Bhután fővárosában, Thimphuban június 3-án, kedden megkezdődött a várva várt “Tudomány, Meditáció és Mindfulness Konferenciája”. A június 3-6. között zajló, négynapos, rangos szimpózium a himalájai királyság, Bhután ötödik nemzetközi buddhista konferenciája, amelyet a Zsung Dracang, Bhután központi szerzetesi testülete és a Bhutáni és GNH (Bruttó Nemzeti Boldogság) Tanulmányok Központja szervez és rendez.

A hasonló fórumok hagyományosan vadzsrajána megközelítésén túllépve ez a rendezvény, amely 2016-óta idén már ötödik alkalommal ad otthont Bhután, a buddhista hagyományok képviselői mellett a világi tudományok reprezentánsait is szívesen látja vendégül. A konferencia lehetőséget biztosít a találkozásra és eszmecserére a közel ötszáz résztvenőnek a világ minden tájáról, többek között Hongkongból, Magyarországról, Indiából, Japánból, Lettországból, Mianmarból, Dél-Afrikából, Thaiföldről, Ukrajnából, Venezuelából, az Egyesült Államokból de más országokból is.

A résztvevők között vannak kiváló, tudósok, filozófusok, a vadzsrajána buddhizmus haladó gyakorlói és a buddhista hagyományok vezető spirituális személyiségei is. Mindannyian azért gyűltek össze, hogy bemutassák, megvizsgálják és megvitassák a buddhista gyakorlatokat, gondolatokat és szempontokat, miközben olyan interdiszciplináris párbeszédek feltárására törekszenek, amelyek ezen ősi tanítások mély bölcsességének fényét képesek rávetíteni a XXI. században a technológia, a kutatás és a társadalom területeire.

Hétfőn, a konferenciát megelőző informális összejövetelen a vendégekhez szólva Cering Tobgé miniszterelnök néhány fontos megállapítást osztott meg a buddhista gyakorlatoknak a mai társadalomban való folyamatos jelentőségéről.

„Ha az elme nyugtalan, a kapcsolatok szenvednek, és ha a szív nehéz, még a legjobb technológia sem hozhat békét” – jegyezte meg Tobgé, hangsúlyozva, hogy már az alapvető tudatossági és meditációs gyakorlatok is bizonyítottan hatékonyak a laikus gyakorlók számára minden szinten.

A miniszterelnök azt is megjegyezte, hogy az éghajlati zavarok, a társadalmi és strukturális egyenlőtlenségek, valamint a mentális egészségre nehezedő nyomás nem egymástól különálló problémák: „A kezelésükhöz többre van szükség, mint szakpolitikákra és technológiákra; önmagunk, kapcsolataink és a világ, amelyben élünk, mélyebb megértésére van szükség, ami a mindfulness lényege.”

„Ezért van szükség erre a találkozóra, ahol a tudomány találkozik a meditációval, a kutatás az ősi bölcsességgel” – tette hozzá. „Ahogy a mindfulness globális mozgalommá válik, reméljük, hogy egyre több társadalom fogja megfontolni azokat a megközelítéseket, amelyek az elmét állítják a középpontba, mint számos kihívásunk forrását és megoldását. . . . Ez a konferencia ezt a jövőképet tükrözi.”

A több mint 200 nemzetközi küldött és 60 külföldi előadó között olyan tudósok és kutatók vannak, akik a buddhista kontextusban olyan témák széles skáláját vizsgálják, amelyek a XXI. század alapvető kérdéseivel foglalkoznak.Ilyenek többek között: idegtudományra irányuló kutatások; a mesterséges intelligencia; a pszichológiai és kognitív védelem; az oktatás és egészség; az életvitel környezeti dimenziói; valamint etikai és tudatossági tanulmányok.

Az előadók arra összpontosítanak, hogy gyors társadalmi, környezeti, gazdasági változások és a technológiai fejlődés közepette a fejlettebb meditációs gyakorlatok és technikák milyen kézzelfogható eszközökkel és utakon támogathatják az érzelmi intelligenciát, a kreativitást, a függőségből való felépülést, a neurodivergenciát és a mentális egészséget.

Az esemény egy mélyen spirituális és szimbolikus gesztussal nyílt meg formálisan az anyakirálynő, Őfelsége Asi Dordzsi Vangmo Vangcsuk, Ő Királyi Felsége, Szönam Décsan Vangcsuk hercegnő, Őeminenciája Vairócsana Rinpocse és Őeminenciája Dordzse Löpen, a Zsung Dracang képviselőjének jelenlétében.

A szimpózium megnyitó ünnepségét követő beszédében Dordzse Löpen hangsúlyozta a Buddhadharma felbecsülhetetlen bölcsességét és átalakító szerepét a gyakorlók és az emberi társadalom egésze számára.

„Nagy vonalakban a buddhizmust az egyetemes tanító, a Bhagavad Buddha, Sákjamuni fejtette ki. Függetlenül az általa alapított mélyreható tanításoktól vagy a buddhadzsnyánától, azok két ösvényben foglalhatók össze: a szútrajánában és a mantrajánában, amelyek mindegyike elvezethet az üdvösséghez vagy a felszabaduláshoz.

Ez a két jána vagy alapvető aspektus a felszabaduláshoz vezető útra mutat rá. A szútrjána, az az alapvető ösvény, ami az okok és feltételek működésére világít rá, míg a mantrajána a gyakorlás céljait és elérését helyezi a középpontba. Ez a két módszer alkotja azt a folyamatot, amely a felszabaduláshoz vezethet”.

Az összejövetel tantrikus szemléletére összpontosítva a tudományra, az odafigyelésre és a meditációra helyezett hangsúlyt, a Dordzse Löpen kiemelte a test, a beszéd és az elme három kapujának, azok megtisztításának és stabilizálásának fontosságát a meditáció legmélyebb előnyeinek megvalósítása érdekében.

A Dordzse Löpen így folytatta: „A test, a beszéd és az elme funkciói három kategóriába sorolhatók: a külső, a belső és a szent. Ami a külsőt illeti, ez elég egyszerű, ami azt jelenti, hogy tartózkodnunk kell attól, hogy a testünkön keresztül kárt vagy erőszakot kövessünk el.

Az elménknek általában, minden gyakorlatban, mentesnek kell lennie az ártalmas nézetektől. Tartózkodni kell a helytelen nézetektől … és minden olyan gondolattól, amely kárt okoz önmagunknak vagy másoknak. A vizualizáció vagy bármilyen más gyakorlat során az elme a fő moderátor vagy motor, amely a testet és a beszédet vezeti.

Azt mondják, hogy ha az elme stabilizálódik, és ha kellően letisztult, akkor spontán módon a testet és a beszédet is az egészséges tevékenységek felé fogja irányítani. De ugyanez az elme az is, amelyik visszahúz minket a múltba. Az, amely arra késztet minket, hogy légvárakat építsünk, tervezgessünk a jövőre irányulóan.

A gyakorlásunk gondolatához visszatérve azonban, el kell kerülnünk mind a múltba való folyamatos beleragadás, valamint a jövre irányuló elképzelések kergetését is. Ehelyett a jelen pillanatra kell összpontosítanunk, anélkül, hogy a zavaró érzelmek vagy más körülmények elvonnák a figyelmünket, vagy elbizonytalanítanának bennünket. Ha ebben a fegyelemben tudjuk megtartani a testünket, a beszédünket és az elménket, akkor nagyon helyes és egészséges módon fogunk tudni gyakorolni.”

A konferencia fő társszervezője, a Bhutáni és GNH Tanulmányok Központja (CBS) a bhutáni kormány megbízásából a bhutáni bruttó nemzeti boldogság (Gross National Happiness – GNH) fejlesztési koncepciójával kapcsolatos kutatásokat és egyéb tevékenységeket folytat és koordinál. A távoli, tengerparttól elzárt, a keleti Himalája ritka levegőjében fekvő Bhutánt rendszeresen a világ legboldogabb országai közé sorolják. A 2022-es népszámlálási adatok szerint mindössze 727 145 fős lakosságával Bhután a világ egyik legkisebb és legkevésbé iparosodott országa, mégis jelentős tapasztalatokkal rendelkezik a fenntartható gazdasági növekedés kényes egyensúlyának fenntartásában, amelyet a gazdasági fejlődés konzervatív, GNH-alapú megközelítésében foglaltak össze.

Az egy főre jutó nemzeti boldogság (GNH) filozófiáját az ország negyedik uralkodója, Dzsigme Szingye Vangcsuk király vezette be az 1970-es évek végén. Az elképzelés a királyság hagyományos buddhista kultúrájából táplálkozott. A GNH a nemzeti fejlődés mérésére szolgáló hagyományos mérőszámok – mint például a bruttó nemzeti termék (GNP) vagy a bruttó hazai termék (GDP) – alternatívájaként négy alapelvre vagy „pillérre” épül: a jó kormányzás, a fenntartható társadalmi-gazdasági fejlődés, a hagyományos kultúra megőrzése és támogatása, valamint a környezetvédelem.

A Bhutáni és GNH Tanulmányok Központjának elnöke, Dasó Karma Ura ékesszólóan üdvözölte a vendégeket és a résztvevőket, és megosztotta a  véleményét azokról a szerencsés körülményekről, amelyek az elmék és a törekvések e jelentős találkozóját övezik.

„A XVIII. századi nagy költőt és adeptust, Dzsigme Lingpát idézve, akinek ‘A gyülekezés dalát’ Az egyik neves énekesünk adta elő ma reggel: eljöttünk erre a gyűlésre, vagy Dzsigme Lingpa képi megfogalmazásában leszálltunk erre a fára – mert tanítványait a fára szálló pávákhoz hasonlította -, és ez egy kívánságteljesítő fa, ami korrelált a törekvéseink és a karmánk miatt, ha hiszünk ebben.

Ez egy nagyon gyümölcsöző esemény lesz, ahol – az ő szavaival élve – megihatjuk a szentség nektárját, az amritát, ami megérlel és felszabadít minket. És az erről az összejövetelről szóló versében, természetesen Tibetben, egy bhutáni volt a téma, aki a fő tanítványa lett.

Dzsigme Lingpa versében a meditációs gyakorlatáról ezt írta, hogy még akkor is, amikor nem meditált, látta az istenségeinek látomását; és még akkor is, amikor nem meditált, olyan állapotban volt, amelyben megjelent a Dharmakája – azaz megtapasztalta azt.

Továbbá olyan helyre jöttek el, ahol egy nagy, reinkarnálódott guru is jelen van közöttünk ma reggel. El vagyok ragadtatva, hogy a legnagyobb tisztelettel köszönthetem Őeminenciáját,  Vairócsana Rinpocsét közöttünk. Mint tudják, Őeminenciája az első Vairócsana reinkarnációja vagy emanációja, aki Padmaszambhava és Sri Szingha egyik legjelentősebb tanítványa, aki másokkal együtt lefordította a Dharmát arra a nyelvre, amely a Himalájában elterjedt.

A dzogcsen vonalon keresztül, amely a vadzsrajána iskoláit gazdagította, Vairócsana a nyolcadik század óta számtalan ember számára mutatta meg a megvilágosodás útját. Megtiszteltetés számunkra az ő megvilágosító jelenléte, különös tekintettel arra, hogy Őeminenciája ma ebben a mintegy 500 fős gyülekezetben a legfiatalabb, 11 éves. Ez számomra, mai korunkban, reményt jelent a Dharmára és a tudományosságra nézve, amely messze túlmutat a mi szerény életünkön.

Ugyanilyen meghatódottsággal üdvözlöm Őfelségét, Bhután királyi anyakirálynőjét és Ő Királyi Fenségét, Szönam Decsan Vangcsuk hercegnőt” – hangsúlyozta Dasó Karma Ura. „Amint azt a közösségi médiából jól tudják, Őfelsége, Bhután királyi anyakirálynője a Tárajána Alapítvány alapítójaként egyszerre író és szociális munkás. Azt is tudhatják, hogy Ő Királyi Felsége a Harvard jogi karán végzett, és itt vezeti a Bhutáni Jogi Intézetet. Valóban megtiszteltetés a konferencia számára, hogy jelen vannak. Ez sok szempontból példa nélkül álló, mivel a királyi családok általában nem vesznek részt tudományos konferenciákon, de ez is mutatja, hogy mennyit változott a világ.

Mind őfelsége, az anyakirálynő, mind őfelsége Vangcsuk hercegnő a 2003-ban alapított Tárajána Alapítványon keresztül a marginalizált közösségekkel való munkának szentelték életüket. Szolgálatuk révén számos falut alakítottak át, lakhatást, vezetékes ivóvizet, oktatási ösztöndíjakat, egészségügyi ellátást, mikrofinanszírozást és a falvak gazdaságát segítő vidéki kézműves mesterségek népszerűsítését biztosítva a rászorulók számára. Ezért különösen nagy megtiszteltetés számomra, és szeretném kifejezni legmélyebb tiszteletünket felségednek, királyi felségednek és eminenciádnak a közöttünk való igen kegyes jelenlétükért, ami egészen különlegessé teszi ezt az összejövetelt.”

A Himalája lábánál fekvő Bhután, a két politikai és gazdasági nagyhatalom, India és Kína közé szorítva, a világ utolsó megmaradt vadzsrajána buddhista országa. Ez a spirituális hagyomány mélyen beágyazódott e távoli ország tudatába és kultúrájába, ahol a buddhizmus töretlen történelme a Padmaszambhaváig, más néven Guru Rinpocse által a nyolcadik századig nyúlik vissza. Bhután lakosságának csaknem 85 százaléka vallja magát buddhistának, a fennmaradó részük hinduista. A legtöbb bhutáni buddhista vadzsrajána buddhizmus Drükpa Kagyü vagy Nyingma iskoláját követi.

A 2016-ban Bhutánban megrendezett Első Nemzetközi Vadzsrajána Konferencia spirituális alapjaira építve ezen a héten folytatódik az ötödik konferencia, amely a buddhadharma bölcsességének, filozófiájának és gyakorlatainak felbecsülhetetlen és vitathatatlan jelentőségéről szól mind a világi és mind a spirituális életben egyaránt. Résztvevői igyekeznek majd tudásukat és szakértelmüket a tudományágak közötti párbeszéd és együttműködés előmozdításában kamatoztatni, hogy olyan hidakat építsenek, amelyek képesek összekapcsolni ezeket az ősi bölcs tanításokat a modern tudományos és technológiai ismeretekkel, és ezt az összefolyást egy kedvesebb, együttérzőbb és fenntarthatóbb világ megteremtése felé terelni, minden érző lény javára.

Forrás – Buddhistdoor

A BuddhaFM A  Tan Kapuja Buddhista Egyház által fenntartott online rádió. A rádió minden buddhista irányzat és az összes buddhista közösség számára nyitott, melynek tanítása és beszéde a BuddhaFM  küldetés nyilatkozatával  összhangban szólal meg.

Buddha FM – Adásban a Tan!

Kövessenek minket  Facebook Spotify oldalunkon és  Youtube csatornánkon.

Hírszerkesztő: Fenyvesi Róbert

A “Buddhizmus a XXI. században” – konferencia a buddhizmus perspektíváiról Bhutánban bejegyzés először Adásban a Tan, Buddha FM-én jelent meg.

A nagy tiszteletnek örvendő Dharma mester és buddhista aktivista, a tiszteletreméltó Pomnyun Szunyim és a JTS Korea buddhista humanitárius segélyszervezet önkéntesei 2023. decembere és 2024. márciusa között közös projektet indítottak a kis himalájai királyság, Bhután szerzetesnőinek támogatására.

A projektet az anyakirálynő, Őfelsége Ashi Cering Jangdön Vangcsuk védnöksége alatt álló Bhutáni Szerzetesnői Alapítvánnyal (Bhutan Nuns Foundation – BNF) együttműködve hajtották végre. Az alapítvány a bhutáni szerzetesnők nevelését, oktatását és támogatását célként kitűző helyi szervezet. Pomnyun Szunyim és a JTS csapata téli felszerelésekkel látta el a nemzeti bhikshuní képzési intézményeket, hogy az ott képzésben részesülő szerzetesnőknek és gyakorlóknak segítsenek megbirkózni a zord téli időjárással. 

A Join Together Society (JTS) segélyszervezetet a tiszteletreméltó Pomnyun Szunyim azzal a szándékkal alapította, hogy gyakorlati formába öntse a buddhizmus egyik legfontosabb alapelvét, az együttérzést, valamint, hogy mások megsegítése a legjobb módszer a saját életünk gazdagítására is. A JTS feladatának tekinti azt, hogy reményt, megerősítést és önállóságot biztosítson a fejlődő országok hátrányos helyzetű közösségei számára. A szervezetet teljes mértékben fizetést nem kapó önkéntesek irányítják és működtetik, akik biztosítják, hogy a felajánlott adományok eljussanak a marginalizált közösségekhez és a javukat szolgálják. A JTS humanitárius katasztrófák sújtotta országokban is végez segélyezési munkát, dolgoztak többek között Bangladesben, Kambodzsában, Laoszban, Mianmarban, a Fülöp-szigeteken és Srí Lankán. A segélyszervezet az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának (ECOSOC) különleges tanácsadói státuszát is elnyerte.

A bhutáni szerzetesnőket segítő alapítvánnyal szorosan együttműködve a JTS 36 kolostorban 1585 fiatal szerzetesnőnek nyújtott támogatást. 590 télikabátot, 500 pár zoknit, 500 takarót és 1239 pár cipőt osztottak szét a rászorulók között. A JTS a téli ruhaneműkön túl sportfelszereléseket is biztosított a szerzetesnők számára, ezzel támogatva a fiatal szerzetesnők fizikai erőnlétét. 

A megsegélyezettek köszönete nem is maradt el. Az ifjú szerzetesnők ragyogó mosolya mellett Szunyim és a JTS számos hála üzenetet is kapott az erőfeszítéseikért.

“Köszönjük, hogy takarókat biztosítottatok a szerzetesnőknek” – mondta Ani Pema a Nejlung kolostorból. “Örülök, hogy segítettetek védelmet nyújtani a hideg évszak ellen. Hálásak vagyunk mindenkinek, aki segített a nővéreknek.”

A keleti Himalája ritkás levegőjében, a két politikai és gazdasági nagyhatalom, India és Kína közé ékelődött Bhutáni Királyság a világ utolsó megmaradt vadzsrajána buddhista országa. Ez az ősi szellemi hagyomány teljes mértékben áthatja az ország gondolkodásmódját és kultúráját. A helyi vadzsrajána történelme töretlen, mióta azt a Tibetből érkező Padmaszambhava, más néven Guru Rinpocse a nyolcadik században bevezette, és azóta is virágzik. 

“Már négy éve, hogy sportfelszereléseket, például asztalitenisz készleteket szeretnénk vásárolni, de ezt az anyagi lehetőségeink nem engedték.” – mondta Khenpó Namgyel, a Pardo településen lévő Karma Leksejling Sedra kolostor vezető szerzetese. “Hálásak vagyunk a JTS-nek, hogy sport-felszerelésekkel látja el a fiatal szerzetesnőinket.”

Ani Vangmó a bumthangi Szamdrup Dzsongkhárból megjegyezte: “Nem volt senki aki támogatott volna minket a téli felszerelések és a sporteszközök tekintetében. A JTS komoly segítséget jelentett a távoli területeken élő szerzetesnőknek. A sportfelszerelések segítenek megőrizni az egészségünket és hozzájárul az aktív mindennapi életünkhöz. Hálásak vagyunk a tiszteletreméltó Pomnyun Szunyimnak a melegszívű támogatásért.”

A Buddhist Door buddhista magazinnal megosztott üzenetében a JTS azt mondta, hogy “továbbra is rendületlenül támogatni kívánják a bhutáni buddhista szerzetesnők oktatási környezetét.”

A tiszteletreméltó Pomnyun Szunyim számos szervezetet, kezdeményezést és projektete alapított világszerte. A fent említett JTS Koreán túl ő alapította a Jungto Society-t, ami egy a Buddha tanításain alapuló önkéntes közösség, feladatuk a szenvedéshez vezető modern társadalmi problémák kezelése; az Ecobuddha egy olyan szervezet, ami a környezeti etikára és a fenntartható életmód buddhista szellemiségű stratégiáinak kidolgozására fókuszál; a Good Friends (Jóbarátok) egy olyan szervezet, ami a két Korea észak és dél közötti megbékélésért és együttműködésért dolgozik, valamint humanitárius segítséget nyújt az észak-koreaiaknak. A tiszteletreméltó Pomnyun Szunyim szorosan együttműködik az Elkötelezett Buddhisták Nemzetközi Hálózata (International Network of Engaged Buddhists – INEB) szervezettel is.

2020-ban a japán Nivano Béke Alapítvány (Niwano Peace Foundation) a 37. Nivano Békedíjat a tiszteletreméltó Pomnyun Szunyimnak adományozta nemzetközi humanitárius munkája, környezetvédelmi és társadalmi aktivizmusa, valamint a különböző vallású és kultúrájú közösségek közötti bizalom és jószándék kiépítésére tett fáradhatatlan erőfeszítései elismeréseként. 

Forrás  – Buddhistdoor

Hírszerkesztő: Fenyvesi Róbert

A BuddhaFM A  Tan Kapuja Buddhista Egyház által fenntartott online rádió. A rádió minden buddhista irányzat és az összes buddhista közösség számára nyitott, melynek tanítása és beszéde a BuddhaFM  küldetés nyilatkozatával  összhangban szólal meg.

BuddhaFM – Adásban a Tan!

A Koreai segítség bhutáni szerzetesnői kolostoroknak – elkötelezett buddhizmus bejegyzés először Adásban a Tan, Buddha FM-én jelent meg.

Február 21-ével a tibeti naptár szerint is új évbe léptünk, a 2150.-be, ami a víz-nyúl éve. A Loszárt, azaz a Holdújévet köszöntötte a tibeti kabinet vezetője, Penpa Cering is.

Mivel Bhutánban is a tibeti időszámítási rendszert használják, ott is most ünnepelték a Holdújévet. A Magyar-Bhutáni Baráti Társaság március 3-án vár szeretettel családias, de nyilvános ünneplésre minden érdeklődőt a MagNet Házba. A Társaság meghívóját továbbítjuk:

Loszár, a Bhutáni Holdújév ünnepe

A tegnapi újholdat követően, ma február 21-én és az elkövetkező napokban nagyon sokszor elhangzik Bhutánban: Loszár Tasi Dele (Losar Tashi Delek, ལོ་གསར་བཀྲ་ཤིས་བདེ་ལེགས།), ami a holdnaptár szerint azt jelenti: Boldog/Szerencsés Új Évet.

Mongol hatásra ilyenkor – a kínai holdújév után egy hónappal – ünnepli a tibetiek és a bhutániak nagy része az új év eljövetelét. Az évek elnevezése 60 éves ciklusban változik, 12 állatjegy, 5 elem, és a két nem (hím, nőstény) kombinációjában. A ciklus szerint ma a Nőstény Víz-Nyúl éve kezdődik és ilyen elnevezésű év legközelebb 2083-ban lesz.

Különleges egybeesés, hogy ma van a 43 éves bhutáni király születésnapja is – akit a bhutániak a mindennapokban K5-nek neveznek -, ami tovább emeli a fontos ünnep fényét.

Több év utána a Magyar-Bhutáni Baráti Társaság ismét személyesen ünnepli Loszárt, ezt az eredetileg elsősorban családi eseményt. Mi is igyekszünk Bhután barátaival együtt, családiasan ünnepelni, a magunk szerény módján.

Ez évben a következő programmal várunk minden kedves érdeklődőt:

– vicces és elgondolkodtató anekdoták, történetek Bhutánból, képekkel

– beszélgetés Zurbó Dorottya dokumentumfilm készítővel, aki nemrég tért haza új filmje bhutáni forgatásáról. A téma: az Össznemzeti Boldogság

– beszélgetés hazánkban tanuló bhutáni diákokkal

– olyan magyarok videós bejelentkezése, akik Bhutánban tanulnak vagy tanítanak, tanítottak

– az új beutazási feltételekről beszélgetünk Hajdú Attilával, az STA Travel vezetőjével, aki bhutáni utazásaink régi megbízható partnere

– tombola bhutáni nyereményekkel

– szerény bhutáni kézműves kirakodóvásár

– jótékonysági aukció keretében az Álmomban Bhutánban ébredtem c. könyv dedikált példányát vagy bhutáni K5 whisky-t lehet hazavinni.

Minden tagunkat és más érdeklődőt sok szeretettel várunk!

Belépéskor tetszőleges adományt elfogadunk, cserébe tombolajegyeket ajánlunk fel.

Helyszín: MagNet Ház (Budapest 1062, Andrássy út 98.)

Időpont: 2023. március 3. 18-20 óra

(fotó: Dorit Bar-Zakay)

Forrás – Magyar-Bhutáni Baráti Társaság

facebook.com/events/

A BuddhaFM A  Tan Kapuja Buddhista Egyház által fenntartott online rádió. A rádió minden buddhista irányzat és az összes buddhista közösség számára nyitott, melynek tanítása és beszéde a BuddhaFM  küldetés nyilatkozatával  összhangban szólal meg.

BuddhaFM – Adásban a Tan!

Kövessenek minket  Facebook Spotify oldalunkon és  Youtube csatornánkon.

Hírszerkesztő: Fenyvesi Róbert

A Loszár ünnepség a MagNet Közösségi Házban bejegyzés először Adásban a Tan, Buddha FM-én jelent meg.

Az észak-indiai Himácsal Pradesh államban találták meg magas rangú buddhista lámák egy fiatal fiú személyében Taklung Cetrul Rinpocse reinkarnációját. A nyingma iskola nagy tiszteletnek örvendő vezető lámájának újraszületését, egy négy éves kisfiút, Navang Tasi Raptent, a Spiti-völgy egy távoli falujában, Rangrikban találták meg. 

“Soha nem gondoltuk volna, hogy a fiunkat a rinpocse újraszületéseként ismerik fel” – mondta Navang édesanyja, Kelszang Dölma a helyi médiának. “Körülbelül egy évvel ezelőtt a Dordzse Drak kolostor szerzetesei eljöttek hozzánk. Ezután beszéltek a Dalai Lámával és Szakja Trizin Rinpocsével, majd őt választották ki a reinkarnációnak.”

“Anyaként fájdalmas volt arra gondolni, hogy el kell válnom a fiamtól. Ugyanakkor boldog is vagyok, hogy egy magas rangú szerzetes született nálunk. Örülök, hogy a kisebbik fiam fogja vezetni az embereket, és mindenki jólétéért fog dolgozni. Kiváltságosnak érzem magam, hogy életet adhattam neki.”

Taklung Cetrul Rinpocsét 2012-ben nevezték ki a tibeti nyingma hagyomány vezetőjévé, ezt a feladatot 2015-ös haláláig töltötte be. A Bódhgájában 89 éves korában elhunyt láma holttestét 10 hónapon keresztül őrizték az általa 1984-ben alapított Dordzsi Drak kolostorban, mielőtt elhamvasztották volna.

Cetrul Rinpocse 1926-ban született Tibetben, és öt éves korában ismerték fel tulkuként. 1959-ig Tibetben tanult, majd sok honfitársa példáját követve Indiába távozott. Ott a Rumtek kolostorban folytatta tanulmányait, ahol többek között Őszentsége a XVI. Karmapa és Dilgó Khjence Rinpocse tanításait kapta meg. A legmagasabb dzogcsen tanításokat Polu Khenpo Dordzsétól, Khenpo Ngacsung közvetlen tanítványától kapta. 

A rinpocse reinkarnációjának keresése közel hat évet vett igénybe és az év elején ért véget, amikor a kutatást végző szerzetesek a Spiti-völgybe érkeztek a Tabo kolostorba. Miután megtalálták a kis Navangot, aki 2018. április 16-án született, a simlai Dordzse Drak kolostor vezetőjévé szentelték. A beavató szertartást a közép-bhutáni Lhodrak Kharcsu kolostor szerzetese, Namkhai Nyingpo Rinpocse végezte el. 

“Alapvetően nagyon fontos ez számunkra, nagyon vártunk erre az elmúlt hét évben” – nyilatkozta a helyi médiának az egyik szerzetes. “Szívből üdvözöljük őt itthon, a helyén. A hajvágási és beöltöztetési szertartást Namkhai Nyingpo rinpocse itt végezte el, ezzel válik egy hétköznapi ember szerzetessé. Nagy várakozással tekintünk a képzése elé. Ő nagyon fontos számunkra, buddhista szerzetesek és világiak számára, de általában véve is ez egy nagyon értékes, nagyon szerencsés alkalom számunkra. Mindenek előtt magas rangú szerzetesekkel fog találkozni akiktől megkapja az alapokat, majd ezután folytatódik a képzése, nevelése.”

“A reinkarnációs folyamat hosszadalmas, több mint egy évet vesz igénybe” – mondja egy másik spiti-völgyi tanítvány. A magas rangú buddhista szerzetesek halála után a lámák kiderítik, hogy hol fog megszületni a reinkarnáció. A szerzetesek elvonulnak, szertartásokat végeznek és listát készítenek az adott időszakban született gyermekekről. Később megállapítják a konkrét helyszíneket és néhány azonosító jellegzetességet.”

A Dordzse Drak kolostor szerzetesei a környék buddhista gyakorlóival együtt egy beiktatási szrtartást szerveztek, így üdvözölték az ifjú tulkut, aki ezzel hivatalosan is csatlakozott a szerzetesi szanghához és amivel megkezdi a hivatalos tanulmányait. Navang a képzés befejezése után a kolostor teljes vezetését át fogja venni. 

“A mai nap nagyon fontos a helyi buddhista közösség számára, mivel már őt is a szangha részének tekintjük.” – nyilatkozta egy helyi gyakorló. “Ez alapvető fontosságú különösen azok számára, akik a tantrikus gyakorlás buddhista hagyományát követik. Én nem a megfelelő személy vagyok arra, hogy a reinkarnációról beszéljek. Mindenesetre röviden szólva…, mi abban hiszünk, hogy van egy test és egy tudatfolytonosság. A test meghal az ember halálakor, de a tudatfolytonosság továbbmegy. A reinkarnációs folyamat során meg kell találni és azonosítani kell azt a valakit, aki továbbviszi ezt a tudatfolytonosságot. Ez egy nagyszerű hír a Spiti tartomány buddhistái számára épp úgy mint a többieknek a Himalája régióban.”

Amint Navangot reinkarnálódott lámaként ismerték fel, szülei azonnal kivették az óvodából, ahová addig járt.

A fiam mindig arról beszélt, hogy Simlába megy és ott egy kutyával találkozik. Soha nem tudtuk mit hoz a jövő számára. Eszembe se jutott volna, hogy tulku, és hogy a kolostor vezető szerzetese lesz.” – mondta a kisfiú apja, Szönam Cshöpel, annak új életéről. “Az elmúlt három hónap alatt mintha kicserélték volna. Nem szeret mellettünk ülni vagy velünk élni. Viszont miközben Simlába utazott, boldogan ült a szerzetes mellett a számára biztosított külön autóban.”

Forrás – Buddhistdoor

The Daily Guardian

The Times of India

Youtube/Shedup vlogger

Youtube/Bhutan

A BuddhaFM A  Tan Kapuja Buddhista Egyház által fenntartott online rádió. A rádió minden buddhista irányzat és az összes buddhista közösség számára nyitott, melynek tanítása és beszéde a BuddhaFM  küldetés nyilatkozatával  összhangban szólal meg.

BuddhaFM – Adásban a Tan!

Kövessenek minket  Facebook Spotify oldalunkon és  Youtube csatornánkon.

Hírszerkesztő: Fenyvesi Róbert

A Egy négy éves kisfiúban ismerték fel Taklung Cetrul Rinpocsét, a nyingma hagyomány fejét bejegyzés először Adásban a Tan, Buddha FM-én jelent meg.

Dzongszár Dzsamjang Khjence rinpocse 2022. augusztus 13-án adott interjút a Künszelnek, Bhután országos hírlapjának. Rinpocse bhutáni származású vadzsrajána mester, tulku, vándortanító, író, fotográfus, és filmkészítő jellegzetes őszinte, szókimondó stílusáról ismert. A Künszel internetes oldáláról idézzük a beszélgetést:

Künszel: A tudomány szerint a biodiverzitás a legfontosabb dolog az emberi túlélés és a világ működése szempontjából. Mi a buddhista nézőpont a biológiai sokféleségről úgy általában?

Dzongszár Dzsamjang Khjence: Bizonyosan állíthatom, hogy a Buddha volt az első lény ezen a Földön, aki felismerte és megmutatta nekünk az összes jelenség függő természetét. Mindez 2.500 évvel azelőtt volt, hogy az emberi pszichológia egyáltalán kitalálta volna a biodiverzitás és a természetvédelem modern fogalmait. 

A Buddha a gyökerét és a lényegét értette meg a biológiai sokféleségnek. Ennek értelmében nem csak az emberek, de minden lény túlélése teljes mértékben okoktól és feltételektől függ. Ez nem valamiféle fennkölt moralizálás, és nem is csak a jó vagy rossz cselekedetekről szól. A Buddha inkább azt tanította, hogy nem különálló és független lények és fajok vagyunk, hanem azt, hogy minden mindennel összefüggésben van. Ennek értelmében nem vagyunk elkülönülve más fajoktól és lényektől.

Az összes buddhista tanítás talán leginkább idézett sora az, hogy minden feltételhez kötött és hogy nincs semmi, ami ne lenne maga is feltétel, illetve ne lenne más feltételekhez kötve. Mindezen kondicionáltságok közül a legfontosabb a tudat kondicionáltsága. Tehát a biológiai sokféleség megóvása éredekében a megfelelő gondolkodásmód kiemelt fontosságú, nem csak az emberek, hanem minden lény túlélése szempontjából. 

K: A buddhisták hisznek az istenek, emberek, az állatok és a szellemek különböző birodalmaiban. Az, hogy valaki állatként, például tigris, aranylangur vagy hal születik, azt jelenti, hogy az a múltbéli “rossz” karmája?

DzDzsKh: A buddhisták tényleg hisznek különböző létbirodalmakban, de ez nem olyan, mint a keresztény elképzelések a menyről és a pokolról. Például a különböző birodalmakat gyakran pszichológiai hozzáállással tanítják, ami azt jelenti, hogy egy ember egy nap leforgása alatt is valóban végigjárhatja az összes különböző birodalmat – néha az isteni büszkeséget tapasztalja, máskor az emberi sóvárgást, a pokoli haragot, az éhes szellemek birodalmának fösvénységét és így tovább. 

Ahogy a “rossz” és a “jó” teljesen relatív, éppúgy teljesen szubjektív és relatív, hogy mit nevezünk rossz, vagy jó karmának. Lehetne azzal érvelni, hogy néhány emberi születés sokkal rosszabb karma, mint állatnak születni. 

A buddhisták gyakran hivatkoznak az “értékes emberi születés” fogalmára, hogy felmutassák azt, hogy az emberi test, ha megfelelően használják, értékes edény is lehet. Ez az elképzelés pusztán azon alapul, hogy az embernek megvan az a képessége, hogy szomorúságot és kellemetlenséget érezzen és ezért vágyik a magasabb rendű igazságra. És ez azt jelenti, hogy van esélyük vagy lehetőségük arra, hogy meg is szerezzék ezt az igazságot, ami a legtöbb állatnak egyszerűen azért nem adatik meg, mert teljes mértékben a puszta túléléssel vannak elfoglalva. 

K: Emberként felsőbbrendűek vagyunk az állatoknál? És ez azt is jelenti, hogy jogunk van arra és szabadságunkban áll, hogy rosszul bánjunk az állatokkal (házi vagy vadon élő állatokkal)?

DzDzsKh: Ahogy az imént mondtam, ez a feltételezett felsőbbrendűség nem vonatkozik minden emberre. Csak azokra, akik az igazságot keresik vonatkozik az, hogy értékes emberi testtel rendelkeznek. A nagy költő és szent, Milarépa, elénekelt egy vadásznak egy dalt, amiben azt a felismerését fejezte ki, hogy nem minden emberi lénynek van értékes emberi teste. 

Ön “jogról és szabadságról” is kérdezett. De ezek nagyon is monoteista elképzeléseknek tűnnek, amelyeket leginkább az ábrahámi illetve a keresztényi hagyományokban talájuk meg. A buddhizmusban senki sincs felhatalmazva arra, hogy jogokat adományozzon, és joga sincs arra hogy valakinek boldogságot vagy boldogtalanságot adjon. tehát senkinek sincs joga rosszul bánni mással, ártani valakinek. Az emberek még mindig így tesznek, de ez azért van, mert tudatlanok, nem pedig azért, mert joguk van hozzá. 

K: Az emberek általánosságban némi rosszindulattal viseltetnek a kígyók iránt, függetlenül attól, hogy mérgesek vagy nem mérgesek. A kígyókat sok történetben is pusztítóként vagy rossz példaként említik. Lehet, hogy ez az oka annak, hogy a kígyókkal és más vadállatokkal szemben általános ellenszenv alakult ki bennünk? 

DzDzsKh: Ezek az érzések az emberek kulturális hátterében gyökereznek, nem a buddhizmusból származnak. A Buddha tanítványai között nagyon sok nága volt, és a Buddhadharma legbőkezűbb támogatói között is találunk nága királyokat és királynőket. Szóval, ha a kígyók, pókok és skorpiók léte sok embert kényelmetlenül érint, az szerintem inkább rasszizmus, semmi köze a buddhizmushoz. 

K: A vadon élő állatokkal való illegális kereskedelem féktelenül terjed, különösen az ázsiai országokban, amelyek többsége azért buddhista ország. Hogyan kommentálná ezt a jelenséget?

DzDzsKh: Ebben az esetben gondolnunk kell a keresletre és a kínálatra egyaránt. Bizonyos okokból, amire most nincs időnk kitérni, sok buddhista ország nagyon szegény. De a mai, úgynevezett gazdag országok közül sokan úgy szerzték a vagyonukat, hogy évszázadokon keresztül kizsákmányolták ezeket a szegény országokat. Tehát a vadon élő állatok kereskedelméért épp annyira felelősek azok, akik használják a terméket mint azok, akik megvásárlásra kínálják azt. 

Minden esetre ennek semmi köze a buddhizmushoz, és az, hogy egy ország buddhista, biztosan nem teremt több lehetőséget az illegális vadkereskedelemre. 

K: Az elefántcsont a legértékesebb, és szentnek is tekintik, mivel a buddhista templomok oltárain is megtalálható. Az elefántcsont az oltáron több érdemet hoz? 

DzDzsKh: Ismétlem, az elefántcsontot értékes árucikknek tekinteni pusztán kulturális jelenség, és semmi köze a buddhizmushoz vagy az érdemekhez. Egyszer Asóka király aranypénzeket ajánlott fel szerzetesek ezreinek. Majd ezután egy idős koldusasszony vízzel kínálta a szomjas szerzeteseket. Amikor Asóka a vezető szerzetest kérdezte az érdemekről, a szerzetes azt válaszolta, hogy a koldusasszony sokkal több érdemet gyűjtött, mint amennyit Asóka az összes aranypénzével. 

A buddhizmusban az érdem teljes mértékben a motivációtól függ. A legmélyebb, helyes motivációval, még egy száraz falevél felajánlásával is rengeteg érdemet lehet felhalmozni. Helytelen motivációval egy egész elefántcsontkastély felépítése is csak az állatoknak okozott szenvedést eredményezi, amúgy semmit nem ér. 

K: A bhutáni oltárbanban, a csoszumban a Bumpa készítéséhez is kiváló minőségű pávatollat használunk. Lényeges ez? Létezik jobb amivel helyettesítő? 

DzDzsKh: A pávatollakat egyetlen tantrikus szöveg sem említi. A legmegfelelőbb és leghelyesebb anyag a váza vagy bumpa számára valójában a kusa fű vagy levelek. Mint mondom, mindez kulturális poggyász, és semmi köze a buddhizmushoz. 

K: A bhutáni hagyományos orvosságokhoz néhány állati részre, például medve epére van szükség. Összhangban van ez azzal a buddhista hittel, amely szerint nem szabad az állatoknak ártani?

DzDzsKh: Még egyszer mondom, a bhutáni hagyományos orvoslásnak semmi köze a buddhizmushoz.  A gyógyító művészet az gyógyító művészet. A buddhizmus pedig a Dharma, ami olyan igazságokat tanít, mint a mulandóság, a dukkha és a jelenségek üressége. Buddhista szemszögből nézve felejtsd el a medve epét. Ha egy szál levendulát helytelen motivációval szedünk le, az ugyanúgy ellenkezik a buddhista elvekkel.  

K: Kijelenthetjük-e, hogy sürgősen meg kell állítani az orvvadászatot és a vadállatokkal való kereskedelmet, és inkább a vadállatok vagy úgy általában a biológiai sokféleség védelmére kell törekedni?

DzDzsKh: Teljes mértékben! Sürgősen meg kell állítani az orvvadászatot és a vadállatokkal való kereskedelmet, valamint meg kell védeni a vadállatokat és a biológiai sokféleséget. Nem vagyok tudós, de megértem, hogy a vadvilág, a biológiai sokféleség, az ökológia és a környezet védelme kiemelkedő fontosságú.

De ki fogja megtenni ezt az erőfeszítést? Nem látom, hogy sokan lennének. Ha igaz mindaz amit a tudósok és az ökológusok állítanak, akkor hamarosan nem lesz édesvíz, amit ihatnánk, friss levegő amit belélegezhetnénk és katasztrofális globális felmelegedés elé nézünk. Már csak az én életemben is, az éghajlat megváltozása rendkívül egyértelmű és mindenhol tapasztalható. 

Ennek ellenére alig látok valakit, aki harcolna törékeny ökológiánk védelméért. Talán a The Guardian kivételével, mennyi címlaptudósítást láthattunk ökológiai témában a fő médiákban? Melyik országot szankcionálják azért, mert tönkreteszi az ökológiáját? Melyik országot sújtja kereskedelmi embargó azért, mert kiirtja az élővilágát? Hány szót ejtenek rendszeresen a világ lehatalmasabb politikai vezetői az ökológia és a vadvilág megmenntéséről? 

De ha a tudományos bizonyítékok helytállóak, akkor mi értelme van a pluralizmusnak, az általános választójognak, a szólásszabadságnak és az összes többi értéknek, amiket állítólag oly nagyra tartunk? Teljesen haszontalanok. Az Egyesült Államokkal az élen sok háborút vívnak állítólag a szabadságért és a demokráciáért. Én tényleg szeretnék egy reggel arra ébredni, hogy az újságban azt olvasom, hogy az Egyesült Államok ás a NATO azért visel hadat egy ország ellen, mert az nem védi a környezetet, vagy nem őrzi meg a biológiai sokféleséget.

K: Az ember és a vadon élő állatok közötti konfliktus egyre nagyobb gondot jelent Bhutánban. A gazdák a természetvédelmi politikát és a vadon élő állatokat (például tigriseket, vaddisznókat, majmokat, madarakat) okolják, amikor terményeiket vagy állatállományukat elvesztik a vadállatok miatt. Mit mond a buddhizmus az ember-vadon konfliktusokról? 

DzDzsKh: Emberek a vadállatok ellen, emberek az emberek ellen, emberek a gépek ellen. A konfliktusoknak sosincs vége. Száz év múlva, mikor már a bhutániaknak a mesterséges intelligenciával lesznek konfliktusaik, teljesen másfajta gondjaink lesznek. 

K: Képesek az emberek és az állatok harmóniában együtt élni? Mit mond a buddhizmus az ember-állat együttélésről? DzDzsKh: Bizonyos területeken igen, az állatok és az emberek együtt tudnak harmonikusan élni, például a házi kedvencek esetében. De azt hinni, hogy az emberek, az élővilág vagy ami azt illeti az összes többi jelenség együtt fognak létezni és boldogan élni amíg meg nem halnak, hát a buddhisták nem így gondolkodnak. 

K: Mint buddhista tanító, mit tanácsol olvasóinknak a biológiai sokféleség megőrzésével kapcsolatban, Bhután és a világ számára? 

DzDzsKh: Ki vagyok én, hogy ilyen tanácsot adjak? Talán az iménti válaszaim tükrözik a környezetvédelemmel kapcsolatos nézeteim egy részét. De ha ragaszkodik ahhoz, hogy mondjak valamit, akkor azt mondanám: a kapitalizmusnak el kell tűnnie.

Forrás  – Kuensel

A BuddhaFM A  Tan Kapuja Buddhista Egyház által fenntartott online rádió. A rádió minden buddhista irányzat és az összes buddhista közösség számára nyitott, melynek tanítása és beszéde a BuddhaFM  küldetés nyilatkozatával  összhangban szólal meg.

BuddhaFM – Adásban a Tan!

Kövessenek minket  Facebook Spotify oldalunkon és  Youtube csatornánkon.

Hírszerkesztő: Fenyvesi Róbert

A Dzongszár Dzsamjang Khjence rinpocse a biodiverzitásról – interjú bejegyzés először Adásban a Tan, Buddha FM-én jelent meg.

A bhutáni Nemzeti Környezetvédelmi Bizottság (National Environment Commission – NEC) és más civil társadalmi szervezetek nagytakarítási akciót szerveztek három helyszínen is Bhutánban. Ezzel szeretnék felhívni a lakosság figyelmét a felelős és fenntartható hulladékgazdálkodás fontosságára.

Az akcióban közel ezer önkéntes vett részt, közülük 487-en deszup-ok. A deszupok (de-suup) azaz a békeőrök, Bhután képzett, szükség esetén azonnal bevethető önkéntes segítői. A deszup hálózatot Dzsigme Kheszár Namgyel Vangcsuk az ötödik bhutáni király hozta létre 2011-ben. A cél az önkéntesség szellemének erősítése a társadalomban, valamit a közösségi felelősségvállalás népszerűsítése. A királyi kezdeményezés sikerét mi sem bizonyítja jobban, minthogy jelenleg az békeőrök száma meghaladja a 22 ezer főt, ami az ország alig 800.000-es lakosságához képest óriási arány. 

A deszupok saját mobilalkalmazás segítségével szükség esetén azonnal riaszthatóak. A jellegzetes narancssárga ruhás önkéntesek mentési feladatokat látnak el természeti katasztrófák esetén, de a világjárvány által okozott problémák kezelésében is vezető szerepet játszottak. Kiemelt feladataik közé tartozik még a környezetvédelemben való aktív részvétel. Ennek része volt ez az akció is.

Nem ez volt az első ilyen kampány és nem is az utolsó. A jelenlegi akciót egy hónapig fogják folytatni, majd utánna rendszeresen ellenőrzik a takarítás utáni helyzetet. A szemetelőket szigorúan meg fogják büntetni.

Sajnos Bhutánt is elérték a hulladékgazdálkodási problémák, részben a lakosság gondatlansága és a hatóságok felületessége, illetve a meglévő szigorú törvények be nem tartatása miatt. A lakosság felelőségérzetének erősítése is feladata a békeőröknek. Ezért a takarításon kívül oktatói, felvilágosító munkát is végeznek az emberek körében. 

Szönam P. Vangdi, a NEC titkára elmondása szerint Bhután naponta 172 tonna hulladékot termel, és ennek 45 százaléka konyhai hulladék. A fokozódó probléma láttán ő is fontosnak tartja az emberek érzékenyítését: “Szemléletmódbeli változásra van szükség. Csak akkor lehet sikereket elérni, ha az emberek elkezdik vállalni a felelőséget a saját hulladékukért.” A NEC az újrahaszonsítás fejlesztésére törekszik, ezt az elvet kívánják a gazdaság hulladékgazdálkodási alapjának is megtenni. “A NEC megpróbálja a konyhai hulladékot biogázzá alakítani. A műanyagot újrahasznosítani”.

A kormány környeztvédelmi politikájának komolyságát jelzi, hogy Bhutánban már 1999-ben betiltották a műanyagok használatát egyszer. A Kereskedelmi Minisztérium megtiltotta a műanyag csomagolóanyagok, szatyrok, műanyagpoharak stb. használatát, a velük való kereskedelmet. A törvény betartása azonban az illletékes hatóságok erőfeszítése ellenére is máig komoly kihívást jelent. A probléma kezelésére a hatóságok a NEC-kel egyzetetve úgy döntöttek, hogy megerősítik a tilalmat. A szigorú korlátozó jogszabály 2019. április 1-én hatályba is lépett.

Forrás:

Kuensel online

Daily Bhutan

A BuddhaFM A  Tan Kapuja Buddhista Egyház által fenntartott online rádió. A rádió minden buddhista irányzat és az összes buddhista közösség számára nyitott, melynek tanítása és beszéde a BuddhaFM  küldetés nyilatkozatával  összhangban szólal meg.

BuddhaFM – Adásban a Tan!

Kövessenek minket  Facebook Spotify oldalunkon és  Youtube csatornánkon.

Hírszerkesztő: Fenyvesi Róbert

A Szemétszedési kampány Bhutánban bejegyzés először Adásban a Tan, Buddha FM-én jelent meg.

Június 30-án jelentették be a hatóságok, hogy Bhután újra megnyitja a határait a külföldi turisták előtt, de csak szeptember második felében. A nyitás a több mint két éves, szigorú lezárásoknak vet véget. A kis himalájai monarchia 2020 március 30-án zárta le határait, miután az első koronavírusos beteget észlelték.

Az intézkedések hatására a nyolszázezer főt számláló királyságban kevesebb mint 60.000 fertőzés és 21 haláleset volt.

A járvány miatt az ország legfőbb bevételi forrásáról, a turizmus által generált jövedelemről kellett lemondjon. Az ország gazdasága zsugorodott és ez sokakat taszított szegénységbe, főleg a turizmusból élőket.

A Bhutáni Turisztikai Tanács (Tourism Council of Bhutan – TCB) bejelentése szerint szeptember 23-ától fogadnak újra külföldi vendégeket de némileg módosított feltételekkel.

Az országba a beutazás a világjárvány előtt sem volt egyszerű. A természeti környezetét és kultúráját védő festői szépségű ország csak meghatározott számú vízumot adott ki eddig is, ezen felül különféle kötelező napidíjakhoz kötötte a beutazást.

Ezeket a díjakat módosítja majd szeptembertől a hatóság. A látogatónként és vendégéjszakánként 200 dolláros napidíjat (Minimum Daily Package Rate – MDPR) 290 dollárra emelte. Ezen felül a fenntartható fejlődés díjat (Sustainable Development Fee – SDF) több, mint háromszorosára, 65-ről 200 dollárra emelte. A tisztségviselők ezzel az emeléssel a turisták széndioxid-kibocsájtását kívánják ellensúlyozni. 

Tandi Dordzsi, a TCB elnöke aki az ország külügyminisztere is egyben elmondta, hogy: “”A világjárvány lehetővé tette számunkra, hogy újratervezzük, hogy újragondoljuk, hogyan lehet az ágazatot a legjobban strukturálni és működtetni úgy, hogy közben a karbonlábnyomunkat alacsonyan tartjuk.”

A tarifák emelésén túl a hatóságok felülvizsgálják a szolgáltatókra, szállásadókra, utazásszervezőkre, sofőrökre és idegenvezetőkre vonatkozó szabályzásokat is. 

Bhutánban eddig is csak szervezett,  idegenvezetők által vezetett és kötött útvonalon történő utazás volt lehetséges. Különböző “csomagokból” választhatták ki a számukra legérdekesebbet az utazók. Ez némileg enyhülni fog a nyitás után, hiszen a látogatók szabadon választhatják meg az idegenvezetőiket és némileg megtervezhetik az útvonalaikat, ami eddig nem volt lehetséges. 

Az országban ötvenezer főt foglalkoztatott eddig a turizmus és a járványt megelőző három évben évi átlagban mintegy 84 millió dollár devizabevételt jelentett a költségvetésnek.

A királyság 1974-ben nyitotta meg a kapuit, de meglehetősen csekély, mindössze 300 felső kategóriás vendéget volt hajlandó fogadni. Az utolsó járvány előtti évben a turisták száma már 315.600 volt, ami az azt megelőző évnél is kicsit több mint 15%-al több.

A fővárosban, Thimpuban működő Always Bhutan Travel utazásszervező cég vezetője, Szangé Phuncó optimista. Tudja, hogy a megemelkedett díjak elriaszthatnak bizonyos látogatói rétegeket, de a tehetőseket nem. 

“Akik tudnak költeni, azokat szívesen látjuk. Nagyon izgatottak vagyunk!” – mondta Szangé Phuncó.

Magyarországon a Magyar-Bhutáni Baráti Társaság szervezésében lehet beutazni Bhutánba. Aki szeretne a kis himalájai országba utazni keresse fel a honlapjukat.

Források – CNN Travel

Kuensel online

Firefox Tours

Northeast Live/Youtube

A BuddhaFM A  Tan Kapuja Buddhista Egyház által fenntartott online rádió. A rádió minden buddhista irányzat és az összes buddhista közösség számára nyitott, melynek tanítása és beszéde a BuddhaFM  küldetés nyilatkozatával  összhangban szólal meg.

BuddhaFM – Adásban a Tan!

Kövessenek minket  Facebook Spotify oldalunkon és  Youtube csatornánkon.

Hírszerkesztő: Fenyvesi Róbert

A Bhután újranyitja határait bejegyzés először Adásban a Tan, Buddha FM-én jelent meg.

Június 21-én, a nyári napforduló napján, Őszentsége Dzsé Khenpó a legmagasabb rangú bhutáni vallási vezető 144 gelongmát, azaz szerzetesnőt részesített teljes felavatásban. 

A hírt a bhutáni központi szerzetesi testület, a Zhung Dracang közölte hivatalos facebook oldalán: 

“Ma, június 21-én ami a negyedik holdhónap 23. napja, Őszentsége a Dzsé Khenpó mintegy 144 szerzetesnőnek adja át a gelongma fogadalmakat Paró városában a Ramthangkha kolostorban, ahogyan azt a Bhutáni Szerzetesnők Alapítványa is bejelentette. A fogadalmak letételére nem csak Bhutánból, hanem a szomszédos országokból is érkeztek. A mai napon szerencsehozó jeleket is lehetett látni, például a napot körülölelő szivárványokat. 

Az eseményen részt vett Őfelsége Gyaljum Cering Jangdön Vangcsuk anyakirályné, a királyi család tagjai valamint olyan méltóságok, mint Dordzsi Lopen, Cogki Lopen és Lajcog Lopen.” – írták a közösségi portálon.

A bhutáni vallási vezetés ezzel a szerzetesnők közösségének fejlődését és a buddhista szerzetesi intézményeken belüli nagyobb egyenlőség elősegítését kívánja támogatni. Sokan mérföldkőnek tekintik azt, hogy egyszerre ilyen sok apácát avattak. A világi férfiakból és nőkből, valamint szerzetesekből (bhiksu) és szerzetesnőkből (bhiksuní) álló négyrétű közösség, a buddhista szangha a Buddha idejéig megy vissza. Az évszázadok során a szerzetesnői vonal rendkívüli módon meggyengült, szinte kihalt. Tulajdonképpen csak néhány mahájána irányzaton belül, főleg kínai, hongkongi, koreai, illetve a vietnámi zen gyökerű és Thich Nhat Hanh-hoz köthető vonalon maradt fenn. A buddhizmus déli ágában a théravádában, illetve a tibeti vadzsrajána iskolákban nem ismerik el a szerzetesnői avatásokat. 

Az elutasítás oka többnyire formai, a hagyományra hivatkozó. Főleg a szerzetesi szabályokra történik hivatkozás, azaz arra, hogy szerzetesnőket, bhiksuníkat csak egy másik bhiksuní avathat. Mivel az erre hivatkozók szerint a női szerzetesi vonal már régen megszakadt, nincs autentikus bhiksuní aki szerzetesnőket avasson, így nem állhat helyre a hagyományos szerzetesnői vonal. 

Mivel azonban léteznek lemondásban élő női közösségek akik felavatástól függetlenül tartják a fogadalmakat, gyakran felmerült az igény hogy hivatalosan is megkapják a magasabb szintű avatást. Ehhez gyakran a már említett mahájána iskolák segítségét kérték, és sok esetben meg is kapták. Példa lehet erre Dzsecünma Tenzin Palmó esete is.

Az 1943-ban született angol származású Diane Perry, jól ismert tanító kezdettől fogva a tibeti vadzsrajána elkötelezettje volt, ezen belül is a drukpa kagyü vonalé. A vadzsrajána iskolákban az elérhető legmagasabb beavatási fokozat nők számára a geculma (srámanérí) azaz a 36 fogadalmat tartó novícius. Noha ezt az avatást viszonylag hamar, már 1964-ben megkapta, a teljes bhiksuní avatásra 1973-ig kellett várnia, azt is egy hongkongi mahájána vonalon kapta meg első nyugati nőként.

A Bhutánban legelterjedtebb buddhista hagyományvonal a vadzsrajána kagyü vonal, annak is a drukpa kagyü iskolája. Ez az iskola élharcosa a bhiksuní mozgalomnak. A szerzetesnővé avatás lehetőségét szervezett szinten is támogatják. 2009-ben Dr. Tasi Zangmo vezetésével megalapították a Bhutáni Szerzetesnők Alapítványt (Bhutan Nuns Foundation) ami a bhutáni anyakirályné, Őfelsége Asi Cering Jangdön Vangcsuk védnöksége alatt tevékenykedik.

A szervezet fő célja a szerzetesnők életkörülményeinek javítása, valamint az oktatáshoz való hozzáférésük segítése. 

A mostani bhiksuní avatás “történelmi jelentőségű minden buddhista nő számára, és a tibeti buddhizmust 21. századi szintre emeli.” – jelentette ki Bhiksuní Dzsampa Cedrön német származású tibeti szerzetesnő, író majd hozzátette: “Az apácáknak ez egy fontos lehetőség arra, hogy megmutassák a képességeiket, hogy hozzájáruljanak a buddhizmushoz.”

Egy másik bhiksuní közösség, a Dharmadatta Community társalapítója Damcsö Diana Finnegan felavatott szerzetesnő szintén méltatta az eseményt. Ő “jelentős lépésnek nevezte a tibeti buddhizmusban a férfiak és nők intézményesített egyenlőtlenségének megszüntetése irányába.”

Őszentsége Dzsé Khenpó avatóbeszéde a képre kattintva:

A bhiksuní mozgalmat támogató szervezetek, közösségek:

Bhutan Nuns Foundation

Dharmadatta Nun’s Community

Committee for Bhiksuní Ordination

Két további cikk angolul a szerzetesnők avatásának témájában:

Szerzetesnők a Plum Village hagyományban

illetve egy áttekintő cikk a témáról a Tricycle buddhista magazinban.

Forrás: Zhung Dratshang/Facebook

Religion News

Buddhistdoor

Kuensel Online

Bhutan/Youtube

A BuddhaFM A  Tan Kapuja Buddhista Egyház által fenntartott online rádió. A rádió minden buddhista irányzat és az összes buddhista közösség számára nyitott, melynek tanítása és beszéde a BuddhaFM  küldetés nyilatkozatával  összhangban szólal meg.

BuddhaFM – Adásban a Tan!

Kövessenek minket  Facebook Spotify oldalunkon és  Youtube csatornánkon.

Hírszerkesztő: Fenyvesi Róbert

A Szerzetesnők avatása Bhutánban bejegyzés először Adásban a Tan, Buddha FM-én jelent meg.

Pavo Csöjning Dordzsi a rendezője a Lunana: Jak az osztályteremben című bhutáni filmnek, amit Oscar-díjra is jelöltek legjobb külföldi film kategóriában. Ez az első bhutáni alkotás, amit nomináltak erre az elismerésre. Az ünnepélyes eredményhirdetés és díjátadás március 27-én lesz.

A film történetének helyszíne a Himalája csúcsai közt lévő elzárt vidék, Lunana, és itt egy általános iskola. A körülmények itt meglehetősen szigorúak, ugyanis se folyóvíz, se áram nincs a környéken. A forgatáshoz is napelemekkel biztosították a megfelelő áramellátást. Ide rendelik ki tanárnak Ugyent, a városi, álmodozó fiatal pedagógust, aki jövőjét sokkal szívesebben képzelte volna el Ausztráliában popénekesként, mint a Himalája magas hegyei közt. Az ő beilleszkedéséről, a közösség erejéről és az összetartozásról szól a film. A film előzetese megtekinthető a képre kattintva:

A Tricycle buddhista magazin munkatársa, Sandnya N. Singh készített interjút a rendezővel. 

Sandnya N. Singh: Milyen reakciókkal találkozott, miután megtudta, hogy a Lunana-t jelölték a legjobb külföldi játékfilm kategóriában?

Pavo Csöjning Dordzsi: A történelemben ez az első alkalom, hogy bhutáni filmet Oscar-díjra jelöltek, és ez az egész nemzetet magával ragadta. A film továbbá más himalájai közösségek szívét is megérintette. Nepáli, szikkimi filmesek üzengetnek nekem, hogy: “Nem tudok rendesen beszélni, mert az érzlemektől elszorul a torkom.” Tibeti fiatalok a kávézókban beszélik ki a filmet. (Arra már gondolni sem merek, hogyan jutottak hozzá, mert még nem szabadna hogy ott legyen!)

Ha egyet kéne kiemelnem a reakciók közül, akkor az egy üzenet lenne, egy bhutáni kolostorban élő lámától ahol én is sokat dolgozom. Valaki elmagyarázta neki mi is az az Oscar-díj, és hogy mennyire fontos. Mindenét felajánlotta, egy kiló vajat és 50 rúpiát Guru Rinpocse szobrának megfogadva, hogy tovább fogjuk vinni Bhután nevét. 

S.N.S: A filmet a világ egyik legelszigeteltebb kis falujában forgatták, de mire bemutatták, maga a világ is elszigetelődött a világjárvány miatt. Hogyan kényszerítette ez a globális elszigeteltség arra, hogy újragondolja, hogyan mutassa be vagy pozicionálja a Lunanát?

P.Cs.D: Noha Lunana nyelvileg, kulturálisan és földrajzilag is nagyon különbözikk attól, amivel a világ nagy része eddig találkozott, de mégis egy egyetemes témát érint: az otthon és a boldogság keresését. Azt hiszem ez fogta meg az embereket. Mert amikor a világjárvány berobbant, nagy volt a gyanakvás, az elkülönülés és az elszigetelődés. És itt van ez a film, ami nagyon egyszerű és pont arról szól, amire minden ember vágyik. 

Amikor bekerült az Oscar-jelöltek szűkített listájára megkérdeztem az ügynökömet, hogy ez hogyan lehetséges egyáltalán? Erre azt válaszolta, hogy nehéz időket élünk, a film pedig felemelő, és amikor vége, az emberek jobban emlékeznek rá mint a nyomasztó filmekre. Úgyhogy nagyon büszke vagyok, hogy sikerült elérnie ezt a filmnek. 

S.N.S: Az különösen érdekes, hogy miközben a világ elszigetelődött, Lunana elszigeteltsége véget ért. Hogyan tudnád ezt megmagyarázni?

P.Cs.D: Forgatás közben az egyik felem azon gondolkodott, hogy vajon helyesen cselekszem-e? Lunana az egyik utolsó érintetlen település a világon. Talán békén kellene hagynom a falut. Van-e jogom kiteregetni az életüket? Mert ha egyszer megteszem, vége az ártatlanságuknak. De épp amikor indulni készültünk, jött egy telekommunikációs cég hogy felállítsa az első mobiltornyot, ugyhogy ez egy keserédes pillanat volt számomra. Persze a modern létesítmények miatt jobb lesz az életük. De ez a tisztaság el fog tűnni. Valójában már el is tűnt. Tegnapelőtt kaptam egy üzenetet egy fiatal lánytól, Pem Zamtól, aki a szerepelt is a Lunanában. Van most már Facebook fiókja. Úgyhogy ezeket a történeteket mostantól fel fogja majd váltani, tudod, a Tik-Tok.

S.N.S: Úgy hallottam, hogy minden film a készítőjének egyfajta  kiterjesztése. Mennyire vagy jelen saját magad a munkában?

P.Cs.D: Ugyen karakterében sok minden van belőlem. Olyan valaki vagyok aki Amerikában, Európában és a Közel-Keleten nőttem fel, és épp a megfelelő pillanatban tértem vissza Bhutánba, mert már elég idős voltam ahhoz, hogy értékelni tudjam ezt a bhutáni életmódot. Osztozom Ugyennel abban is ahogy képes megnyílni erre a csodálatos világra, és abban a felismerésében is, hogy mennyit képes tanítani ez a kultúra, ez a hagyomány. 

Megpróbáltam a saját tapasztalataimat is belevinni a filmbe. Egyszer Dzongszár Khjence Rinpócsét kísértem, fent a magas hegyekben jártunk. Végig esett az eső. Vizes, sziklás és jeges volt az út. Egy jakpásztor sátrában leltünk menedékre, aki meleg jaktejjel kínált minket. A pásztor mezítláb volt, a lába csupa bőrkeményedés és repedés. Megkérdeztem tőle: “Miért nincs rajtad cipő?” Mire ő: “A pénzemet csak a legszükségesebb dolgokra szabad költenem.” Aztán bejött a fia aki gumicsizmát viselt. Ez nagyon szíven ütött. Az apa és fia esős jelenete a Lunanában ezen a történeten alapul. [A filmben a Lunanába vezető úton Ugyen megáll egy vendégháznál, ahol a vendéglátójának, Phurbának nincs cipője. Phurba elmondja Ugyennek, hogy ő mezítláb szokott járni mert nincs pénze cipőre. Ekkor jön Phurba fia, aki új gumicsizmát visel.] Amikor szülői áldozatvállalásról beszélünk, ez az a bhutáni hozzáállás amiről sokan megfeledkeznek. 

S.N.S: A több mint 4.500 méter tengerszint feletti magasságban történő forgatás fizikai nehézségei mellett a távoli helyszín  technikai gondokkal is szembesített. Hogyan befolyásolta ez a filmkészítést?

P.Cs.D: Mivel Lunana oly távol van a civilizációtól, úgy éreztük, mintha vissza utaztunk volna az időben. Semmilyen modern berendezés nem volt, úgyhogy napelemekre és töltőkre voltunk utalva. De voltak olyan napok, hogy nem volt napsütés. Ezért csak egy kamerával forgattunk, és csak a legszükségesebb eszközöket töltöttük fel, persze a kamerát és a hangot, a felvételek továbbításához pedig számítógépeket használtunk. Ez azt jelentette, hogy nem tudtam megnézni a napi anyagot nyers, vágatlan formában. Fogalmam se volt arról, hogy néznek ki a felvételek egész addig, amikor két hónap múlva a vágószobába nem kerültünk. Azt mondtam a stábnak, hogy még ha a filmünk totál kudarc lenne is, arra ezért büszkék lehetünk, hogy egy olyan filmet csináltunk aminek nulla a széndioxid kibocsátása. De épp ezek a szigorú körülmények kényszerítettek arra, hogy nagyon odafigyeljek arra, hogy mit is veszek fel. 

S.N.S: Úgy hallottam, új filmen dolgozik. Ha a Lunana középpontjában az elégedettség, az otthon és az összetartozás állt, akkor mi lesz az új film érzelmi hajtóereje?

P.Cs.D: Bhután egyedülálló, mert a múlt század végéig egyfajta ön-elszigetelődésben éltünk. A televízió és az internet csak a 2000-es évek elején tűnt fel. Hirtelen felébredtünk, és a tévé státuszszimbólummá vált. Az emberek a jakjaikat és a teheneiket is eladták a tévékészülékekért. Az új történetem ebben az időszakban játszódik. A változásról és az átmenetről szól. 

S.N.S: Miért olyan fontos számodra a változás és az átmenet története?

P.Cs.D: Egyszer Lunanában túráztam, és egy férfi azt mondta nekem: “Amikor fiatal voltam az egész hegyet hó és jég borította, de mára minden évben egyre kevesebb van belőle.” Erre én azt válaszoltam: “Óh igen, ez a globális felmelegedés.” Mire ő: “Én nem tudom mi az a globális felmelegedés, de ez itt a hóoroszlánok otthona. És így a hóoroszlánok el fognak tűnni a világból.”

Felismertem az ebben rejlő bölcsességet,mert ő tulajdonképpen azt mondta, hogy a megvilágosodás szíve fog eltűnni a túlfogyasztásunk miatt, mivel a vágyainkat a szükségleteink elé helyeztük. Annyi bölcsesség van benne. Az alkotmányunkban áll, hogy a kormány célja a boldogság biztosítása a polgárok számára. A bruttó nemzeti boldogság eszméje, ami a megelégedettségre utal, erre épül. A modernizációval épp ezt veszítjük el. 

Úgyhogy az új projekt rólunk szól mint társadalomról, arról, hogyan próbáljuk megtalálni a helyünket ebben a modern világban, beleértve azt is, hogy mit nyerünk és mit veszthetünk. 

S.N.S: Emlékszem, évekkel ezelőtt megnéztem az indiai Dehradunban a Lunana egy nyers vágott változatát. El vagyok ragadtatva hogy mi lett belőle!

 P.Cs.D: Az egész szürreális volt. Tudod Bhutánban, amikor azt mondjuk, hogy “mesélj nekem egy történetet”, valójában úgy mondjuk, hogy “oldj meg nekem egy csomót!” Tehát a történeteknek van ez a magasabb célja is , ez a feloldó, megszabadító cél. Az a feladatuk, hogy tanítsák az embereket, megtanítsák önmaguk és a világ, amelyben élnek, megismerésére. A megvilágosodáshoz kell közelebb vinniük őket. Remélem, hogy a film sikere több bhutáni történetmesélőt és alkotót fog arra ösztönözni, hogy megosszák történeteiket. 

-Ebben a videóban a rendező eddigi hollywoodi élményeiről, az egyik Pókembert alakító filmsztárral, Andrew Garfieldel való találkozásáról beszél:

Forrás –  Tricycle

AP NEWS

A BuddhaFM A  Tan Kapuja Buddhista Egyház által fenntartott online rádió. A rádió minden buddhista irányzat és az összes buddhista közösség számára nyitott, melynek tanítása és beszéde a BuddhaFM  küldetés nyilatkozatával  összhangban szólal meg.

BuddhaFM – Adásban a Tan!

Kövessenek minket  Facebook Spotify oldalunkon és  Youtube csatornánkon.

Hírszerkesztő: Fenyvesi Róbert

A Interjú Pavo Csöjning Dordzsival, bhutáni filmrendezővel bejegyzés először Adásban a Tan, Buddha FM-én jelent meg.

Az első Oscar-díjra jelölt bhutáni film

Február 8-án jelentették be az első bhutáni film jelölését az Amerikai  Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia (AMPAS) legjelentősebb díjára, az Oscar-díjra legjobb külföldi film kategóriában. A Lunana: Jak az osztályteremben című alkotás rendezője a 38 éves Pavo Csöjning Dordzsi. A hazánkban is bemutatott Isteni játék című film rendezőjének, Khjence Norbunak a tanítványa így fejezte ki meglepetését és örömét a jelölés hírének hallatán:

“Ma nagy megtiszteltetés ért ami nagy büszkeséggel tölt el, de nem mint egy Oscar-ra jelölt film készítőjét, hanem mint egy bhutánit. A ‘Lunana: Jak az osztályteremben’ jelölése a legjobb nemzetközi játékfilm kategóriában történelmi jelentőségű Bhután számára, ami egy kicsi de oly különleges ország, ami annyi bölcsességet és együttérzést tud adni a világ többi részének. Nagyon hálás vagyok a Filmakadémiának és az Akadémia minden tagjának, hogy lehetőséget és nyilvánosságot adtak számunkra, hogy megmutathassuk magunkat a világnak. 

Ennek a kis filmnek a hihetelen útja a Himalája gleccsereitől az Oscar-díjig a művészetben és a kreativitásban rejlő lehetőségek ünnepe. Reméljük, hogy filmünk; ami nagyon egyszerű és alapvető emberi értékeket ábrázol a világ legeldugottabb vidékéről, továbbra is meg fogja érinteni az emberek szívét, különösen ezekben a nehéz időkben.”

A film egy fiatal tanárról, Ugyenről szól akit egy távoli vidékre a Lunana-völgybe  küldenek a helyi iskolába tanítani. Mivel a fővárosból, Thimpuból származik és amúgy ausztráliai énekesi karrierről álmodik, kezdetben nehezen barátkozik meg a vidéki élettel. Azonban idővel lenyűgözik az ott élő emberek és az egyszerű élet szépsége. 

Dordzsi, a rendező maga is nem messze innen nőtt fel. Ez az egyik legeldugottabb, magas hegyektől övezett, gleccserek és hegyi tavak által tarkított távoli vidék. A helyszínt csak gyalogosan lehetett megközelíteni és áram sincs. A szereplők maguk a helyi iskolások voltak, akiknek azonban fogalmuk sem volt arról, mi is a film. “Azt sem tudták mi az a kamera és hogy hogy néz ki” – mondta a helyi tanár, Namgé Dordzsi. 

A filmet 2018-ban forgatták. A felszerelést a stáb maga kellett becipelje a helyszínre, az áramellátást napenergia felhasználásával oldották meg. A színészek és a statiszták a helyi emberek voltak. A rendező úgy írta át a forgatókönyvet, hogy igazodjon a helyiek életéhez és mindennapjaihoz, így csak önmagukat kellett adniuk. Dordzsi egy tanárról akart filmet készíteni, miután hallotta, hogy sokan felmondtak. Bhután a világon az egyetlen olyan ország ami a bruttó nemzeti boldogságot tekinti alapnak a nemzeti jövedelemmel szemben,  ami megpróbálja korlátozni a globalizációt és megőrizni a hagyományait. Mára azonban egyre inkább problémává vált az elvándorlás, a fiatal bhutániak közül sokan külföldön próbálják megtalálni boldogságukat. A film alapvetően erre a kérdésre reflektál.

Ang Lee tajvani filmrendező, aki maga többszörösen díjazott, többek között Oscar-díjas rendező egy Dordzsival történt beszélgetésben “friss levegőnek” nevezte a Lunanát. “Ez egy nagyon-nagyon értékes, egyszerű de rendkívül megható film. Köszönöm mindazt amin keresztülmentél és hogy megosztottad velünk országodat és a kultúrádat” – tette hozzá.

A két rendező beszélgetése:

Forrás – Buddhistdoor

A Az első Oscar-díjra jelölt bhutáni film bejegyzés először Adásban a Tan, Buddha FM-én jelent meg.