Thich Nhat Hanh: Hogyan gyakoroljuk az ölelés meditációt?

Thich Nhat Hanh verseit és tanításait sok buddhista gyakorló ismeri már Magyarországon is. Ölelés meditációja megoldás lehet a karantén okozta családi feszültségek oldására is. Ha pedig véget ér majd a társasági távolságtartás, akkor többi rég látott barátunkkal, családtagunkkal is alkalmazhatjuk ezt a remek gyakorlatot.
Talán sokakban felmerül a kérdés, hogy hogy is pattanhatott ki pont egy keleti mester fejéből ez a nagyon is nyugati elképzelés. Hogyan született meg a mesterben az ölelés meditációjának az ötlete, melyben elegyíti a keleti (légzésfigyelés) és a nyugati (nyilvánosan ölelkezni) tradíciót egy új, univerzális emberi önkifejezesési formát – kommunikációt alkotva? Íme, egy kis háttér információ a történethez Thich Nhat Hanh: How to Love (Hogyan szeressünk) című könyvéből:
“1966-ban egy barátom kikísért az Atlanta Reptérre. Ahogy búcsúszkodtunk, egyszer csak megkérdezte: “Meg szabad ölelni egy buddhista szerzetest?” Az én hazámban nem szokás az ilyesmi, de aztán így gondolkodtam: “Én egy Zen tanító vagyok. Ez nem okozhat különösebb gondot nekem.” Így aztán a következő választ adtam neki: “Miért ne szabadna?” Mire jól megölelt, én viszont eléggé merev maradtam a karjai közt. Még a repólőn is azon gondolkodtam, hogy ha Nyugaton szeretnék dolgozni a barátaimmal, akkor bizony meg kell tanulnom a nyugati kultúrát és szokásokat.” Talán ez volt az a pillanat, amikor megszületett a mester fejében az ölelés meditáció gondolata.
“Amikor remeteként éltem, sok szép fát ültettem. Sétáló meditációim során gyakran megállok és megölelek egy-egy fát néhány lélegzetvételnyi időre. Ez nagyon jól feltölt. A fa erőt ad, és nekem mindig úgy tűnik mintha reagálna is az ölelésemre és lélegzetemre.

Bár a fák a legtöbb esetben kéznél vannak, az emberek nem biztos hogy elérhetők. Sokszor nem lehetünk együtt szeretteinkkel. Lefoglalnak egyéb dolgok: a munkánk, a napi hírek. Az ölelés meditáció egy tudatos gyakorlás. Ha nem vagyunk jelen, nem tudunk ölelni sem. Megtérhetünk magunkba, hogy teljes mértékben jelen legyünk és elérhetőek legyünk a másik számára. Ha nem ebben a szellemben gyakoroljuk az ölelést, akkor csak tartalom nélküli rituálé marad. Ha tudatosak vagyunk és jelen vagyunk, akkor viszont az ölelés nagyon erős gyógyító és átalakító erővel bír és megbékéléshez vezet.”
No de lássuk, hogy is kezdjünk hozzá:

“A gyakorlás abból áll, hogy igazán jól megöleled a két karoddal a másikat. Azonban valóban érezni kell azt, akit karunban tartunk, nem csak úgy ímmel-ámmal lapogatni a hátát, hogy érezze hogy tényleg ott vagyunk, hanem tudatos légzéssel, teljes testünk, szellemünk és szívünk ölelésével tartani. Az ölelelés meditáció a mindfulness gyakorlása is. “Belélegzem a levegőt és tudatosítom magamban hogy egy számomra kedves, élő embert tartok a karjaimban. Kifújom a levegőt: nagyon fontos ez az ember számomra.” Ha így lélegzünk, amíg karunkban tartjuk a másikat, akit szeretünk, akkor a gondoskodás és szerető elfogadás energiája át fogja járni azt az embert, fel fogja tölteni és ki fog tőle virulni.”
“Nagy öröm szeretteinket ölelni, de ne gondoljuk, hogy ez egyszerű dolog. Nagyon is elképzelhető, hogy szeretnénk megölelni a másikat, de az nincs jelen – lefoglalják egyéb dolgai, dühös vagy éppen aggódik. Az ölelés nagyon mély gyakorlat és mindkét féltől teljes jelenlétet kíván. Ezért nem olyan egyszerű. Tehát meg kell tanulnunk a mikéntjét.

Az ölelés arra is jó, hogy tudatosítsuk magunkban a múlandóságot. Minden ölelésről tudnunk kell, hogy lehet az az utolsó. A dolgok múlandó természetének elmélyült tudatosítása mindfulness gyakorlás is. Minden gyakorlástól természetesebben, jólesőbben tudjuk majd ölelni egymást, a másik iránti teljes elfogadással. Ezért ezt nagyon jó gyakorolni olyankor amikor dühösek vagytok egymásra.”
“Amikor megöleljük egymást, összeér szívünk és felismerjük, hogy nem vagyunk különálló lények. A tudatos és koncentrált ölelés megbékélést, gyógyulást, megértést és sok-sok boldogságot eredményez. Ez a gyakorlás számos embert kibékített már egymással – apákat fiúkkal, anyákat lányukkal, barátot baráttal és így tovább.” A mester megjegyzi, hogy a gyakorlat alapja az egyik buddhista alaptétel: a függő keletkezések tana.
“Az ölelés nagyon mély gyakorlás; teljes mértékben jelen kell lennünk hogy jól csináljuk. Amikor megiszom egy pohár vizet, akkor száz százalékban átadom magam a vízivásnak. Mindneki megtanulhatja hogy így élje élete minden percét.
Ölelkezés előtt álljatok egymással szembe, figyeljetek a légzésetekre, legyetek valóban jelen. Azután tárjátok ki a két karotok és öleljétek meg a másikat. Az első belégzés-kilégzéskor tudatosítsátok magatokban, hogy éltek; a második belégzés-kilégzéskor gondoljatok arra, hogy hol lesztek háromszáz év múlva; a harmadik belégzés-kilégzéskor pedig tudatosítsátok azt, hogy milyen nagyszerű, hogy még mindketten éltek még.
Amikor így ölelsz valakit, akkor válik csak igazán valóssá a másik: megtelik élettel. Nem kell arra várni, hogy a másik elutazzon messzire; öleljétek meg egymást most és töltekezzetek a barátotok erejével és melegségével ebben a pillanatban.”

A Lion’s Roar oldalon megjelent Thich Nhat Hanh dharmabeszéd és a mester How to love című könyve alapján összeállította és a verseket fordította: Balogi Virág