilyenkor a passzív szemlélődő pozícióját vesszük fel, a türelem által megfigyelhetjük érzéseink miként merülnek fel és miként múlnak el, még mielőtt azok valamilyen erőszakos cselekedetbe, vagy szóba torkollnának. Ennél sokkal erősebb gyakorlat a tolerancia azon szintje, amikor egy közvetlenül a mi sérelmünkre elkövetett eseményt kell elszenvednünk, ám a ksánti segítségével megfordíthatjuk a helyzetet és egy hátrányos történésben is felismerhetjük annak pozitív oldalát, s aktív tudati tevékenységként saját spirituális fejlődésünkre változtathatjuk. A türelmet természetesen szintén gyakorolhatjuk önmagunkkal szemben is.
• Karuná – az együttérzés határtalansága. Az együttérzés a bódhiszattva ösvény egyik legfontosabb gyakorlata, de tagja a négy mérhetetlen gyakorlatának is. Alapja az a felismerés, hogy mindnyájunkra ugyanazok az ok-okozati viszonyok vonatkoznak, alapvetően ugyanazok a sérelmeink, szükségleteink és szándékaink. Az együttérzés azonban nem a mások fájdalmának saját vállunkra vételét jelenti, hanem a szenvedés kiváltóokainak felismerését és az azok megszüntetésére való szándék felébredését. A karuná olyannyira alapvető tudati minőség, hogy a Buddha épp az érző lényekkel való együttérzésének köszönhetően döntött úgy, hogy megosztja a Tant. A bódhiszattva ösvényen az együttérzés olyan magas szintre fejleszthető, hogy a saját megvilágosodásunk helyett, minden érző lény megszabadítását tűzhetjük ki célként.

Ha önmagunkban már kifejlesztettük a nem-ártásra való szándékot, segíthetünk másoknak is elérni. A leghatékonyabb tanítási módszer a példamutatás, ezért egyrészt viselkedjünk mindig felelősségteljesen, másrészt teremtsünk lehetőséget arra, hogy mások megismerjék, megértsék, hogy mit, miért teszünk.

• Béke – a legfontosabb kapcsolat. A békére való felhívás és annak gyakorlása alapvető az emberiség jövője szempontjából mind fizikai, mind spirituális szinten. A legnagyobb buddhista vezetők gyakran szólítják fel az embereket, hogy konfliktusaik kezelésére találjanak békés megoldást. Megismerni a velünk szemben lévő felek álláspontját, belehelyezkedni az ő helyzetükbe és megérteni a problémájukat segíthet elsimítani a konfliktusokat. A békére való törekvés hasonlatos a buddhista gyógyászat módszeréhez: az adott nézeteltérésben keressük meg az azt kiváltó okot és azt szüntessük meg. Ne a felszínre törő haragunkat fojtsuk el, mert az nem oldja meg a problémát, csupán belső feszültséget gerjeszt, amely előbb-utóbb újra kitör belőlünk. Érdemes megfontolni Gandhi méltán elhíresült mondatát: „A szemet szemért elv az egész világot megvakíthatja.”
• Elfogadás, igazságosság, egyenlőség – az együttélés eszközei. Az, hogy nem vagyunk egyformák, valójában az élet szépsége, csodája. Hiszen ki szeretne egy olyan világban élni, ahol mindannyian egymás ikertestvérei vagyunk, s a legcsekélyebb mértékben sem különbözünk? Noha alapvető tulajdonságaink és szándékaink megegyeznek, minden egyes emberben más érzések és más gondolatok keverednek, amik különböző megértésre juttatják őket. Ne akarjuk ráerőltetni másokra saját nézeteinket, helyette adjunk teret mindenki véleményének, s az igazságot és a helyes nézeteket békés módszerekkel igyekezzünk megvitatni és megvilágítani. Egy adott jelenség megértésében sokat segíthet, ha minél több szemszögből vizsgáljuk meg. A sokszínűség elfogadása, az egymással való igazságos bánásmód és az egyenlő jogok biztosítása egy olyan támogató környezetet teremthet egymás számára, amiben minden ember kiteljesedhet.
• Helyes beszéd – erőszakmentes kommunikáció. A Buddha pontosan meghatározta, hogy mik a helyes beszéd kritériumai, miktől tartózkodjunk, az igazat mikor és kinek fejtsük ki. Az erőszakmentes kommunikáció nem a konfliktusok elkerülését jelenti, hanem azok konstruktív átbeszélését, kielemzését. Előfordul, hogy egy-egy súlyos problémát kell megbeszélnünk valakivel. Ilyenkor nem elég, hogy a szavaink mögött húzódó szándék tiszta, ezt a verbális kommunikációnknak is tükröznie kell. A fent említett gyakorlatok beszédünkben is megjelenhetnek: szeretet, türelem, együttérzés, béke, elfogadás, igazságosság stb. A buddhista szerzetesek között hagyománya van a Dharmáról való vitázásnak. E gyakorlat mindkét fél számára hasznos lehet, hiszen amellett, hogy ráébrednek a vita tárgyának igazságára, a vita során fejleszthetik képességeiket is, például logikai készségüket. A vitázásnak megvannak a szabályai. Hibának bizonyul például az, ha valaki nem az vitapartnere érveit, hanem a személyét támadja. A legmagasabb szinten folytatott vita mentes a meggyőzés szándékától.
• Tanulás, oktatás – a nem-tudás ellenszere. A szenvedés egyik gyökéroka a nem-tudás, melyet többek között ismereteink bővítésével küszöbölhetünk ki. A tanulási folyamat történhet egyénileg, autodidakta módon, de sokkal hatékonyabb szervezett formában. A szerzetesi, iskolai közösség új perspektívába helyezhet egyes megoldandó kérdéseket. Az eddig felhalmozott egyetemes tudás rendelkezésünkre állása azt jelenti, hogy nem kell mindenre saját magunknak önerőből rájönni, hanem az eddigi felfedezésekre támaszkodva folytathatjuk a munkát és haladhatunk tovább a fejlődés útján. Sok konfliktust lehetne megszüntetni egy-egy okos megoldással ahelyett, hogy azokat erőszakosan próbálnánk kezelni. Sőt, ismereteink által nem csak a problémák megszüntetésében lehetünk hatékonyak, hanem a megelőzésben is, hiszen lehet, hogy átlátási képességünk birtokában egy adott kellemetlen szituáció már fel sem merül.
• Elkötelezett buddhizmus – társadalmi szerepvállalás. Az Elkötelezett buddhizmus egy olyan társadalmi mozgalom, amelyben buddhista gyakorlók igyekeznek jobbá tenni a világot és segíteni a rászorulóknak. A módszerek széleskörűek kezdve az étel- és ruhaosztástól, az adománygyűjtésen át egészen a nyilvános felszólalásokig. A világban egyre többen csatlakoznak a kezdeményezésekhez, de nagy szükség van a további támogatókra és szimpatizánsokra, mivel a megoldandó problémák számtalanok. A mélyszegénység, az élelmezési problémák, az oktatás elérhetetlensége és az erőszakos konfliktusok megoldása segítőkész és tettre kész emberekre vár. A mozgalom atyja Thich Nhat Hanh volt, de több más buddhista tanító és segélyszervezet is csatlakozott a törekvésekhez és tesz folyamatosan a jó ügy érdekében.
• +1 Vegán életmód – az állatokért, az egészségért, a környezetért. A vegán életmód ugyan közvetve nem kapcsolódik a buddhizmushoz, ám az erőszakmentességre törekvő alapelveit könnyen párhuzamba állíthatjuk vele. E tevékenység és életmód nem csak a kevesebb erőszakkal járó növényi étrendre vonatkozik, hanem minden egyéb fogyasztási szokásunkra is. Hétköznapi döntéseinknél és a választásainknál az egyik legerősebb szempont lehet a lehető legkisebb ártás elve, hiszen ma már lehetőségünk van kiváltani az összes állati eredetű terméket; nem szorulunk rá az állatok kihasználására; és kedvteléseink sem kell, hogy az állatok kárára történjen. A vegán életmód három fő szempontja az állatok, az egészségünk és a környezetünk megóvása, melyekhez rendkívüli mértékben hozzá tudunk járulni, ha az erőszakmentes életmódot választjuk. Gandhi az erőszakos viselkedést elsősorban a húsevésre vezette vissza mint annak kiváltó oka, s ő maga is kerülte az állati eredetű ételek fogyasztását (mindössze kecsketejet fogyasztott).

Thich Nhat Hanh a nem-ártást, az erőszakmentességet, a békét olyannyira nagyra becsülte, hogy a következőket mondta: „Ha a buddhizmus és a béke között kellene választanom, én a békét választanám.” Mit szólnátok hozzá, ha ennek szellemében töltenénk el október 2-át, az Erőszakmentesség Nemzetközi Napját?

Írta: Nagy Szabolcs

Források:

https://www.un.org/en/observances/non-violence-day
https://helsinki.hu/esemeny/oktober_2_ma_van_az_eroszakmentesseg_vilagnapja_354/ https://hu.wikipedia.org/wiki/Mohand%C3%A1sz_Karamcsand_Gandhi
https://hu.wikipedia.org/wiki/Ahimsza
https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%96t_akad%C3%A1ly_(buddhizmus)
https://a-buddha-ujja.hu/snp-2.14/hu/kolozsvari-agnes
http://www.kagylokurt.hu/2425/tarsadalomtudomany/ahimsza.html

BuddhaFM – Adásban a Tan!

A Tan Kapuja Buddhista Egyház online rádiója – buddhafm.hu

Kövessenek minket az alábbi oldalainkon is:
Facebook
Spotify
Youtube
Instagram