Egy pagoda mutatja az utat a fenntartható zöld élet felé

Nemrégiben számoltunk be egy kínai, Vuhan melletti kolostor esetéről. Zöldségeskertjük terményfeleslegét a közösségi portáljukon ajánlották fel a rászorulóknak. Ezt követően az internet szinte felrobbant a hatalmas érdeklődéstől. Most egy kambodzsai kolostor mintagazdaságáról adunk hírt. Míg a mahájána buddhizmus országaiban, így Kínában is hagyománya van a kolostori gazdálkodásnak, addig a déli-, théraváda országokban lévő kolostorok szerzetesei elsősorban alamizsnaadományokkal tartják fenn magukat. Ezért is érdekes a The Phnom Penh Post cikke, amit most közlünk.

 

A Vallási és Kultuszügyi Minisztérium felmérése szerint 2018-ban 4.932 pagoda volt Kambodzsában, beleértve az 563 ősi templomot. 68.654 szerzetest számoltak össze, akik adományokból élnek, amit napi alamizsnagyűjtéssel szereznek be a támogatóiktól.
Azonban egy pagodát Prey Veng tartományban a változás szelei az élelmiszertermelés irányába tereltek. Magukra is vonta az emberek figyelmét szerte a királyságban az ültetett fákkal és zöldségekkel benépesített zöldterület, amit szerzetesek művelnek meg.
A Phnom Phentől az 1-es úton két órányira lévő Preah Sdech kerületben, Senareach Udom önkormányzat Snay Proem falujában található Serei Sakor Daun Sdoeung pagodát az egyik legjobb buddhista központnak tartják a Prey Veng tartomány 500 pagodája közül.

 

A Serei Sakor Daun Sdoeung pagodát az egyik legjobb buddhista központnak tartják a Prey Veng tartomány 500 pagodája közül.

Az eredetileg 1874-ben épült pagodát majdnem teljesen elpusztították a vörös khmer uralom alatt. A brutális rezsim bukása után szerzetesek és világiak fogtak össze, hogy újjáépítsék a romokból.
A szerzetesek több mint háromezer fát ültettek a környéken, zöldséget és rizst termesztettek, hogy ellássák magukat. Teljes mértékben környezetbarát gyakorlatot folytatnak, szigorúan tiltják a műanyag zacskók használatát.
Ez a fenntartható gyakorlat a pagoda vezető szerzetesének Im Teangnak a kezdeményezésére született, aki szentül hiszi, hogy a fáknak ugyanolyan életük van, mint az embereknek.
„Nagyra értékeljük az életünket és ezért nem szabad ártanunk másoknak. Még a fák is élőlények és nem szabad bántanunk őket vagy a természetet, mivel épp úgy élnek, mint mi. Szeretem a fákat és a növényeket” – mondja a szerzetes.
Gautama Buddha első beszédét épp úgy egy fa alatt ülve tartotta, mint ahogy egy fa alatt világosodott meg. Élete nagy része az erdőhöz köthető, ahogyan azt oly sok, a pagodafalakra és menyezetekre festett színes festmény tanúsítja.
Azonban csak néhány buddhista szerzetes foglalkozik fa és zöldségültetéssel. Kína egyes részein, Tibetben és Japánban a mahájána kolostorokban elterjedt a gazdálkodás, a növénytermesztés és állattartás.
Más dél-ázsiai országokhoz hasonlóan, a théraváda kolostorok Kambodzsában is adományoktól függenek, mivel a szerzetesek az életüket teljesen a szellemi fejlődésnek szentelik.
A théraváda szerzetesek a mai napig gyakorolják az alamizsnagyűjtés hagyományát, de a koronavírusjárvány elterjedése rendkívüli kihívás elé állította ezt a gyakorlatot, mivel a buddhista híveknek otthon kellett maradniuk, így sokaknak pénzügyi nehézségekkel kellett szembesülniük.

 

A szerzetesek több mint 3000 fát ültettek és rizst és zöldségeket termesztenek.

 

    Az a mezőgazdasági gyakorlat, amit a Serei Sakor Daun Sdoeung pagodában alkalmaznak, az önállóság és a fenntarthatóság jó példájának tűnik.
    Teang szerint a pagoda szerzetesei már tíz éve foglalkoznak gazdálkodással és faültetéssel, főleg egészségügyi, gazdasági és környezetvédelmi okokból.  
    „Nagyra értékelem a szellemi és a fizikai jólétet és hiszem, hogy a megtermő zöldségek és gyümölcsök az életet mindkét szempontból táplálják. A biozöldségek termesztése segít a szerzeteseknek és a környékbeli falusiaknak, hogy megőrizzék az aktivitásukat a fizikai munka segítségével, ahogy izzadnak, miközben a földet művelik.
    Továbbá a pagodának nem kell pénzt költenie arra, hogy zöldséget vásároljon, és azt kockáztatnia, hogy egészségtelen táplálékon kelljen élnie.
    Vannak olyan zöldségek és gyümölcsök, amelyek egészségteleneknek tekinthetők a vegyszeres kezelés, míg mások az etikátlan mezőgazdasági módszerek alkalmazása miatt. Ha ilyen dolgokat fogyasztunk, a betegségek nagyobb kockázatával nézünk szembe és azzal, hogy többet kell egészségügyi ellátásra költenünk” – mondja Teang.
    A pagoda zöldségeskertje mindössze 50szer 10 méteres. Azonban ezen a területen zöldségek és gyümölcsök gazdag választéka terem, saláta, édesburgonya, vagy más néven batáta, spenót, kínai kel, padlizsán, paradicsom, kukorica, citromfű, tök, illatos kókusz, vízililiom, banán, kenyérfa, mangó, rózsaalma és papaja.
    Mindezek fejlődését kizárólag természetes trágyázás segíti. „Azt hiszem, biozöldségeket termeszteni nem túl nehéz. A módszer őseink idejébe nyúlik vissza.
    Gazdálkodni, és azt enni, amit megtermeltél egészséges. Ha egészséges vagy, hatékonyabban tudsz tanulni és dolgozni. Nem véletlenül mondják, hogy az vagy amit megeszel” – mondja Teang.
    Azokat, akik meg akarják tanulni, hogyan termesszenek organikus zöldségeket, tárt kapukkal várja a pagoda. A szerzetesek szeretnék megosztani az organikus gazdálkodás terén szerzett tapasztalataikat.
    Ez az egészéges gyakorlat a falusiakat is arra ösztönzi, hogy organikus élelmiszert termesszenek. Megtanulták a gazdálkodási módszereket a szerzetesektől a pagodában és most a saját élelmüket termelik meg, ezzel támogatva a családjaikat továbbá még egy kis pluszbevételhez is juthatnak.

 

A kiskertben saláta, batáta, spenót, kínai kel, padlizsán és még sok minden terem.

 

    Hogy segítsenek a falusiaknak megtermelni a saját élelmiszerüket, a pagoda rizspalántákat oszt szét közöttük az esős évszak kezdetén. „Vetőmagok előállításával is foglalkozunk azok számára, akiknek szükségük van rá” – mondja Teang.
    A monszun időszak alatt a szerzetesek felváltva dolgoznak a rizsföldeken a betakarításkor. Nehéz időkben a Serei Sakor Daun Sdoeung pagoda segítséget nyújt, megosztja a rizs- és a zöldségkészleteit adományként.
    Ahogyan azt Teang mondja: „Több zöldséggel és gyümölccsel rendelkezünk, mint a napi fogyasztásunk. Fontos számunkra, hogy megőrizzük őket a környékbeli falusiaknak. De a távolabbról érkezők ugyanúgy kapnak élelmiszert a pagodától, ha épp van készleten.”
    Az élelmiszertermelés mellett virágoskertjük is van, ami, ahogy azt Teang mondja, valamiképpen rovarriasztó, távol tartja a kártevőket a terméstől. Vad fákat is ültetnek, mindegyiket kis táblával látják el, amire ráírják az adott faj nevét, hogy az emberek, de főleg a gyerekek tanulhassanak az erdei növényekről.
    „Ha valamilyen okból ki kell vágnunk egy fát, kettőt ültetünk a helyébe. A fák zöld árnyékfüggönyt biztosítanak a föld és az élőlények számára. Védik a földet a globális felmelegedéstől.” – mondja a vezető szerzetes, hozzátéve, hogy a pagodát a legzöldebb buddhista templomnak tartják Kambodzsában.
Noha a Facebook oldaluk 11.000 követővel rendelkezik, a vezető megkönnyebbült, hogy a pagoda nem volt zsúfolásig tömve a khmer újév időszakában.
Egy Facebookbejegyzésben így szól: „Jöhettek a pagodába imádkozni és ételt felajánlani a szerzeteseknek, mint jótettet, bármikor. De a legfontosabb dolog az egészségetek megőrzése. Nem vagyok csalódott azért, mert kevesebb ember jött el idén. Sőt, boldog vagyok, hogy több buddhista követő döntött úgy, hogy otthon marad, megtartva a higiéniát, és betartva a társadalmi távolságtartás szabályait.

Éljetek soká, és tegyetek még több jót!
Múljon el minden szenvedés, betegség és félelem a világból!”

Írta: Pann Rethea  The Phnom Penh Post 2020. július 14.

Forrás

Hírszerkesztő: Fenyvesi Róbert

 

Farkas Pál buddhista tanító hozzászólása:

(Idézet a Dhammadípa közösség honlapjáról:)

„Az öregek tanítása a mai napig élő hagyomány, elsősorban Délkelet-Ázsiában, legfontosabb országai: Mianmar, Thaiföld, Kambodzsa, Laosz, Srí Lanka, de jelentős az előfordulása Tajvanban, Vietnamban, Szingapúrban, Hongkongban, Malajziában, és szórványosabban Indonéziában (elsősorban Bali és Jáva szigetén), Bangladesben (elsősorban Csittagong környékén), Kínában, Nepálban és Bhutánban. A hiteles kínai adatok nélkül ezen országokban a théraváda tanítást követők száma különböző források szerint 150-200 millióra tehető.

A tanítást követők központi magja és szellemi irányítója a szerzetesi Közösség, amely a Vinaja gyűjtemény fegyelmi szabályai, közelebbről Az elköteleződés szavai (Pátimokkha) szerint éli életét, példát mutatva a világi követőknek. A Szangha pusztán négy alapvető szükségletre támaszkodik: élelemre, ruhára, szállásra és gyógyszerre, melyre a világiak támogatása révén koldulószerzetesként tesz szert. A Szangha a hagyomány országaiban még ma is fontos tanítói és tanácsadói szerepet tölt be, míg a hármas oltalomért forduló, és az öt alapvető erkölcsi szabályt megfogadó világiak adományokkal segítik őket. (…)

Az erdei szerzetesek a négy alapvető szükségletre támaszkodva felelevenítették az egyszerű és eszköztelen vándorszerzetesi életmódot (dhutanga), elvitték a tanítást a legszegényebb és legtávolibb vidékekre is. A hangsúlyt a szentiratok tanulmányozásáról és a szertartások és rítusok megtartásáról ismét a meditációra, a való életen való szemlélődésre és elmélkedésre, az érdeklődők tanítására, az emberek segítésére helyezték.”

Azaz a théraváda, „az öregek tanítása” gyakorlói azért élnek alamizsnán, hogy állandó kétoldalú támogatói-támogatotti kapcsolatban maradjanak a világi hívőkkel, és ez a kapcsolat élő maradjon minden lehetséges élethelyzetben. Ezért rendelte el a Buddha, hogy a szerzetes egyik napról a másikra sem tehet el élelmiszert, hogy ez a kölcsönösség a tágabb Közösségen belül, azaz szerzetesek és világiak között még csak rövid időre se szakadjon meg (lásd a szerzetesi szabályzatban: Pátimokkha, Megvallandó vétkek 38.).

A szerzetes természetesen kerülhet olyan helyzetbe, amikor a világi közösség, elszegényedése miatt, nem képes fenntartani egy vagy több szerzetes életét. Amikor a nagyobb támogató közösség kerül ilyen helyzetbe, mint például a Pol-Pot rezsim bukása utáni Kambodzsában, akkor sok esetben „a szükség törvényt bont”, és a szerzetes, ha ideiglenesen is, megpróbálkozhat más módszerekkel, például akár növények begyűjtésével (amit hétköznapi esetekben a szerzetesi szabályzat Megvallandó vétkeinek 40. szabálya tilt, de felmentést ad rendkívüli éhínség esetére), akár igen körültekintően kivitelezett növénytermesztéssel (amit a szabályzat több pontja sem támogat, a Megvallandó vétkek 10. szabálya a talajművelést tiltja, a talajlakó élőlények pusztítása miatt, a 11. szabály az élő növények károsítását, beleértve ebbe gyümölcseik vagy egyéb részeik közvetlen étkezési célú hasznosítását, bár ad kibúvókat a szabály alól, a 20. szabály a víz óvatlan használatát a benne lévő apró élőlények figyelmetlen pusztítása miatt).

A riportban megszólaló szerzetes mondja: „Még a fák is élőlények és nem szabad bántanunk őket vagy a természetet, mivel épp úgy élnek, mint mi.” Ez egybevág a már hivatkozott 10. és 11. szabály megállapításaival, ahol a páli bhūtagāma szó azt jelenti: „egy élőlény otthona”. Az erdei szerzetesek igen nagy tisztelettel voltak a növények, különösen a fák iránt, „egy fa töve” hagyományosan lehet a szerzetes szállása, és a Buddha életének minden nagyobb fordulóján is megjelennek a fák, így idézett megvilágosodása és első beszéde mellett születésekor és halálakor is.

Természetesen a Buddha tanítása minden olyan növénytermesztési megoldást támogat, amely kerüli az egészségkárosító vegyszerhasználatot, és a lehetőségek szerint leginkább közelít a bio-gazdálkodáshoz, igyekszik egy kedvező állapotot fenntartani, miközben nem esik áldozatul a „fenntartható fejlődés” hazug csapdájában, igyekszik mellőzni minden etikátlan módszert, úgy a termesztés, mint a kereskedelem területén, ezzel támogatva az egészséget és az életet.

Ami nehezen elképzelhető, hogy egy kolostor állattartásra vállalkozzék, hacsak nem az állatok életének megőrzése érdekében, hiszen a szerzetes állatot végképp nem pusztíthat, vagy teremthet lehetőséget másoknak állatok elpusztítására (Megvallandó vétkek 61.).

Farkas Pál