A tiszteletreméltó Pomnyun Szunyim széles körben ismert és tisztelt koreai dharma tanító, író és társadalmi aktivista.

Pomnyun Szunyim az Összekapcsolódva Társaság (Join Together Society – JTS) nevű humanitárius segélyszervezetet az elkötelezett buddhizmus együttérzésének kifejezéseként alapította meg, és azon az elven alapul, hogy mások segítése a legjobb módja annak, hogy az ember saját életét gazdagítsa. A JTS-t, amelynek feladata, hogy reményt, megerősítést és önállóságot adjon a fejlődő országok hátrányos helyzetű közösségeinek, fizetetlen önkéntesek irányítják és működtetik, akik biztosítják, hogy minden adomány a marginalizált közösségek javát szolgálja. A JTS humanitárius katasztrófák sújtotta országokban is végez segélyezési munkát, és humanitárius projektekben vett részt Bangladesben, Kambodzsában, Laoszban, Mianmarban, a Fülöp-szigeteken és Srí Lankán. A JTS az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának (ECOSOC) különleges tanácsadói státuszát is elnyerte.

Számos szervezetet, kezdeményezést és projektete alapított világszerte. A fent említett Összekapcsolódva Társaság (Join Together Society – JTS) Koreán túl ő alapította a Jungto Society-t, ami egy a Buddha tanításain alapuló önkéntes közösség, feladatuk a szenvedéshez vezető modern társadalmi problémák kezelése; az Ecobuddha egy olyan szervezet, ami a környezeti etikára és a fenntartható életmód buddhista szellemiségű stratégiáinak kidolgozására fókuszál; a Good Friends (Jóbarátok) egy olyan szervezet, ami a két Korea észak és dél közötti megbékélésért és együttműködésért dolgozik, valamint humanitárius segítséget nyújt az észak-koreaiaknak. A tiszteletreméltó Pomnyun Szunyim szorosan együttműködik az Elkötelezett Buddhisták Nemzetközi Hálózata (International Network of Engaged Buddhists – INEB) szervezettel is.

2020-ban a japán Nivano Béke Alapítvány (Niwano Peace Foundation) a 37. Nivano Békedíjat a tiszteletreméltó Pomnyun Szunyimnak adományozta nemzetközi humanitárius munkája, környezetvédelmi és társadalmi aktivizmusa, valamint a különböző vallású és kultúrájú közösségek közötti bizalom és jószándék kiépítésére tett fáradhatatlan erőfeszítései elismeréseként. 

Lásd még Összekapcsolódva című cikkünket

A Pomnyun Szunyim bejegyzés először Adásban a Tan, Buddha FM-én jelent meg.

Láma Zopa Rinpocse 1945-ben született Nepálban. Három évesen ismerték fel Lavudo Láma reinkarnációjaként. Tíz évesen utazott Dél-Tibetbe, ahol Domo Gese Rinpocse irányításával folytatta tanulmányait és meditációs gyakorlatait. 1959-ben kénytelen volt elmenekülni, Bhutánban lelt menedékre.

Ezt követően menekültként az indiai Nyugat-Bengáliába utazott, ahol először találkozott Láma Jeshével, aki később a legközelebbi tanítója lett. 1967-ben költöztek mindketten Nepálba, ahol megalapították Kopan és Lavudo kolostorokat.

1975-ben, Thubten Jese lámával közösen alapította meg a Mahajána Hagyomány Megőrzéséért Alapítványt (FPMT) Nepálban, ami nyugati diákoknak kezdte el tanítani a buddhizmust. Azóta az FPMT az egész világon elterjedt. 37 országban tevékenykednek különböző projekteken Dharma-központjaikban. Láma Zopa lett az Alapítvány szellemi vezetője, miután Láma Jese 1984-ben elhunyt.

Láma Zopa az alapítványával számos jótékonységi projektet is vezetett, többek között a dél-indiai Szera Dzse kolostorban tanuló 2500 szerzetes tanuló étkezését is biztosította. 

Láma Zopa 2023. április 13-án, 78 évesen hunyt el hazájában Nepálban, a Kopan kolostorban. 

Buddhistdoor

FPMT

A Láma Thubten Zopa Rinpocse bejegyzés először Adásban a Tan, Buddha FM-én jelent meg.

Jonge Mingyur Rinpocse

Vadzsrajána buddhista tanító, elismert és közkedvelt meditációs mester, író. 

Mingyur Rinpocse 1975-ben született a Tibet és Nepál közötti himalájai határvidéken. Apja, Tulku Urgyen Rinpocse hatására már gyermekkora óta vonzódott a szemlélődő élethez, már ekkor éveket töltött szigorú elvonulásban. Már tizenhét évesen tanítani hívják a kolostorába az egyik három éves elvonulás alkalmával, ami igen ritka lehetőség egy ilyen fiatal láma számára. Ezzel párhuzamosan elvégezte a hagyományos buddhista filozófiai és pszichológiai képzését, majd szerzetesi kollégiumot alapított észak-indiai kolostorában.

A tibeti buddhizmus meditatív gyakorlatainak és filozófiájának beható ismerete mellett Mingyur Rinpocse kifejezetten komoly érdeklődést mutat a nyugati tudomány és pszichológia iránt. Már viszonylag fiatalon párbeszédet kezdeményezett a híres agykutatóval, Francisco Varela-val, aki azért érkezett Nepálba, hogy apjától meditációt tanuljon. Ennek a kapcsolatnak az eredménye, hogy évekkel később, 2002-ben több más aktív meditátor mellett felkérést kapott egy neurológiai kísérletben való közreműködésre. A Wisconsin-Madison Egyetem Waisman Laboratóriuma a meditáció agyra gyakorolt hatását vizsgálták hosszú időn át meditációt gyakorlók esetében. Az eredményekről számos publikáció született. 

Mingyur Rinpocse a világ öt kontinensén számos elvonuló központban oktat. A saját meditációs nehézségeiről is sok humorral valló tanítót tanítványok ezrei kedvelték meg világszerte. 

2011. nyarán elhagyta bódhgájai kolostorát és magányos “vándorló elvonulásba” kezdett. A Himalája és India vidékeit bejáró kalandos zarándoklata négy és fél évig tartott. Indiai és nepáli kolostorainak felügyelete mellett minden évben szakít időt arra, hogy utazzon és tanításokat adjon világszerte.                             

Több könyv szerzője is, magyarul a Szerelemben a világgal című művét olvashatjuk. 

A Rinpocse kifejezetten aktív a szociális médiában, Facebook oldala mellett a Youtube-on is megtalálhatjuk. Ez utóbbi platformon sok videóban láthatjuk és kaphatunk tőle tanításokat, segítséget a meditációs gyakorlatokhoz. 

Részletes életrajz PDF

Forrás – Tergar

A Jonge Mingyur Rinpocse bejegyzés először Adásban a Tan, Buddha FM-én jelent meg.

Ácsán Kaljánó

Az 1961-ben Hitchin-ben született Ácsán Kaljánó 17 éves kora óta gyakorolja a buddhizmust. Először 1980-ban látogatott először Amarávatí-ba. Világiként a gyakorlási ösvénye és az érdeklődése kórházi tevékenységekhez vezette, ahol közel húsz évet töltött el neurológiai rehabilitációra és tanulási zavarokra szakosodott klinikai pszichológusként, fizikoterapeutaként és tai chi oktatóként.

Különösen a test és a tudat közti kapcsolat feltárása érdekelte. Felfüggesztette Ph.D pszichológiai tanulmányait a Southampton Egyetemen hogy anagárika legyen a Chithurst Kolostorban ahol 1998-ban kapta meg a teljes bhikkhu-vá avatást. Azóta járt Olaszországban, Thaiföldön és Ausztráliában. 

Ácsán Kaljánó jelenleg a norvégiai Lókuttara Vihára (Skiptvet Buddhist Monastery) apátja. 

Forrás – Open the Sky

A Ácsán Kaljánó  bejegyzés először Adásban a Tan, Buddha FM-én jelent meg.

Dilgó Khjence RinpocseVadzsrajána mester, költő, tudós, a huszadik század egyik legnagyobb hatású tanítója. Számos nagy mester tanítója, így például Őszentségéé a Dalai Lámáé, vagy Dzongszár Khjence Rinpocsé-é is, utóbbinak gyökérguruja is egyben.

Kelet-Tibetben, a Dergé tartományban született 1910-ben egy olyan családban, ami az eredetét a híres 9. századi tankirályig, Triszong Decenig vezeti vissza. Már édesanyja méhében egy eljövendő nagy mesternek ismerte fel Mipham Rinpocse.

Képzését a kelet-tibeti Khamban lévő Sencsen kolostorban kezdte tizenegy évesen, ahol tanítója, Sencsen Gyalcap Gyurme Pema Namgyal a 19. századi nagy bölcsességmester, Dzsamjang Khjence Vangpó (1820-1892) inkarnációjának ismerte fel. A “khjence” kifejezés egy szóösszetétel, a “khjen” bölcsességet, míg a “ce” együttérzést jelent.

Sencsenben töltött évei alatt a rinpocse mind a négy hagyományvonal több mint ötven tanítótójától tanult és kapott átadásokat, meghatalmazásokat. Tizenöt éves korától huszonnyolc éves koráig csendes elvonulásban valósította meg a gyakorlatba a korábban elsajátított tanításokat. Ezután második gyökérgurujától, Dzsamjang Khjence Csökji Lodrötől tanult, aki Dharmaörökösének nyilvánította.

Miután Tibetből elmenekülni kényszerült, vándortanító lett. Beutazta a Himaláját, egész Délkelet-Ázsiát, Indiát, Európát és Észak-Amerikát mindenfelé tanításokat és átadásokat adva. A Dalai Láma elsőszámú dzogcsen mesterének tekinti, mindemellett a tibeti buddhizmus minden irányzatának vonaltartója is egyben. Mindezeken túl nagy hangsúlyt fektetett a “rimé”, azaz a szektariánusságon való túllépés szellemének, ami Dzsamjang Khjence Vangpóra, azaz előző születésére vezethető vissza.

A bhutáni királyi család tanítója is volt. 1991-ben Bhutánban távozott.

Az életéről készült dokumentumfilm megtekinthető a Youtube-on:

Forrás – Rigpawiki

A Dilgó Khjence Rinpocse bejegyzés először Adásban a Tan, Buddha FM-én jelent meg.

Bhutáni származású vadzsrajána mester, tulku, vándortanító, író, fotográfus, és filmkészítő. 1961-ben született Kelet-Bhutánban egy mélyen vallásos buddhista családba.

Hét éves korában ismerte fel Őszentsége Szakja Trizin mint tulku, Dzongszár Dzsamjang Khjence Csökji Lodrö újraszületéseként. A 19. század óta tartó újraszületési láncolat Mandzsúsrí, a bölcsesség bódhiszattvájának a megtestesülése.

A szakja vonal vezetőjén kívül még más iskolák mestereitől is kapott beavatásokat és meghatalmazásokat, így többek között Őszentségétől a 16. Karmapától, Őszerntségétől Dudjom Rinpocsétől, Nyosul Khen Rinpocsétől és Csatral Rinpocsétől  is.

Gyökérguruja, akit meditációs látomásában “miondig a feje felett látott” a nagyhatású Dilgó Khjence Rinpocse, akinél hét éves kora óta tanult.

Már tinédzserkorában épít egy kis elvonulóközpontot a szikkimi Ghezingben, majd utazni és tanítani kezd. A ‘80-as években kezdi meg a dergei Dzongszár kolostor helyreállítását, ami előző inkarnációjától, Csökji Londrötől örökölt kötelessége volt.

Több intézetet is alapított. Elsőként a Dzongszár Intézetet (Dzongsar Institute) Indiában, ami ma már elődje nevét viseli (Chökyi Lodrö Institute of Dialectics) és a buddhista filozófiával foglalkozik.

Noha minden tibeti hagyományvonalból kapott átadást és meghatalmazást, ő maga a hagyományvonalakon feletti, rimé szemléletet követi. Ez azonban nem szinkretista hozzáállást jelent, a nagy iskolák tanításait teljes mértékben tiszteletben tartja, nem higítja és nem keveri őket, belőlük el nem vesz és hozzájuk nem ad.

A skolasztikus tanulmányok mellett rendkívüli fontosságot tulajdonít a gyakorlásnak is, amiben viszont a már-már feledésbe merülő hagyományos formákat részesíti előnyben.

Rendkívüli munkabírásának és elszántságának a további bizonyítékai az általa alapított Siddharta’s Intent szervezet ami a rinpocse tanításait, elvonulásait szervezi, fogja össze, a Khyentse Foundation ami a nagyratörő terveinek anyagi hátterét biztosító alapítvány. Nagyszabású vállalkozása még a 84.000  projekt, ami egy nemzetközi erőfeszítés arra, hogy a tibeti kánont lefordítsák és elérhetővé tegyék a világ lehető legtöbb nyelvén.

A mester számos nagy sikerű könyv szerzője is amelyeknek közös jellemzője, hogy a buddhista alaptanításokat hitelesen és közérthetően közvetítse az olvasók felé. A “Mitől nem leszel buddhista” című magyarul is megjelent.

Mindamellett, hogy fő tevékenysége a buddhadharma tanítása világszerte, érzékeny a művészetek iránt is. Jó szemű fotográfus és filmrendező is. Nagy sikerű és díjnyertes filmjei közül Magyarországon “Az isteni játék” címmel vetítették 1999-es “The Cup” című első nagyjátékfilmjét.

Források: Siddhartha’s Intent

Khyentse Foundation 

A Dzongszár Dzsamjang Khjence Norbu Rinpocse bejegyzés először Adásban a Tan, Buddha FM-én jelent meg.

Jack Kornfield

A Spirit Rock Meditációs Központ alapító tanítója, író, buddhista gyakorló, a nyugati buddhista mindfulness gyakorlatok egyik kulcstanítója. 

Jack Kornfield Thaiföldön, Indiában és Burmában képezte magát buddhista szerzetesként. 1974 óta tanít meditációt nemzetközi szinten, a buddhista éberségmeditációra alapuló mindfulness gyakorlatok nyugatra történő bevezetésének egyik kulcsfigurája. Miután 1967-ben a Dartmouth College ázsia tanszékén diplomát szerzett, a békehadtesthez csatlakozott és orvosi csapatokban dolgozott a Mekong-völgyben. Éppúgy tanult a thaiföldi buddhista mestertől, Ácsán Cshá-tól, mint a burmai Mahasi Sayadaw-tól. Az Egyesült Államokba visszatérve Sharon Salzberg és Joseph Goldstein tanítókkal közösen megalapította a massachusetts-i Barre-ban az Insight Meditation Society-t, valamint Kaliforniában, Woodrace-ben a Spirit Rock Center-t. Az évek alatt Jack világszerte tanított meditációs központokban és egyetemeken, vezette a Nemzetközi Buddhista Tanító (International Buddhist Teacher) találkozókat, korunk számos nagy tanítójával dolgozott együtt. Ph.D fokozata van klinikai pszichológiából, emellett apa, férj és aktivista.

Számos könyv szerzője, amelyeket több mint húsz nyelvre fordítottak le. Közülük magyarul a Bölcs szív , és Az élő Dharma  című munkáit olvashatjuk. 

Forrás – Jack Kornfield weboldala 

A Jack Kornfield bejegyzés először Adásban a Tan, Buddha FM-én jelent meg.

Ácsán Amaro (szül. 1956) théraváda buddhista szerzetes és tanító, a délkelet-angliai Chiltern-hegység keleti végén található Amaravati buddhista kolostor apátja. A központot, amely a gyakorlatban éppúgy a hétköznapi emberek, mint a szerzetesek számára jött létre, a thaiföldi erdei hagyomány és a néhai Ácsán Chah tanításai inspirálták. Legfőbb prioritásai a buddhista etika gyakorlása és tanítása, valamint a hagyományos koncentrációs és belátás meditációs gyakorlatok, mint a szenvedés feloldásának hatékony módja.

Ácsán Amaro J. C. Horner néven született Kentben. A Sutton Valence School-ban és a Bedford College-ban, majd a Londoni Egyetemen tanult. Ácsán jelentése tanító. I. B. Horner (1896-1981), a Pali Text Society néhai elnökének másod-unokatestvére.

Eltekintve egy bizonyos érdeklődéstől Rudolf Steiner elméletei iránt – amelyekkel Trevor Ravenscroft ismertette meg – Amaro fő érdeklődési köre az egyetem elhagyása után saját bevallása szerint nagyjából megegyezett a kor szkeptikus diákjai körében szokásos témákkal: szex, drogok és rock’n’roll.

Miután pszichológia és fiziológia szakon kitüntetéses diplomát szerzett, 1977-ben Malajziába, Indonéziába és Thaiföldre utazott egy meghatározatlan, „nyílt végű” spirituális keresésre. Valahogy Thaiföld északkeleti részén, a Wat Pah Nanachat erdei kolostorában találta magát. Ácsán Cshá karizmatikus hatása és a rangidős amerikai szerzetes, Ácsán Pabhakaro bátorítása döntő volt. Ez megváltoztatta az életét. Miután világi követővé vált, négy hónappal később novícius lett. 1979-ben Ácsán Cshától megkapta az upaszampadát, és théraváda bhikkhuként tett fogadalmat. Ezután két évig maradt Thaiföldön, majd visszament Angliába, hogy segítsen Ácsán Szumédhónak a nyugat-sussexi Chithurst kolostor megalapításában. 1983-ban apátja áldásával a northumberlandi Harnham Viharába költözött. A teljes 830 mérföldes utat gyalog tette meg, amiről 1984-ben megjelent Tudong című kötetében írt krónikát: The Long Road North.

Az 1990-es évek elején Amaro több tanító útra ment Észak-Kaliforniába. Sokan, akik részt vettek meditációs elvonulásain, lelkesedni kezdtek egy állandó szerzetesi közösség létrehozásának lehetőségéért a térségben.

Amaravati a fő tartózkodási helye még Angliában, időközben jelentős földadományt kapott Mendocino megyében Hszüan Hua chan mestertől, a Talmage-i Tízezer Buddha Városának alapítójától. A földet egy erdei elvonulási hely létrehozására jelölték ki. Mivel Ácsán Szumédhó néhány éve tisztelte a kínai mestert, mindkét apát abban reménykedett, hogy a központ – egyéb erényei mellett – szimbolikus kapocsként szolgál majd az egyébként különálló théraváda és mahájána vonalak között.

Alétesítmény az Abhayagiri nevet kapta. Gondozását laikus gyakorlók egy csoportjára, a Szanghapála Alapítványra bízták. Ácsán Pasannót nevezték ki az Abhayagiri alapító társ vezetőjévé Ácsán Amaróval együtt. Utóbbi 2010. február 8-án bejelentette, hogy elhagyja Abhayagirit és visszatér Angliába, miután elfogadta Ácsán Szumédhó felkérését, hogy kövesse őt Amaravati apátjaként.

Thai tiszteletbeli rangok:
2015. december 5. – Phra Videsabuddhiguṇa (พระวิเทศพุทธิคุณ)[8]
2019. július 28. – Phra Raj Buddhivaraguṇa Vipulasasanakiccadara Mahaganissara Pavarasangharama Gamavasi (พระราชพุทธิวรคุณ วิบูลศาสนกิจจาทร มหาคณิสสร บวรสังฆาราม คามวาสี)

A Ácsán Amaro bejegyzés először Adásban a Tan, Buddha FM-én jelent meg.

Ácsán Kongrit Ratanavanno üzenete a Buddha FM hallgatóinak:

Ajahn Ratanavaṇṇo 1971. február 10-én született az északkelet-thaiföldi Koratban.
A középiskola elvégzése után egy évig egy ipari vállalatnál dolgozott, majd mivel nem hívták be katonai szolgálatra, úgy döntött, hogy három hónapig szerzetes lesz. Ez a három hónap határozatlan ideig tartott. Ötödik szerzetesi évében Ajahn Ratanavaṇṇo a Wat Pah Nanachatba költözött, ahol a kolostor titkáraként tevékenykedett.
1999-ben egy évet töltött az Abhayagiri kolostorban, majd 2001-ben Amaravatiba költözött.
Ajahn Ratanavaṇṇṇo 2012 novemberének végén tért vissza Amaravatiba, miután az előző három évet ismét Thaiföldön töltötte.

A Ajahn Kongrit Ratanavanno bejegyzés először Adásban a Tan, Buddha FM-én jelent meg.

A Sunrjú Szuzuki rósi bejegyzés először Adásban a Tan, Buddha FM-én jelent meg.