Zöld Írók pódiumbeszélgetés a Héthatár Irodalmi fesztiválon

Kik azok a zöld írók? Akik erdei ösvényeken járva ihletődnek leginkább, vagy a város dzsungelében gondolnak romantikával a természet csendjére? Élik, avagy képzelődnek titkos kertjeikről? Annyi biztos, hogy olyanok, akiknek fontos a természet, a fák, a hegyek, a folyók, és akik ezek védelmében tollat is ragadnak, pódiumokon szavalják verseiket. Szívükben pedig a zöld ezernyi árnyalata szikrázik…

Zöld Írók pódiumbeszélgetés a Héthatár Irodalmi fesztiválon

A Héthatár Irodalmi Fesztiválon Nógrád megye festői, főleg palócok lakta kis falujában, Terényben július 15-én, szombaton többek között zöld írókat is hallgathattunk. Egy pódiumbeszélgetés keretei között életükről, zöld gondolataikról meséltek a közönségnek és verseiket szavalták. Ughy Szabina, Szilágyi-Nagy Ildikó és Weiner Sennyei Tibor gondolataival ismerkedhetett a közönség. Ezt az eseményt hoztuk el a BuddhaFM rádió hallgatóságának.

Kik azok a zöld írók? Akik erdei ösvényeken járva ihletődnek leginkább, vagy a város dzsungelében gondolnak romantikával a természet csendjére? Élik, avagy képzelődnek titkos kertjeikről? Annyi biztos, hogy olyanok, akiknek fontos a természet, a fák, a hegyek, a folyók, és akik ezek védelmében tollat is ragadnak, pódiumokon szavalják verseiket. Szívükben pedig a zöld ezernyi árnyalata szikrázik…

Kedvcsinálónak néhány vers a költőktől:

UGHY SZABINA

Szelfi

A szmog annyira sűrű Pekingben, hogy a fényre éhező tömegek elözönlötték a Tiananmen
teret, ahol hatalmas digitális képernyőkre vetítik a virtuális égboltot, olvasom egy internetes
oldalon. Az egyik fotón vörösen izzik a nap, mint a nyílt törés, a másikon zöld hegygerincek,
felhők az égbolton, a harmadikon egy felirat kínaiul, a légkör megóvása mindannyiunk
felelőssége. Nem tudom, hajnal van-e a képeken vagy éjszaka az emberek csak sötét
kontúrjukban különböznek a betontól, két árnyékot vet a testük, arcukon maszkok, kezükben
fényképezőgép, magukat fotózzák kinyújtott karral. Szép, ahogy a pusztulásban is ott van a
megtartó szándék.

A szél örömére

Napok jöttek és múltak.

Hazátlan reggelek,

jóság mindenütt.

A látás megfeszülése fájt,

mint árnyék a fénynek.

A felismerés egyszerű volt,

mint a horizont vonala,

a sirályok fehérsége.

Idegenné utaztam magam a létben.

Csak mikor feltámadt a szél,

voltam kevésbé egyedül.

Álltam benne, 

hogy megismerjen,

gyalogoltam benne, 

hogy átadjam magam, 

s hogy gyönyörködjön,

futottam vele.

 

SZILÁGYI-NAGY ILDIKÓ

Altató

Behálózza a kertet a pók,
ragacsos fonala takar minden
szemet, vetett ágyat kutat, takarók
sikítva bomlanak, ha eligazítja
a vágyat egy tétova szándék.
Lebomlik és elmállik
a szándéktalanság, a nappal rozoga
sufni, pók szövi a szemeket. Újra
győznek a fénytelen álmok.

 

WEINER SENNYEY TIBOR

Füstifecske

gyermekkoromban füstifecskét mentettünk

sosem tudtam addig miért füsti mígnem

apró kezeimbe fogtam rémülten remegő

hevesen dobogó szívével közepén azt a 

kicsiny madarat majdnem szent csíntevő

ferenc öcsémmel fészerben fészket építettünk

gyerekként a gyerekmadárnak ételként

bogarakat gyűjtöttünk s a fölnőttek megértő

mosollyal legyintettek ránk: „Nem fogja 

túlélni, kiesett fészkéből ez a szegény és

szerencsétlen madár!” de mi elhatároztuk

hogy márpedig élni fog túlélni sőt ő lesz

a legfüstibb-füstifecske a földön „Hiába

etetitek!” mondták a fölnőttek „Hiszen

a fészekben anyja-apja elébb megrágták,

kissé megemésztették a bogarakat, és így

öklendezték fel neki. Nyerset ti sem esztek.”

és mi majdnem szent ferenc csíntalan 

fivéremmel megrágtuk és előemésztettük

a bogarakat és így öklendeztük fel neki

csőrébe adtuk és tényleg megette már

erre a fölnőttek undorodva mondták, hogy

„Szomjan fog halni, mert a füstifecske

szülők csőreikből itatták, belelehelték

a hajnali fűszálakon megálló kristálypárát.”

és erre mi pirkadatkor négykézláb

felnyaltuk az udvari gyepről a hajnali

pírban a párát és csőrébe leheltük

mire a fölnőttek mostmár aggódni kezdtek 

értünk és titkon kiengedték a macskát

de mi elbarikádoztuk a fészert hangosan

és énekelve kergettük el az ősök vadját

és mikor megnőtt és megerősödött 

füstifecskénk láttuk hogy sajnos nem száll

és milyen is az a nem repülő madár

mint a nem beszélő nem olvasó nem író

ember lehet gondoltuk ezért majdnem

szent ferenc csíntalan öcsémmel

kartonból fekete szárnyakat füstifecske

formát vágtunk és feketére kentük

majd avarból tüzet gyújtottunk 

és a fekete füstbe szárnyaink bele-

legyeztük mert sosem tudtam igazán 

miért füsti a füstifecske mígnem kezembe 

nem tartottam és hozzá egészen közel 

nem hajoltam és éreztem bizony 

a füstifecskéknek füstszaga van ezért 

mi is füstösek lettünk szárnyainkkal 

hogy aztán kismadarunk előtt imitáljuk 

a repülést ott csapkodtunk majdnem szinte

teljesen szent ferenc csíntalan öcsémmel

a dunántúli udvaron verdeső madárka

előtt mígnem a fölnőttek legnagyobb

csodálkozására a füstifecske felszállt

nagy hurkokban örömteli köröket

tett felettünk és elreppent messze

mi pedig vártunk késő esteledtig

leeresztett karton fekete füstös

szárnyainkkal két koszos kis 

dunántúli utcagyerek hogy hátha

visszajön hátha visszatér barátunk

akit kilöktek a fészekből talán valami 

elszánt kakukkfióka tehette 

de a fölnőttek mondták hogy itt az éj

minket az ágy hív fecskét meg az ég

és készüljünk fel soha többé nem

látjuk őt mégis a következő tavaszon

füstifecske fészek épült a fészer

eresze alá és mi tudtuk hogy ő az

és éveken át is ő volt és gyermekei

ősszel messzi dél felé repültek de

tavasszal újra megjelentek s mikor

felnőttem én is és a fészekből el-

kerültem szárnyszegetten kóboroltam

egy-egy füstifecske család mindig

ereszem alá fészkelt ebből tudtam

jó helyen vagyok mígnem egy késő

ősszel a messzi dél partjait elértem

otthonomtól távol szomjas voltam

és éhes voltam és repülni sem tudtam

és sírtam hogy fészket építeni fiókát

nemzeni repülni tanítani én sebzett

félszárnyú pihimadár odahaza

miért nem tudok és a déltenger nem

felelt száraz szél marta szám

mígnem megjelent egy füstifecske

megrágta és előemésztette a

szavakat és így táplált fel engem

csőrében édes verseket hozott és 

így itatott engem nem csak repülni

az a füstifecske élni tanított 

 

Sanur, 2013. október 17.  

 

Az adás időpontja: 2017-07-24, hétfő: 9:00, 25. kedd 12:00, 26. szerda 15:00, 27. csütörtök 18:00, 28. péntek 22:00, 29. szombat 9:00